Nem Várt Változás

5.Nem hiszem el

Egy lány ült az ölébe és a nyakát csókolgatta.
-EZ MEG MI A SZAR?-kérdeztem sírva Hero-t. Valóra váltotta a legnagyobb félelmem.
-Riley, ez nem az aminek látszik.
-Akkor mi? Keféltetek is? Megcsaltál?
-Nem!
-Hazudsz! Én bíztam benned! Tudhatttam volna, hogy meg fogsz csalni, de nem haragszok, mert férfiből vagy és én nem szexeltem veled.
-De nem dugtam meg!
-Biztos? Te lány, ez az ember beléd nyomta a teste egy részét?
-Figyelj, totál be vagyok állva és nem emlékszem.-Hero nagyot fújt. A lány tényleg nincs eszénél.
-Tudod mit, Hero?-odamentem és lesmároltam Alex-et. Erre Hero egy bazi nagyot bemosott neki és gyilkos pillantást vetett rám.
-ÉN NEM CSALTALAK MEG, TE VISZONT AZ ORROM ELŐTT SMÁROLTAD LE A SZOBATÁRSAD!
-Tudom, hogy hazudsz. A testbeszédet azt mondja, hogy hazudsz. Utoljára kérdezem...megcsaltál?
-Csak smároltunk, de nem basztam meg.
-Oh értem. Most egy ideig hagyjuk egymást, oké?
-Nem qurvára nem oké! Kvittek vagyunk. Kérlek bocsáss meg!
-Nem is tudom.
-A qurva életbe!-odajött és rámtapasztotta az ajkát. Édes volt, mint mindig. Éreztem benne a megbánást.
Mikor szétváltunk, az igézően zöld szemébe néztem.
-Soha többet ne csinálj ilyet!
-Jó. Gyere!-felmentünk az egyik szobába és csókolózni kezdtünk. Eleinte lágy volt, de átalakult vaddá. Levette a fölsőjét és sorba fogytak el a ruhák. Hero a nyakamat kezdte kényeztetni, majd ment lejjebb és lejjebb. URAMISTEN! Lassan levette a bugyimat és lehajolt oda, majd megnyalta. Az egész testem bizsergett ettől az érzéstől. Folyatatta ezeket a gyilkos mozdulatokat. Az egész testem rángatózott az gyönyörtől. Majd én jöttem. Megpróbáltam magabiztosnak látszani, holott nem voltam az. És ezt most nem az önbizalmamra értem, hanem, hogy dunsztom sincs, hogy mit kell csinálni. Megpróbáltam minnél lassabban lehúzni a boxerjét, de csak lekerült.
-Segítesz, hogy mit kell csinálni?
-Ja. Fogd meg!-mutatta a mozdulatokat. Kezdtem belejönni.-Most kabd be!-hát fura volt. Nagyon fura. De egy idő után megszoktam.
-Figyelj, most állj le, mert elmegyek.
-Jó.-lefeküdtem, majd elővett egy óvszert. Gyorsan magára operálta, majd belém nyomódott. Fájt, de elviselhető volt. Egy ideig mozdulatlan volt.
-Mozoghatok?
-Ja.-mozogni kezdett és egy kis idő múlva, már nem fájt annyira, de kellemetlen volt. Elvesztettem a szüzességem. Most. Nála van és nem tudom már vissza szerezni, de nem bánom, mert mérhetetlenül szeretem.

Mikor végeztünk egy kicsit furán nézte az óvszert.
-Én többnek éreztem. Na miiindegy.-jelentette ki.
Felöltöztünk és lementünk táncolni. Élveztem a közelségét.

Bementem a budiba és ismét észrevettem, hogy megváltoztam. Ici-pici változások, de más.

-Menjünk haza!-kértem Hero-t és megkerestem Alex-et. Visszamentünk a koleszba és elbúcsúztam Hero-tól.

-Tudod, amikor azt mondtam, hogy nem hagylak annyiba, vicceltem, ugyanis meleg vagyok.
-Ó. Ismerek egy meleg srácot, bár ő most Amerikában van.
-Értem.

             //Egy hónap múlva//

Alex-ből lett a legjobb barátom és furán érzem magam. Hányok, furán étkezem és késik. Szokott késni a mensim, de csak akkor ha túl sok cukor van a testembe. De már elmaradt. Alex elment a gyógyszertárba terhességi tesztért, mert nagyon gyanakszunk, hogy egy élet áll e mögött. Hero-nak még nem mondtam el, pedig gyanakszik ő is. Mindig azt mondja, hogy furcsán érzi magát és én is megváltoztam.

-Na, megjöttem! Itt van!-dobta oda a dobozt. Kimentem a budiba és lepisiltem. Visszarohantam a szobába és vártunk. 3 perc múlva a két teszt ugyanazt mutatta:POZITÍV
-Uramisten! Egy gyerek van a hasamba!
-Jézusom.
-Dehát védekeztünk?!
-Akkor biztos kiszakadt.

Felhívtam Hero-t, hogy most jöjjön ide. Annyira nagy erőval jött be, hogy nem csodálkoztam, ha kiszakad az ajtó a helyéről. Amikor meglátott, hogy ki van sírva szemem, rögtön idefutott és megölelt.
-Mi a baj?-kérdezte. Odaadtam neki a két terhességi tesztet.-Azta mindenit! Baba van a hasadba...a mi babánk!-ő is sírni kezdett.
-Nem megyek abortuszra.
-Ne is.
-És, hogy mondjuk el anyuéknak?
-Baszki!-mondta magyarul. Nevetni kezdtem rajta. Az utóbbi időben hallotta már párszor tőlem.-Megyünk magyarországra. -megnéztem a telefonom és November 6-át mutatott.
-Boldog szülinapot!
-Ez aztán ajándék...
-Az.-nevettünk és már pakoltunk. Holnap indul a gépünk.

Reggel nagy siettség volt. Miután leszállt a gép, egy taxival mentünk anyáékhoz.
-Sziasztok!-nyitottam be.
-Hát ti? Jézusom, mi a baj?-kérdezte kétségbeesetten anya.g
-Anya, apa, Bence, Martin, terhes vagyok.
-Hogy mi? Mi a szarért nem védekeztetek?
-Pont, hogy védekeztünk.
-Jézusom.-anya sírva fakadt és szorosan megölelt. Apa is jött persze ő is sírt. Bence is sírni kezdett. Szegény Marci, meg nem értette mi van.
-Tegnap tudtuk meg, hogy terhes vagyok. Másfél hónapos a kicsi.
-Az aztán születésnapi ajándék.-Hero értette. A születésnapot megtanítottam neki, ha anya írna neki vagy valami.
-Gratulálok!-szólalt meg apa.
-És most leszögezem, hogy megtartjuk.
-Sejtettük.
-Holnapután már megyünk vissza, Hero szülei még nem tudják. Basszus még nem is találkoztam velük.
-Hát az szívás. Mit akarsz enni?-kérdezte anya
-Mit akarsz enni?-kérdeztem a babócámat.-Tejberizst.
-Már csinálom is!-rohant be a konyhába.
-Addig felmegyünk a szobámba.-felmentünk.
-Én sejtettem, hogy terhes vagy.
-Tudom. Én is. Babánk lesz, Hero! Elhiszed ezt?
-Próbálom feldolgozni.
-Én megigérem neked babuska, hogy szertni foglak. Mindig. Örökké.
-Én is. Anyádat is még világ a világ.-mondtuk a babánknak. Elbőgtem magam és megcsókoltam a szerelmemet.-Annyira nagyon szeretlek!
-Én is téged. De hol lesz a házunk és hol fogok dolgozni?
-A házunkat majd én intézem és szerintem dolgozz egy irodába.
-Az jó ötlet! Keresek álláslehetőségeket.-kinyitottam a lap-topomat és egy iskolába találtam diákmunkát, mert még nem vagyok 18. Gyerekekre kell vigyáznom délután, amikor már nincs tanítás.

Reggel nagyon rosszul keltem. Amint megéreztem a rántotta szagot, rohantam ki a budiba rókázni.
Hero utánam jött, hogy fogja a hajam. Kiöblítettem a szám és fogat mostam.
-Na menjünk kajálni!-utasított a szerelmem.
-Jó.

-Sziasztok!-köszönt anya.-Jobban vagy?
-Igen, csak a tojás.
-Értem. Nem kell egyél belőle, tessék tejberizs.
-Köszi. Te vagy a legjobb anya!
-Te leszel a világ legjobb anyukája!-amikor ezt kimondta ismédt elbőgtem magam. Anya is. Hero csak nevetett rajtam, hogy mindenért itatom az egereket.
-Úristen, miért sírsz mindig mindenen?!-háborodott fel Bence.
-Talán azért, mert keresztapa leszel?
-Én tudom, de miért kell ezt csinálni? Figyelj, ilyen vagy:TEJBERIZS!-és műsírást játszott. Hero könnyezett a nevetéstől, én meg csak szemet forgatva vigyorogtam. Hülye....

Megreggeliztünk én meg felhívtam az iskolát. Nagyon szükséges volt nekik, így gyorsan felvettek.
Holnapután kezdek. Ami hétfő.
Már csak a holnap miatt félek. Nagyon félek.

Idegesen rágtam a körmöm, miközben érzelemmentes arccal meredtem magam elé.
-Hé, Riley!-riasztott fel Hero.-Ne aggódj, nem lesz semmi baj!
-És mi van, ha nem engedik meg?
-Felnőtt ember vagyok, tudok döntéseket hozni. A te szüleid meg úgy látom, hogy nagyon boldogok.
-Szeretlek.
-Szeretlek.

Reggel, gyorsan elköszöntem a családtól és rohantunk a géphez.

Tiszta ideg voltam a gépen. Hero próbált nyugtatni több-kevesebb sikerrel.

Mikor odaértem ahhoz a nagy palotához, elfogott a gyomorgörcs.
-Szia Hero!-köszönt az apja.
-Sziasztok, nem egyedül vagyok.
-Csak nem Riley?-kérdezte az anyja.
-De. Szóval el kell mondanunk valamit.-Hero belekezdett és szerintem a szülei sejtették,hogy mi van, mert lefagytak.-Babánk lesz.
-Azta. Gratulálok! Most mihez fogtok kezdeni?-kérdezte az anya
-Riley holnap megy  diákmunkára.
-Diákmunka?
-Igen,  17 éves vagyok.-motyogtam halkan.
-Értem.
-Én meg intézem a házat meg a többit.-többit? Gondolom a babócánk cuccára érti.
-Aha. Nem akartok ebédre maradni?
-De.

Egész kedves szülei vannak Hero-nak. Most, hogy megismertem őket.

Aztán mikor a koleszba mentünk volna, Hero egy más helyre vitt. Elmentünk a Hyde parkba, ahol már a fák levele a földön volt.
Egyszer csak Hero megállt....