Nem Várt Változás

3.Fájdalom

-Megcsókolhatlak?-kérdezte. Nem tudom, hogy mit mondjak. Akarom...nagyon is, de én még nem állok rá készen. Még senkivel se csináltam...se oviba, se suliba...SOHA.Volt, hogy próbálkoztam a kezemen több-kevesebb sikerrel. De a szája...hmmmmm.
Megnyalta a száját és a testem magától cselekedett, ugyanis beleharaptam az alsó ajkamba.
Ezt már ő se bírta és megcsókolt.  Megpróbáltam kinyitni a számat, hogy belélegezzem a lehelletét, ehelyett a nyelvét tolta be a számba. Próbáltam viszonozni ezt a nyelves cuccot és a Miutánból meg a többi ROM-KOM-ból idézni és hát bevállt. A nyelveink táncot jártak. Mennyei íze van a szájának. Érzem az enyhe mentolos beütését. És ez az egész0 elmondhatatlan. A hasamban a pillangók feléledtek, bár ez az érzés sokkal jobban hasonlít egy állatkerthez, mintsem pillangók verdeséseihez.

Levegő hiányába váltak el az ajkaink.
-Annyira gyönyörű vagy!-mondta Hero.
-Miért is?-bekapcsolta a telefonját és hirtelen lefotózott.-Hé!-szerencsére mosolyogtam. És még szép kép is lett. Az arcon ki van pirulva, a bőröm szinte ragyog. Most tényleg szép vagyok...mármint kimondottan szép.
-Érted mostmár?
-Igen.
-Hihetetlen, hogy csók...csak egy semmitérő csók, ilyet művel veled. Ez általába a szüzesség elvesztésénél van, de nem mindig.-áucs! Semmitérő...szóval ez neki semmit se ért.
-Ja. Én nekem ez a kis semmitérő csók volt az első. Ezért nem akartam belemenni, de ezt te nem tudhattad, mert nem vagy gondolatolvasó. De neked 5000%, hogy semmitérő volt. Mondjuk mit várok tőled...egy kis színészkétől, aki érzelem nélkül smárol egy csajjal.
-Hé! A szakmámat ne keverd bele, mert nem ugyanaz!
-Jajj bocs. Igazad van. Ért neked ez a csók többet, mint bárki mással?-kérdeztem és csendben maradt.-Ezt nemleges válasznak veszem. Erről beszéltem.-otthagytam a gondolataival.

Megkerestem a két barátomat és éppen egymást falták holt részegen. Még azon se lepődnék meg, ha be lennének állva.
-Hé! Te nem meleg vagy?-kérdeztem , mire szétválltak. Mikor megláttam a szemüket, tudtam, hogy itt drog is volt. A pupillájuk hatalmas volt.
-Figyelj, ne cseszd el a jó kedvem!-mondta Cortnie. Nagyon nehezen forgó nyelvvel.
-Jesszusom! Most haza kell mennünk.
-Oké, de én mindjárt kidobom a taccsot!-mondta Nich. Cortnie csak rábólintott. Kimentünk és már rókáztak is. Cortnie-nak fogtam a haját.

Sétáltunk egy kicsit és fogtunk egy taxit. Visszamentünk a szállásra és Natalie ott várt minket.
-Sziasztok!-köszönt.
-Szia! Kell hánynotok?-kérdeztem, de csak rázták a fejüket.-Jólvan akkor aludjatok.-most én aludtam a szélén.

Reggel egy ismerős férfi hangra kelltem. HERO! Mit keres ez itt? Hallottam Nataliet, miközben tárgyal Hero-val arról, hogy ott hagytuk a cuccainkat. Tengap nagyon megbántott, de a csókját még érzem a számban.

-Riley, Riley!-keltett Hero.
-Mi bajod van? Hagyjál békén!
-A telefonod a polcon van és a táskád is. Csak el akartam búcsúzni, mert holnap elmegyek Olaszba.
-Én is holnap megyek el, szóval nem, csak te leszel az egekben.
-Egy búcsúcsókot kaphatok?-erre a kérdésre Cortnie és Nich ugrálva visítani kezdtek. Hero kuncogott, a maga édes módján én meg forgattam a szemem.
-Még mit nem! Soha többet nem csókolózom veled.
-Miért szar volt?
-Nem, csak utána mélyen belém tapostál, ami eléggé fos érzés volt. De látom, hogy még most se fogtad fel, hogy egy érző lény vagyok. És önbecsülésem is van, bár mostanába nem tanusítottam a létét. Szóval, szia...-vállon veregettem.-majd egy hónap múlva talán találkozunk.
-Biztos.-odahajolt és rátapasztotta az ajkát az enyémekre. Most egy nagy cuppanás keretébe elhúztam a fejem.
-Ennyi. Mehetsz dolgodra, biztos sok van a kis sztár életeben.
-Én nem vagyok sztár.
-A lányok elég nemes része rád vágyik, de nem vagy sztár.
-De csak egy van aki el is érheti.-kacsintott és elment. Sokkos állapotban ültem. Úgy érzem magam, mint egy báb. Hero kedvére játszhat velem.