Nem Várt Változás

9.Az esküvő előtti időszak

Bementem a hálóba és Hero felkért egy táncra. Azt megnézem, hogy ő hogyan keringőzik, mert én nem tudok.
-Hero, én nem tudok táncolni.-a kijelentésemre elmosolyodott. Az egyik kezét az én kezemmel összetapasztotta, a másik kezével meg megfogta a derekam és magához vont.  Én fülig pirultam. Megmutatta a lépéseket és pár perc (bár nekem óráknak tűntek) szenvedés után megtanultam...én...Riley Isabella Morgan, megtanultam táncolni.

Még egy csomót táncoltunk, majd megelégeltem és erősen rátapasztottam az ajkamat az övére. Vad csókcsatába kezdtünk és pár perc elteltével, már egy textília se volt rajtunk. Forrón ettük egymást, amikor Hero áttért a nyakamra. Így terhesen, sokkalta érzékenyebb vagyok és ezt Hero pontosan tudja. Ügyesen kihasználja a helyzetét és tudatosan játszik a testemmel.
-Riley, annyira szeretlek!
-É-hé-n iss té-gé-hed. Ahhh!-sóhajtottam kéjesen.
-Mondd, hogy mennyire jó!-kért.
-Áhh!-visítottam fel-Na-ha-ha...-nem tudtam befejezni, mert rám tört az orgazmus.
-Csodálatos vagy orgazmus közben.-sóhajtotta.
-Te is az leszel!-mondtam pajkosan, majd fordítottam a helyzeten.
Az ő technikáját kihasználva az álla vonalától haladtam lefele. Miközben kényeztettem a szerelmemet, figyeltem, hogy vajon mire gondolhat a dorombolásai közepette.

-Ahhh.-sóhajtott fel kifáradva.-Annyira szexi vagy!
-Most ez lehet, hogy hülyén hangzik, de te is!-pirultam el. Megfogta az arcom és megcsókolt. Imádom ezeket a lágy csókokat.

     //Az esküvő előtt három héttel//

A ruha még mindig jó. Pedig már tényleg nem kicsi a hasam.



Kurva nagy. Az orvos szerint, a nyolcadik hónapban lesz a szülés, mert már akkor ki fog szakadni a burok. Naaagyon szuper.

-Úristen, Riley esküszöm, hogy ez egyre jobban áll!-ámuldozott Martha.
-Amúgy hány fős lesz az esküvő?
-150 fő.-HOGY MICSODA?!!?! Jó mondjuk nekem viszonylag nagy családom van, mert még szerencsére él a 2 dédmamám és még egy vele egykorú családtag. Szóval kb az enyém belőle úgy ötven, de mekkora Hero családja?
-Ha szabad megkérdeznem, kik lettek meghívva, hogy 150 fő jön.
-A te családod 45, Hero családja 70 fő.-ez eddig 115-és meg van hívva neked 6 barátod. A régi sulidból anyukád választotta ki azokat, akiket csípsz és nekik a családjuk az 21-eddig 126- és a többi Hero további ismerősei.
-Értem. Elég nagy családotok lehet.
-Az.-nevetett Martha. Nagyon édes kuncogása van, akárcsak Hero-nak. -Lassacskán ki kéne találni a frizurádat.
-Az már meg van.-elmagyaráztam neki az elképzelésem és még hozzá tettem a körmömet is.

-Baba, hazajöttem!-köszöntöttem Hero-t. Lisztesen lépett ki a konyhából, amit persze nem bírtam ki nevetés nélkül. Felrohantam a budiba és időbe indult meg a vízesés és nem pisiltem be. Ezen Hero nevetett. Színlelt felháborodással battyogtam le és professzionális színészi tudásomat bevetve kezdtem szidni.
-Szóval kiröhögsz! Kiröhögöd a terhes menyasszonyodat. Szégyeld el magad!
És most megyek és itthagylak.-Hero rángatózó vállal húzta egy csíkba az ajkait, hogy ne törjön ki belőle a hahotázás. Visszafordultam és megpusziltam az arcát.-Ne legyél rossz kisfiú, mert hozom a fakanalat!-súgtam a fülébe. Majd megnyomtam az arcát, így hahotázásba tört ki.-Ennyire szar színész vagyok?
-Nem szar, csak ez tőled vicces volt. És próbáltam tartani magam a rossz kisfiú szerephez, bár inkább a lázadó tinire hasonlíthattam.
-Ebben igazad van. Most én voltam a jobb színész.
-A fakanállal mit akarsz kezdeni?
-Nem tudom valószínűleg megkínozlak vele, nem fizikálisan és azon fogok oboázni, nem pedig rajtad, de a szemed láttára.-mondtam, bár kicsit se gondoltam komolyan. Csak viccből, de bedőlt neki.
-Csak azt ne!-könyörgött, majd a földre rogyott. Úgy látszik, hogy most benne van a játékba.
-Ó, de-de! És minnél rosszabb leszel, annál kevesebb ruha lesz rajtam.
-Neeee! Jó kisfiú leszek, megígérem!
-Jólvan. Legyél is, és most folytasd a sütidet, mert szerintem, mostmár kiveheted a sütőböl. Szagoltam bele a levegőbe.
-Jólvan, anyuci.-mondta vékony hangon. Hirtelen melegség fogott el. Nem felizgultam, hanem csak ez a szó megmelengette a szívemet.
-Hívhatlak Apucinak?-kérdeztem pajkosan. Hero nagyot nyelt.
-Őhm. Inkább akkor, amikor már megszülettek.
-Miért is?-tudtam, hogy nem szabad tovább feszítenem a húrt, de egy ici-picit vicces volt nézni, ahogy próbálja türtőztetni magát.
-Mert akkor már nyugodtan megkefélhetlek.-mondta nagy vigyorral, majd visszament  a konyhába. Én sokkosan álltam.