Nem Várt Változás

8.Sokk

Ott áltak a volt osztálytársaim. Legelől Kylie és hátul a többi. A lány arcán ördögi mosoly ült, bár azt inkább vicsorgásnak mondanám. Éreztem, hogy forró könnyek folynak le az arcomon.
-Na mivan kislány? Azt hitted, hogy nem találunk meg?-kérdezte Kylie.
-Őm. É-é-én-dadogtam és hallottam halk lépteket. Hero mögém jött és amikor meglátta, hogy ki is áll az ajtóba, lefagyott.
-Tűnj innen! AZONNAL!-üvöltözött Hero.
-Be se engedtek minket? Milyen vendéglátók vagytok?
-Tudod, az ördögöt te se engednéd be. Vagy mégis?-éreztem, hogy valami folyik a lábamon. Lenéztem és vér volt. Kylie elröhögte magát.
-Megjött a mensid?-Heronak leesett és rögtön felkapott és hívta a kórházat, hogy 3 perc és ott vagyunk.-Most mivan?
-BASZKI AZ, HOGY TERHES! EDDIG NEM VETTED ÉSZRE?-már-már visított Hero.
-Na, az baj. Remélem meghal a baba.-mondta Kylie. Kiugrottam Hero kezéből és egy kurva nagyot bemostam a ribancnak. Visszamentem a kocsiba és már csak annyit vettem észre, hogy szélsebesen tartunk a kórház felé. Hero rágta a száját és annyira erősen markolta a kormányt, hogy fehérek voltak az ujjai.

Hero a kezében vitt tovább. A recepciónál rögtön hozták az ágyat és Dr. Lockwood már mellettem is termett.
-Nyugalom, Riley! Valószínűleg nincs semmi baj. Ilyen elő szokott fordulni terhességnél, de a biztonság kedvéért megvizsgállak.-mondta bíztatóan a doktor.

Megvizsgáltak és szerencsére a babukáimnak nincs semmi bajuk.

Visszamentünk és Kylie-ék még mindig ott voltak.
-Na, sikeresen megölted a gyerekedet?
-Egy, kettő gyerek van a méhemben, kettő, mind a ketten jól vannak. És nagyon szépen kérlek titeket, hogy mennyetek haza!
-Argh!-morgott Kylie, majd elmentek.
Hajnali 2 óra van. 5 órám van aludni terhesen. Basszus.

-Gyere elaltatlak!-mondta Hero. Gondolatolvasó a vőlegényem.
-Jó. -Lefeküdtem az ágyra. És Hero símogatni kezdett. Majd abbahagyta és szorosan magához ölelt. Gyorsan elaludtam mellette.

-Menj a házamból el!-rivallt rám Hero. Ekkor lejött a lépcsőröl Kylie nagy hassal.-Én őt akarom. Most pedig takarodj, kutya!
Sírva futottam ki a házból és ekkor megláttam  mögöttem Hero-t.
-Hagyj békén minket!-visítottam. Hero elővett egy kést, majd beledöfte a hasamba-NE! NEEE! HERO, HAGYJ BÉKÉN!
-Riley, Riley, kelj fel! Ez csak egy szaros rémálom!-nyugtatott Hero.
-Ugye nem fogsz leszúrni és megcsalni Kylie-val?-még mindig az álmom hatása alatt voltam.
-MI?! Uramisten! Hogy álmodhattál ilyet? Soha. Soha. Soha. Ennél boldogabb nem is lehetnék, akkor miért is változtatnék bármin is?
-Jó. Tudod, hogy a megcsalást nem bírnám elviselni.
-Tudom...Riley, ezt az egyet tudom.

Így már semmi esélyem alvásra. Mesés!

A suliba, alig bírtam alvás nélkül. És még dolgoznom is kell! Szuper!

Este amikor hazaértem, sötétség volt. Gyertyák világították az utat fel a szobaba. Belemegyek a játékba! Levettem a ruháimat és egy köntöst vettem magamra. Bementem a szobába és Hero feküdt a rózsákkal teli ágyon. Csak egy takaró takarta. Felállt és levette rólam a köntöst. Neki esett a számnak, majd áttért a nyakamhoz és szívni kezdte. Lefektetett az ágyra és tovább kényeztetett. Most én jövök. Szar lehet neki, hogy csak ad és nem kap...ellentétbe velem.
-Vá-há-rj! M-Most én jö-jövök!-mondtam. Átfordítottam és most én voltam felül.

Hassal sokkalta nehezebb volt. De végül megoldottam.
-Ez hihetetlen volt, Riley!-mondta kifulladva.
-Meghiszem azt.-vigyorogtam kajánul.

Reggel kipihenten keltem és láttam, hogy Hero még alszik. Símogatni kezdtem az arcát és igazgattam a haját. Egyszer csak mosolyogni kezdett. Gyorsan elrántottam a kezem, de visszarakta.
-Ha tudnád, hogy ez milyen érzés.-dorombolta Hero. Mintha egy kisgyerek lenne, úgy símogattam a buksiját.-Szeretlek!
-Én is téged!