A herceg és a farkas (Befejezett)

🌒Első🌒

Igor pov.
A falka megtelepedett a hegy lábánál. Mindig ide jövünk újhold idején. Mert ez az az időszak mikor világra jönnek a kölykök. Most azonban nem mas van az utódnemzés közeppontjában mint én. Nemrég lettem én az alfa és hamarosan találnom kell egy szűz halandót, hogy kölyköket adjon nekem. A falkám hat tagból áll. A két húgom, az anyám, egy fiú féltestvérem és két kóbor farkas, akiket befogadtam.
Nem egy közönséges farkasfalka vagyunk. Vérfarkasok vagyunk. Teliholdkor átalakuló szörnyek, akik ha kell gyilkolnak. Nem támadunk emberekre, többnyire igyekszünk kerülni őket, de ma a közeli város vezetője üzenetet küldött, hogy alkut ajánl. A két társam elkísért és a falu szélén vártunk. Ki is jött a pöffeszkedő, kövér kis ember és nem jött egyedül. Két katona kísérte, akik egy fiatal fiút rángattak, fehér ruhában. Szegénynek piros volt a szeme a sok sírástól és látszott rajta, hogy most is be van nyugtatózva.
- Alfa?
- Polgármester úr?
- Íme, az ajánlatom! - mutatott végig a fiún. Ez az ajánlata? Nem teljesen értem.
- Felajánlom magának ezt a fiatal, érintetlen szüzet, cserébe te és a falkád messze elkerülitek a várost. - mondta mire bennem meghűlt a vér majd nevetni kezdtem.
- Szórakozik velem? Ez egy fiú! Hogy tudna nekem kölyköket adni?
- Óh, nagyon is képes rá! Orvosi vizsgálat bizonyítja. Igaz, Vladimir? - ragadta meg a fiú haját mire az felnyüszített és bólogatott.
- Eressze el!
- Szóval? Mit mond? Szép, szűz, garantáltan érintetlen és halandó. Kell vagy sem? - kérdezte. Odamentem és megneztem a fiút. A szemei feketén, könnyektől csillogtak a szőke tincsek alól. Lassan odahajoltam a nyakához és megszaglásztam. Valóban termékeny illata volt és micsoda mennyei aroma. Úgy, hogy nem látta, belecsíptem a combja belső részébe. Majd kiugrott a bőréből, tehát valóban szűz. Puha a bőre, selymes a haja, kell nekem. A farkasom tombol, hogy most azonnal leterítsem, de most mèg nem.
- Áll az alku. - mondtam mire szó szerint a karomba dobta szegényt.