A herceg és a farkas (Befejezett)

🌒Kilencedik🌒

Vladimir pov.
Amikor magamhoz tértem Igor karjaiban egy picikét reméltem, hogy, amit hallottam az nem igaz. Három gyerek nekem egyszerre iszonyatosan sok.
- Holdsugár! Jól vagy?
- Igor? Mi történt?
- Anyám elmondta, hogy várandós vagy és elájultál. - mondta mire én megint lefagytam.
- Ez.... Sok.... - ziháltam mire Igor átölelt és egy puszit nyomott az arcomra.
- Tudom, hogy sok, de én bízok benned. Ők itt a mi kölykeink. És, nem tudom, hogy ez jelent e valamit, de én melletted leszek, a végéig. A farkaskölykök csak 4 hónapig vannak az anyjuk hasában. Az egész családom itt lesz melletted és vigyázunk rád. - mondta Igor. Gőzöm sincs, hogy csinálta, de hirtelen már sokkal kevésbé féltem. Hozzábújtam a mellkasához és próbáltam megnyugodni. Így maradtunk kb. egy óráig, Auma időközben kiment, így hát kettesben maradtunk. Arra eszméltem, hogy már a kezemmel simogatom a mesztelen mellkasát és ő már zihálva veszi a levegőt.
- Mi a baj? - kérdeztem mire kipattantak a szemei.
- Sem... Semmi... - mondta majd ovatosan letett és kisietett a szobából. Egy percig csak bámultam majd lassan utánamentem. Bementem a barlangba, de ott teljesen lefagytam mikor láttam, hogy mit csinál magával a takarója alatt. Ő is észrevett, de inkább gyorsan befordult a falhoz és folytatta. Odamentem hozzá mert nem értettem egészen, hogy mi baja van, de amikor megfogtam a vállát hirtelen a hasára fordult és egy hörgésszerű nyögés szaladt ki a torkán majd összeroskadt.
- Igor?
- Gyere ide! - suttogta és kinyújtotta a kezét, hogy feküdjek le mellé. Lefeküdtem, de egy másodperc alatt felettem termett és a számra tapadt.
- Mit csinálsz?
- Sajnálom én... Tudom, hogy most nem szabad, de.... Egyszer szeretném én is csinálni veled... Mármint... - akadozott majd inkább visszahajolt az ajkamra. Most már tiszta az ügy. Kicsit elhajoltam és megpróbáltam felülni.
- Igor! Én ezer örömmel csinálom egy nap veled is, de most jönnek a kicsik.
- Igaz. - mondta kicsit vidámabban és egy puszit nyomott a fejemre.