A herceg és a farkas (Befejezett)

🌓Második🌓

Vladimir pov.
Kérdezés nélkül, a beleszólásom nélkül közölték, hogy én megyek el áldozatnak. Mindig is kirekesztettek, mert nem vagyok képes a nőkhöz vonzódni. Ráadásul még az is kiderült, hogy képes vagyok gyereket szülni és ezzel elnyertem a végleges elutasítást. Lényegében egy fiúba bújtatott lány vagyok. Kidobtak mint egy szemetet. Benyugtatóztak, hogy ne ellenkezzek és elhajítottak. A vérfarkas, aki megszagolt, nem mondom, hogy ronda férfi, de a tudat, hogy akkor harapja ketté a torkom amikor csak akarja nagyon megrémíszt. A karjaiban visz mivel nem tudok járni, a gyógyszer miatt. Két másik farkas kíséri, akik kívancsi szemekkel méregetnek.
- Szóval Vladimirnak hívnak. - szólal meg a hordozóm. Milyen mély a hangja, beleborzongok. Bólintva válaszoltam.
- Nagyon szép neved van.
- Köszönöm... - motyogom mire kicsit jobban az ölebe kap.
- Milyen édes a hangod is! Három hétig a barlangomban leszel, remélem sokat hallhatom majd. - mosolygott rám, de én lefagytam. Miért három hétig?
- Látom meg vagy lepve.
- Én azt... Azt hittem ma fog megtörtenni, aztán... Aztán ennyi... - motyogtam zavartan mire hangosan felnevetett.
- Talán az apám legendáját, aki megannyi szűzet elrabolt és miutan megszülettek a kölykei megölte őket. - mondta mire én bólintottam. Tehat akkor az nem is ő volt?
- Bizony. Te leszel nekem az első. - suttogta a fülembe. Ettől pedig rákvörös lettem. Gőzöm sincs, hogy most mit csináljak.
Megérkeztünk a hegy lábahoz, ahol négy másik farkas várt. Két fiatal és egy idős nő, plussz még egy fiú.
- Ime a város alkuja, cserebe kerüljük a várost. - mondta nevetve mire mindenki hangosan felnevetett.
- Mintha ezt magunktól nem tennénk meg! - nevetett a fiú.
- Na, mindenki! Csend! - utasitott az idős nő és elem lépve kedvesen rám mosolygott.
- Hogy hívnak, kedves?
- Vl... Vladimir.
- Milyen aranyos neved van és szép is vagy. Későre jár, gyere! Alhatsz nálam amíg eljön az idő! - mutatta, hogy menjek utána. Követtem. Hálás voltam a kedvességéért és, hogy megosztja velem a helyet. Az alfa alvas előtt viszont megragadott és a nyakamba puszilt.
- A farkasom már vonyít utánad. Alig várom a teliholdat. - durmolta és elengedett.