A herceg és a farkas (Befejezett)

🌓Tizennyolcadik🌓

Igor pov.
Jól sejtettem! Wade területére tévedt és a törvényeik szerint, ha vissza akarom kapni, harcolnom kell érte. Muszáj lesz mindent megtennem, hisz ott van Nicky is. Wade őt akár meg is ölheti, csak, hogy Vladimirt újra párzásra kényszerítse.
Megérkeztem az ősi romokhoz, ahol már a vének tanácsa és Vladimir  a páholyban voltak. A kisfiam pedig az anyja ölében ült és próbalt minél jobban elbújni.
- Hát eljöttél! Pedig már reméltem, hogy megfutamodsz! - jött elém Wade, gúnyos mosollyal az arcán.
- Ne reménykedj! Nem mondok le a szerelmemről és a gyermekemről!
- Tudod, ha a te farkasodat meg tudta szelídíteni, nyílván az enyémet is megfogja! Alig várom, hogy lássam milyen szép kölykeink lesznek! - mondta. Túl magabiztos, ezt biztos nem tudom ellene felhasználói. Ekkor azonban a nap lement és felkelt a telihold, ami jelezte hogy a csata kezdődik.

Vladimir pov.
Minden farkas átlalakult. Még a kicsi fiam is, de ő mellettem maradt. Wade és Igor viszont összecsaptak. Mintha vad kutyák harcát láttam volna, akik épp egymást tépték egy darab húsért, csak most az életük árán.
Mind a ketten a kifulladásig folytatták. Már több sebből is folyt a vérük. Igor fekete bundája miatt nem látszott, de Wade bizony megkapta a magáét. Ekkor azonban Igor leterítette Wade - t és már épp arra készült, hogy átharapja a torkát. Nem engedhettem! Lerohantam a páholyból egyenesen hozzájuk. Nicky próbált megállítani, de nem hagyhattam, meg kellett állítanom Igort.
- Kérlek, ne tedd!!! - üvöltöttem kétségbeesetten, mire a farkas rám kapta a tekintetét. Felismert, de nem értette a dolgot, hogy még is mit keresek ott.
- Ne tedd! Kérlek, Igor! - már alig hallhatóan mondtam, de ő meghallotta. Odabicegett hozzám és a fejét hozzám szorította. Ekkor hirtelen Wade ránk rontott és Igor megpróbált megvédeni, de Wade ráugrott és mélyen beleharapott Igorba. Igor pedig összeesett. Odaszaladtam hozzá, a sebéből csakúgy ömlött a vér.
- Igor! Igor... - rám emelte a fejét és erőtlenül megnyalta a kezem, majd rám nézett. Nem kellett beszélnie, értettem őt, hogy mit akar üzenni nekem.
- Én is szeretlek. - simogattam a fejét, ami szépen a földre esett majd behunyta a szemeit.