Szenvedélyem... |BEFEJEZETT|

▪️Kilencedik Rész▪️

▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️

A bál estéje

-Lisa kész vagy már? - jött be a szobámba Brendon. Egy "O" -t formázva a szájával, ami jót jelenthet. Azt hiszem. -Hogy áll? - néztem rá kérdőn. -Ha elkezdesz boci szemekkel nézni rám, esküszöm, hogy kirúgdosslak a szobámból és tudod jól, hogy megteszem. - tettem fel a mutató ujjam fenyegetően. -Jó. - tette fel a kezét védekezően. -Csak annyira gyönyörű vagy. - erre én csak megforgattam a szemem, mire nagy ölelésbe hívott. -Ha már így megdicsértél, elvihetnél. - mosolyogtam rá kölyök kutya pofival aminek úgy sem tud ellen állni. -Ne nézz így rám!

-Áh, oké. - adta be a derekát

Brendonnal elindultunk a suliba, a bálra. De mielőtt kiléphettünk volna az ajtón, sosem maradhat el a báli fotózás a családi albumhoz. Egy "ezek hülyék" és "vízi bicikli" nélküli mosolygós kép nem maradhat el. Unom ezt már.

Brendon sikeresen eldobott. Emily-nek előbb kellett jönnie, ugyanis ő a bál főszervezője. Brendon megígérte, hogy időben értem jön, de az is lehet, hogy beugrik egy kicsit bálozni. Elmentem segíteni én is Emily–nek, hogy minden rendben legyen, míg nem kezdődik a bál, bár már egyre többen jönnek, szóval nincs sok időnk. Emily-vel a puncsokat tettük ki a pultra, mikor szemem sarkából láttam megérkezni Liam-et és a fiúkat. Elég jól néz ki a srác. Úgy értem Liam. Még sosem láttam szmokingban, de valljuk be elég jól áll neki. És Zayn sem maradhat ki, ő is jól fest.

-Szia. - köszöntött Zayn. -Jól nézel ki. - milyen kedves. -Te sem festesz rosszul. - mondtam mosolyogva. -Van kedved táncolni?

-Mire ez a hirtelen felkérés? Még el sem kezdődött a buli. - kérdeztem felhúzott szemöldökkel. -Igen tényleg - vakarta meg az orrát. Csak nem ideges? -Öhm, majd mikor beindul a bál?

-Persze. Szívesen. - egyeztem bele. -Hali – karolta át Liam, Zayn vállát –, nem zavartam meg semmit, ugye? - villantott egy nagy vigyort. -De. -mondtam neki flegmán – A puszta jelenléteddel. - mosolyogtam rá fintorogva. Liam csak egy fintort vágott felém.

Elindult a zene és Zayn nyújtotta felém a kezét, amit persze el is fogadtam. Amire Liam egy gyilkost pillantást vetett. A pillantásával célzott arra, hogy akkor ő is felkéri Cora-t táncolni, hát miért is ne?! Szerintem azt akarja elérni, hogy féltékeny legyek, de kedves Liam-ke ez nem fog össze jönni. Hú ez milyen picsásan hangzott. Mintha Cora-t hallottam volna magam helyett. Jézus!

-Lenne kedved eljönni velem meginni valamit? Most nem rázhatsz le? - kérdezte tőlem, amire muszáj igent mondanom. Most nem utasíthatom vissza, mert eddig azt tettem. A bált hoztam fel kifogásként, de igaz is volt, szóval?! Oldalra pillantottam a fejem, mikor láttam, hogy Liam engem figyel. De nem telt el egy másodperc sem, hogy ne kapta volna le Cora száját.

-Igen. Elmegyek veled. - dobtam felé egy őszinte mosolyt. Na jó, kevésbé őszinte mosolyt, de azért egy elég hihető mosolyt villantottam egy kedves srác felé, akit nem akarok megbántani, azzal, hogy újból lekoppintom. A lassú szám után jött egy pörgősebb, amire már nem igen akartam táncolni.

-Mizu? - jött mellém fülig érő mosollyal Emily. -Mi lőtt téged? - kérdeztem fél mosollyal az arcomon. -A bátyád. - mondta, mire megforgattam a szemem. -Emlegetett szamár. - mutattam a háta mögé, mikor belépett az ajtón a számhoz emelve a puncsos italt. -Magatokra hagylak titeket. - mondtam mikor már Brendon is oda ért hozzánk. Én inkább elmentem egy fontos dolgot tenni. Miközben sétáltam a folyosón a mosdó felé, lépteket hallottam. Kicsit megijedtem, pedig nem vagyok félős lány. Nem foglalkoztam vele, de mikor hirtelen lekapcsolódott a villany tényleg megijedtem.

-Ki van ott? - adtam hangot, mert már tényleg zavarni kezdett, hogy sötét van s nem látok semmit csak a kinti fényeket, amik bevilágítanak az ablakon. Forgolódtam össze-vissza, hogy lássam van-e mögöttem valaki, de nem láttam senkit, csak egy erős kéz ragadott meg és húzott be valahova.

-Csak nem eltévedtél Szépségem? - hallottam meg a legidegesítőbb srác hangját, akit szívesen tökön rúgnák. -Te idióta barom, - ütöttem meg a vállát, a mellkasát, amit csak értem a hülye tette végett. -Csak nem féltél? - simította meg az arcom, amit mindig is szokott tenni. -De igen. Képzeld egy kicsit megijedtem. - néztem félre, majd kifújtam magamból, ami még bennem volt. -Majd én megvédelek Szépségem, nem kell félned. - mondta, majd rántott a derekamon egyet, hogy közel legyünk egymáshoz. Közel vagyunk. -Eressz el. - mondtam és próbáltam leterelni a kezét a derekamról, de túl erős. A francba!

-Most nem szabadulsz tőlem egy könnyen.

-Mit akarsz? Megcsókolni? - kérdeztem tőle felvont szemöldökkel.

-Jól gondolod. - azzal, meg is tette. Megcsókolt. Nem szabadott volna, hogy ez történjen, de nem tudtam nem ellen állni neki. A csókja valami isteni. Istenien csókol. A szánk párhuzamban járt egymással, és teli vággyal, amit meg kell, hogy mondjak, nem is tudom hogyan történt?! Egy hosszú csók után elváltunk egymástól, majd egymásnak döntöttük a homlokunkat.

▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️