Szenvedélyem... |BEFEJEZETT|

▪️Harmincegyedik Rész▪️

▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️
Szeretnélek titeket értesíteni, hogy a könyv végéhez értem. De szeretnélek titeket arra kérni, hogy írjátok meg nekem, hogy milyen romantikus témájú sztorit írjak, ami titeket érdekelne? Jó olvasást!
▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️

◾L I A M▪️H E R R I S O N◾

Életemben nem izgultam ennyire, mint akkor mikor megkértem Lis kezét. Istenem, hát el jött ez a pillanat is.

Az ESKÜVŐ!

Esküvő. Jézusom. Hihetetlennek hangzik, még akkor is, ha hangosan mondod ki! Ma megnősülők. El sem hiszem. Végre Lisa a feleségem lesz három hónap után. Igen három hónap után végre hozzám jön. Voltak bonyodalmak a családban, hogy újra együtt vagyunk és hogy ilyen hirtelen megkértem a kezét. Nem számítottak rá. A faterom kitért a hitéből, ami nem várt fordulatot vett. Lelepleztem anyám előtt. Tudtam a titkos viszonyáról, de nem szóltam semmit. Kussba maradtam, de ott betelt a pohár amikor ki akart oktatni a szerelemről és a többi. Nem értem mit pampong nekem, amikor ő azt sem tudja mi a szerelem, hogy anyát csalta a titkárnőjével. Tudtam, hogy az a fiatal bige könnyen bebújt apám mellé. Még én is megdöngettem volna, ha tehettem volna. De nem tettem. Nem vagyok az apám! Anya nem jutott szóhoz, de egy pofont azért lekevert neki, amitől tiszta paradicsom piros volt az arca. Én nem felpofoztam volna, hanem pofán ütöttem volna, úgy hogy felreped az egész arca. Tűrtem magamban, nem szóltam semmit, de annál a pontnál elszakadt a cérna.

-Ahh... Nem hiszem el.. - a nyakkendőmmel babráltam idegességemben - Gyerünk már. Ahh. - vágtam hozzá a nyakkendőm a tükörhöz.

-Haver. - nevetett fel Brendon - Mi van veled? Tiszta görcs vagy. Lazíts már! - felvette a le dobott anyagot, majd a nyakam köré tette és megkötötte. - Rád sem ismerek!

-Nekem mondod! - vontam meg a vállam. - Én sem magamra. - undorodtam magamtól - Én laza vagyok. Laza szoktam lenni és nem görcs. Görcsös vagyok, ami nem én vagyok. Brendon, tiszta hülye vagyok! - néztem rá megrázva a vállát, mint egy kisgyerek.

-Nem hülye vagy, hanem szerelmes. És a boldogságot választottad. Nyugi ez csak a kezdet. Lesz jobb is! Nyugodj meg. Nem para.

-Kösz, hogy mondod! Igazán sokat segítettél! - néztem rá flegmán.

-Nagyon szívesen. Na gyere. - ráncigált.

-Várj. Várj. Mi van ha... ez még sem jó ötlet. Mi van ha, jobbat érdemel. Brendon ez...

-Haver. Állj már le! - nevetett - Jól nézel ki. Lisa is jól néz ki, reméljük. - mosolygott - És amit tudok, azaz, hogy egymás nélkül ti nem léteznétek. Boldogok vagytok egymással. Ha rátok nézünk, a boldogság tükrözi szemeteket. Ezt ne felejtsd el! Na gyere. Kapd össze magad és vedd el Lisat. - karolt át, de míg mielőtt elindultunk volna egy jó baráti, nem egy testvéri ölelésbe hívtam.

-Mire mennék nélküled?

-Semmire. Na gyere.

Mindenki boldogan ült a templom padjain és néztük, ahogy az ara végig vonul a sorok közt. Az én leendő feleségem, Lisa.

-Fogadom. - mondta Lisa. - Fogadom. - mondtam.

Majd a csók következett. Végre!.. ezt vártam már mióta.

Egy igazán frappáns kis helyet foglaltunk le, ahol bulizhatunk egy kicsit. Kajáltunk. Én tele zabáltam magam mindennel, ami az asztalon volt terítve. Egy disznó vagyok kaja képpen, ezt meg kell hagyni!

-Emberek! - állt fel mellőlem Lisa. A többiek meglepődve fordultak felénk. - Szeretnék valamit mondani. Tudom nem itt kéne, de mégis a szeretteim előtt akarom ezt mondani és főleg előtted. - nézett le rám. Nyújtotta a kezét, hogy álljak fel mellé. Így is tettem. - Köszönöm, hogy a sok bonyodalmakon, amiken túl mentünk, újra egymásra találtunk. És itt vagyunk. - A tányér alól kiemelt egy fényképet, egy fekete fényképet és elém tartotta. Egy ultrahang kép. Ez nem lehet.

-Ez az... Tényleg az... Terhes vagy? - mosolygott boldogan könnyező szemmel. - Apa leszek. - kaptam fel és fordoltunk egyet. - Apa leszek. - mondtam a vállába könnyezve. - Köszönöm neked! - adtam egy puszit a homlokára és megöleltem. Jó szorosan. Mindenki sok boldogságot kívánt és ők is örültek a mi boldogságunknak és az új családtagnak.

Imádom a Nőt, aki már a feleségem lett.

◾L I S A ▪️M O N D F R I E◾

Rá jössz, hogy az élet nem is olyan egyszerű hullámvasút. De a legszebb része mindig a végén van.

2 évvel később

Megszületett a kicsi Oliver. Oliver Jerald Herrison. Jerald? Liam eltitkolt középső neve. Micsoda pimaszság tőle, hogy nem mondta meg a középső nevét. De jót szórakoztunk rajta.

Az életünk így teljes: négyesben. Liam jó apuka, nem veszi le a szemét Hazelről, aki már olyan nagyot nőtt. Már szinte nagy lány, de még mindig kislanyként viselkedik és megörül a kis öccséért. Imádja Olivert.

Elköltöztünk. Arra csodálatos helyre, ahol Liam megkérte a kezem. Jobb helyet el sem képzelhettem volna. Oli imádja a havat. Tetszik neki a táj és a kilátás. Hazel ugyan tartózkodik tőle, de az apukájával játszani imád a hóban - főleg ha az az ötlet ki csinál jobb hóangyalt. Mindig Hazel nyer. De csak azért mert Liam hagyja nyerni. Az a boldogság a szemén, ami rád, ahhoz fogható nincs. Na és a kicsi Oliver, őt se hagyjuk ki. Tükrözik a tekintetéből a szeretet! Mikor a cicin szopizik és közbe engem néz, felemelő érzés. Liam elkényeztet. Egy olyan szabad pillanatom sincs - miután Oliver kicsit alszik -, hogy egyedül legyek. De nem is baj, mert tudom mennyire szeret. Mennyire szereti a családját! Már hónappal ezelőtt - vagy évvel -, nem gondoltam volna, hogy újra együtt leszünk és egy gyönyörű család leszünk, de megváltozott. Tudtomra adta, hogy megváltozott és nem akar elengedni. Ahogy én sem őt, mert ő az életem!

-Min gondolkodsz? - karolt át hátulról Liam, miközben a nagy ablakon néztünk ki ketten a havas tájra.

-Azon hogy... hogy jutottunk idáig? Hogy milyen gyönyörű az amit eddig felépítettünk. Nem gondoltam volna, hogy újra együtt leszünk. - fordultam felé - Az, hogy mi újra együtt vagyunk és most már egy család, az nekem elmondhatatlan. Köszönöm neked, hogy szebbé tetted az évem. És hogy két gyönyörű gyerek van az éltünkben. Nagyon szeretlek! - simogattam meg az arcát és csillogó tekintettel néztem rá. Ő is rám!

-Nem vagyok romantikus típus és most szólnok sem, de az elmondhatom, hogy Szeretlek! Életemben nem szerettem sosem senkit úgy, ahogyan téged. Valóban harcoltunk ezért a kapcsolatért, és megküzdöttünk a boldogságért. És semmire sem cserélném le. - nyúlt az állam alá és szenvedélyes csókba hívott.

Na de nem tartott sokáig, mert Oliver felsirt a délutáni alvásból.

-Hív a kötelesség! - adtam egy utolsó csókot és rohantam fel Oli szobájába.

A mondás úgy van, hogy: Szerelemben És Háborúban Mindent Szabad! Hát a Háború lezárult a sok csatával, amiken keresztül mentünk, de a Szerelem megmaradt és él tovább a mi történetünk!

VÉGE

▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️

Köszönöm szépen az olvasóimnak és azoknak akiknek tetszett a könyv! Nos... Lezárult Liam és Lisa különösen, de szenvedélyes kapcsolata.
Tényleg szeretném azoknak megkösszöni akiknek tetszett és irtak hozzá szolást! Remélem adtok ötleteket, hogy milyen könyvet olvasnátok szívesen és én azt megvalósítom nektek! Köszönöm megegyszer, Sziasztok! ❤️