Szenvedélyem... |BEFEJEZETT|

▪️Tizenkettedik Rész▪️

▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️

Adam szavai hatással voltak rám, ezért rávettem magam, hogy bemegyek a suliba. Nem törheti össze a szívem egy giga nagy baszott hülye gyerek, aki még a szerelem szóval sem találkozott. Úgy beszél róla, mintha átérezte volna és kibírná egy lány mellett ezt az egészet. Nem tudom mit várna, ha mégis sikerülne neki, hogy hosszú ideig mellettem maradjon, de minek töröm a fejem előre, mikor ez úgy sem fog összejönni. Miközben agyaltam már fel is öltöztem, meg meg is reggeliztem..

Már a suli parkolóján jöttem át, mikor mindenki engem figyelt. Ne értem mi ez a felhajtás. Talán van valami a hajamban? Lassan a hajamhoz nyúltam – nem túl feltűnően –, majd megnéztem magam a telefonom képernyõjén, de semmi. Mi ez az egész? Belépve a suli folyosójára – Emily megpillantva –, elkezdett felém sietős léptekkel közeledni.

-Mi van itt? Úgy néznek rám, mintha szellem lennék! - kérdeztem egyből mikor Emily már közelebb jött. -Nem láttad mi van a facebook-on mindenhol megosztva? - megráztam a fejem, hogy nem, nem tudom miről van szó. -Liam kiposztolt egy szöveget, amiben érintett vagy!

-Nem érdekel! - mondtam. -Pedig érdekelni fog, ha elolvasod! - nyomta máris a kezem a telefonját, hogy olvassam el.

Liam Herrison tegnap: 22:15

Emberek! Nem szokásom ilyeneket posztolni, de muszáj valahova leírnom, de az sem érdekel, ha nyálasnak hisztek, de remélem nem fogtok, mert az nagy baj lesz. Na mindegy, nem is ez a fontos. A lényeg az, hogy sok ideje figyelek egy lányt, aki nagyon rég óta kedvelek, de eddig csak játszottam vele, vagyis az érzelmeivel. Rájöttem, arra, hogy ezt a lányt nem lehet nem elfelejteni. Belevésődik a fejedbe a szép arca, mosolya, a szeme és az elképesztő teste. - szokásos Liam. -És egy idő után nem tudod őt kiverni a fejedből. Én pont így érzek Lisa Mondfrie iránt. Túlzás tőlem, de azt hiszem szerelmes vagyok belé. Akkor jöttem rá, mikor kisétált a suli ajtón, és azt mondta, hogy menjek el orvoshoz és nézessem meg magam, miután szerelmet vallottam neki. Szóval, Lisa Mondfrie, ha látod ezt a posztot, üzenem, hogy tévedtem! Szeretném, hogy jobban megismerj!

A poszt után, meglepően néztem fel Emily-re. Majd mögé Liam-re, aki pontosan a folyosó közepén állt. Csillogó tekintettel. Majd mindenki körénk gyűlt és várták a reakcióm. Közelítettem felé, majd mikor megálltam előtte, a kezem lendítettem és az arcán csattant.

-Soha többet ne írj rólam semmit. Nem vagyok kíváncsi rád. Hagyj engem békén, de örökre. - mentem volna el mellette, megfogta a karom, de vissza se nézve kirántottam a karom a szorításából és mentem a terembe. Félúton éreztem, hogy túl erőset rántottam – lehet egy kicsit meghúztam, mert fáj. Miért ilyen benga állat?! A tömeg fele ujjongott, a másik fele meg máshogy reagált. Engem nem érdekel, az sem amit kivételesen Liam kiposztolt rólam. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy hogy lehetett erre képes. Ezt nem hiszem el épp ésszel sem. Liam hagyjon engem békén. Eljátszotta a bizalmam. Átnézett rajtam, és még arra sem volt képes, hogy felvállaljuk egymást, hogy esetleg megpróbálnánk, de nem, ő inkább a könnyebb utat választotta.

Az órák többsége mind azzal ment el, hogy mindenki engem nézett és sugdolóztak a hátam mögött. Emily próbált engem védeni, de én leintettem, hogy hagyja, mert nem érdekel. Nem érdekel semmi, ami Liam-el kapcsolatos.

Eljött értünk suli után Brendon és haza vitt. Nem igen volt kedvem buszozni. Ez így jól jött ki.

-Láttam Liam posztját. - nézett vissza rám a bátyám a vissza pillantó tükörből kis mosollyal az arcán – Emily elől ült, természetesen miért ne? –, én meg hátul középen foglaltam helyet. -Ne kezd már te is. - néztem rá a hátsó ülésről -Hagyjuk ezt oké? - bólintott, hogy megértette és nem kérdez többet. Brendon-al könnyen megértjük egymást, akár egy pillantással is tudjuk, hogy a másik mit gondol, mint most.