Szenvedélyem... |BEFEJEZETT|

▪️Huszonkettedik Rész▪️

▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️
Liam karján feküdtem boldogan és mosolygósan. Imádom, ahogy círógat az ujjaival. Imádom, hogy liba bőrös leszek az érintésétől.

-Érzem, ahogy liba bőrös leszel az érintésem alatt. - mondta és tudtam, hogy mosolyog.

-Szerinted miért? - támaszkodtam a könyökömön, hogy a szemébe tudjak nézni.

-Mert oda vagy értem. - emelte fel a fejem, hogy el elérje a szám. Majd megcsókolt.

Még nagyban folyik a buli, amit mi ki is használtunk. Nem tudom, hogy jó ötlet volt-e, vagy sem? De bármi is történt/történik ezután... az majd a sors akarata.

Szólalt meg félő hangon egy kis idő után:
-Kaptam egy lehetőséget... vagyis egy ajánlatot, miszerint fél évig Chicago-ban játszhatok.

-Ez remek hír. Ez nagyszerű. - lelkesedtem, de én nem láttam rajta azt az izgatottságot - Mi a baj? Örülnöd kéne!

-Örülök, csak... most kaptalak vissza és nem tudom, hogy mi sülne ki abból, ha elmegyek.

Valljuk be. Az a fél év hosszú idő mondván, de ki lehet bírni. Nem tudom, hogy a mostani kapcsolatunk mire lesz képes, hogy megtudjuk-e ugrani ezt a nagy lehetőséget, hogy újra együtt legyünk... De bármire képes lennék miatta. Ha kell, várok rá annyit amennyit kell... De nem akarom, hogy az alma miattam felforduljon, mert tudom mennyire szereti azt, amit csinál!

-Várok rád annyit amennyit kell. Ezt ne felejtsd el! - simitottam meg az arcát, majd a hüvelykujjammal az alsó ajkát. - És mikor kell indulnod? - kérdeztem meg félve. Félek én is, de muszáj megpróbálnunk.

-Hétfőn. - mondta lesütött szemmel. Hát az mindjárt itt is van. Két nap.

Húztam magammal a lepedőt ami eltakarta a testem és ültem háttal a fiúnak. Magam elé bámulva ültem ott az ágyon. A ruháimért nyúltam és magamra vettem őket. Tett Liam is így egy idő után. A szoba közepén állva néztem a fiút, ahogy ágyon ülve ő is maga elé bámulva - lehajtott fejjel a tarkóját vakargatva -  a földet pásztázza.

-Mondj már valamit! - szólalt meg egy idő után félénk hangon - Kérlek!

Néztem rá, egyenesen szemébe, de egy hang sem jött ki, de végül megszólaltam:
-Mit mondhatnék? - kérdeztem - Elmész. És követed az álmod amit mindig is akartál. És ez jó.

-Nem, nem jó, mert nem látlak. - állt fel lépett egyet, hogy közelebb legyen hozzám - És csak most jöttünk össze. - lépett újból felém, és most már jó közel voltunk egymáshoz - egy lépés távolság sincs köztünk - Szerinted el kellene mennem? - kérdezte tőlem, mintha nem tudná, hogy jól döntött-e vagy sem?

-Igen, el kell menned. Ez az álmod! Mindig is erről álmodtál. - öleltem meg jó szorosan és vissza folytottam a könnyeim. Nem tudom mi lesz ezután?
De kíváncsian várom.

A buli  - hajnalban lett vége -, de én előbb leléptem haza, hogy a gondolataimba merészkedjek. Holnap elmegy. Elmegy. És már holnap. Ezért úgy beszéltük meg, hogy az utolsó hétvégi napot Liamnél töltöm. Segítek neki összepakolni, hogy mindene meglegyen. Kivételesen engem kért meg, hogy pakoljak össze neki - vagyis pakolunk össze együtt -, de nem tudom mire fel ez a hirtelen fellendülés?