Szenvedélyem... |BEFEJEZETT|

▪️Huszonötödik Rész▪️

▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️

◾L I A M ▪️H E R R I S O N ◾
-----------------------------------------------------

Faith felbosszantott. Felbosszantott azzal, hogy nem bízik bennem. Sosem hazudtam neki egy év alatt, mindent megosztottam vele - na jó nem mindent, de mindent -, még a múlt sérelmeiről is neki beszéltem arról. És még ezek után még képes számon kérni, hogy szeretem-e még Lisa-t vagy sem?

Nyilván szeretem, de mégis vele vagyok, akkor nem értem ezt a féltékenységi jelenetet?!

Idegességemben egy jó nagyot beleütöttem a falba:
-Uhh! - mordultam fel a fájdalomtól.

-Mire volt ez jó haver? - kérdezte tőlem Joe - Láttam. Mi bajod?

-Faith. Számon kért, hogy még mindig szeretem-e Lisa-t.

-És szereted?

-Nem ez a lényeg! Tegnap kaptam egy üzenetet az ottani haveromtól, amin Lisa volt egy másik pasival. És ezen felhúzta magát.

-Oké tesó értelek, de nem válaszoltál. Szereted? - gondolkodásba elegyettem, hogy hazudjak, vagy ne hazudjak... Simán felismeri, ha hazudok így kénytelen vagyok neki igazat mondani.

-Igen! Szeretem, mindig is szeretni fogom. De ott van Faith, most vele járok és boldog vagyok vele. - mondtam szívemből amit érzek.

-Lisa már a múlt, felejtsd el haver. Faith jó nő, tartsd meg, vagy én veszem át. - nevetett fel.

-Azt várhatod! - löktem meg - A tény, hogy Lisa már múlté és nem tudom vissza kapni bárhogyan is próbálkoznék, de ott van Faith, akit szeretek és nem cserélném le senkire.

-Komolyan? - hangzott fel egy ismerős női hang. Abba az irányba fordultam és Faith-el találtam szembe magam.

-Igen. És képtelen vagyok felfogni, hogy még mindig nem hiszel nekem, úgy hogy veled vagyok, és nem vele. Mivel bizonyíthatnák még?! - Faith nem mondott semmit, csak a karjaimba futott és megcsókolt.

◾L I S A ▪️M O N D F R I E◾
---------------------------------------------------

Édesanyám volt olyan kedves, hogy meghívta vacsorára az udvarlóm, Adrian-t. Nos, meglepetésként ért engem a hír - de szerintem őt is - viszont a család többi tagja is kíváncsian várják, hogy ki az a fiatal ember - ahogy apa mondaná - elrabolta az édeslánya szívét.
Semmi ilyenről nincs szó! Nem rabolta el a szívem, de közel jár hozzá. Még csak ismerkedünk, de apa szeret túlzásokba esni. És hát ez után az következett, hogy muszáj volt felhívnom Adrian-t, hogy mi a helyzet, amibe bele is ment. Lelkes volt. Még jó hogy nem látta az arcom, hogy milyen pofákat vágtam. Emily csak röhögött rajtam. Szakadt a röhögéstől. Az a telefon hívás volt a legrosszabb.

Nyolcra van jelenése, még jó hosszú ideig nem jön, még nyugodtan ő is elkészülhet, meg mi is, mert még neki se álltunk a vacsinak, főleg úgy, hogy azt sem tudjuk, hogy mit csináljuk.

Hárman a konyhában: én, Emily és anya tanakodtunk, hogy mit is lehetne készíteni egy ilyen fogadtatásra?

Mi mást készítenénk - több fajtát -, mint a legegyszerűbb ételeket: rakottast sonkával töltve; sültkrupli gyrossal, majd egy rántott húst rizzsel.