Szenvedélyem... |BEFEJEZETT|

▪️Huszonharmadik Rész▪️

▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️

 ◾L I A M▪️H E R R I S O N◾

---------------------------------------------------

Nagy űr tántorgott a szívemben anyám hívása után. Nem tudom elfogadni, hogy Lisa többé hallani sem akar felőlem. De én nem felejtettem őt el. Hívom minden egyes percben, de nem veszi fel.

Lisa, miért csinálod ezt velem?

Belehalok abba, ha más férfival látnám. Nem tudnám elviselni. Képtelen lennék rá. Belebetegednék!

Annyira fájt anyám hívása, hogy még a haverokkal sem mentem el inni egyet - pedig rám férne. Befásliztam a kezem, mert fájt és nem tudtam tovább nézni, hogy tiszta piros. Pattantam fel a kanapéról, ahol eddig ültem a tévé előtt és padlóra esett a jeges zöldborsó amit az öklömre tettem - és indultam el a többiekhez a bárba, ahova mindig is járunk esténként.

Meglátva engem a srácok köszöntöttek, majd megveregették a hátam, és kérték nekem egy whiskey-t.
-Rám fér az ital! - mondtam és lehúztam a poharat.

-Haver minden rendben? - kérdezte Joe, az egyik haverom a csapatból, miközben kint szívjuk a cigit.

-Jah, nincs gáz! - válaszoltam.

-Haver, nekem nem tudod bemesélni, hogy semmi bajod. Jobban ismerlek mint saját magamat! - Joe jó srác és kedves. Tudja mit beszél. És valós alapon mondja, hogy jobban ismer mint bárki más. Lisan kívül ő ismer a legjobban.

-Lisa hallani sem akar felőlem. - vallottam be. - És a legrosszabb az, hogy nem is hagyja, hogy megmagyarázzam. Nem veszi fel a telefont, ha hívom. És hogy... - dobtam el a cigit a kezemből -... vár rám otthon. De nem megyek haza a szerződés miatt. És így elveszítem. - tártam ki a szívem, a lelkem a legjobb barátomnak életemben először.

-Milyen lelkizős lett itt a hangulat. - dobta el ő is a cigit, majd leült mellém a lépcsőre.

-Ne gúnyolódj! - boxoltam bele a vállába.

-Oké, értelek. Figyelj... az nem gáz, ha fontos neked a csaj... de egyrészről érthető a viselkedése. Több napon át vissza se hívtad. Pedig volt rá alkalmad szünetekben. Ne haragudj haver, de ezt te szúrtad el és nem ő. - szorította meg a vállamat, majd vissza ment be a többiekhez. Igaza lehet. Két percre is, de vissza hívhattam volna, de én barom nem tettem. Mekkora egy elcseszett ember vagyok. És most utál. Inkább vissza mentem a koleszba és hanyadt vágtam magam az ágyon és rá gondoltam. A kezembe vettem a telefont és tárcsáztam a számát.

Bárcsak felvenné!

Úgy sem veszi fel! Túl későn hívom. Igen, túl későn. Istenem bárcsak felvenné!
-Halo? - szólt bele a telefonba méz édes hangja.

◾L I S A ▪️ M O N D F R I E◾
-----------------------------------------------------

-Halo? - szóltam bele a telefonba álmosan, aki most riadt fel a telefon csörgésre - de hát így is van.

-Lisa... - szólt bele az a személy, akinek a hangját nem akartam többé hallani - Ne tedd le kérlek! Akarom hallani a hangod.

-Mit akarsz Liam... - néztem a komódomra és az ott lapult órára ami hajnal kettőt mutatott -... hajnali kettőkor? - vágtam vissza a párnára fejem és dörzsöltem meg a szemem, mert össze rakadt. Igen szokásos, hogy össze ragad a szemem, meg ahogy pislogok néha hangot ad ki a szemem? Nem tudom? Fura... Na mindegy..