Szenvedélyem... |BEFEJEZETT|

▪️Huszonegyedik Rész▪️

▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️▫️▪️

Sikerült az érettségi! Annyira örültem neki. Nem hittem volna, hogy matekból meg lesz a kettes, de azért tudok valamit. Nem voltam jó matekból az évek során, de megtette hatását az a sok külön óra amit a suliba is vettem, meg a bátyámtól, aki egy nyavalyás matek zseni. Gyűlölöm, hogy ilyen okos matekból.

Emily-vel a vizsgánk után azzal jött, hogy otthon ünneplünk. És ez így is lett. Az egész család ünnepelt velünk.

Elővettük a grill sütőt, mi Emily-vel elugrottunk a boltba, az alapanyagokért.

Ja azt elfelejtettem, hogy levizsgáztam vezetésből és meg van a jogsim - ideje volt már - , úgyhogy így friss jogsival kipróbálhattam a családi autónkat. Imádtam minden percét.

Vissza terve az alapanyagokhoz... Mindent megvettünk ami kellett, de az inni valók nem maradhattak ki. Az inni valók nálunk a sok szeszes ital.
Emily betunkolt mindent a kosárba. A vodkától kezdve a pálinkáig. De ha egyszer ünneplünk, akkor nem lehet kihagyni az alkalmat.

Sok pénzt hátra hagyva az üzletekben... pattantunk be az autóba és vettük házának az irányt. Emily szóba hozta a hétvégi bulit, azaz a holnapi napot - holnap szombat -, hogy megyek, vagy sem:
-Nem tudom Em... Nincs sok kedvem a társasághoz.

-Azért nincs kedved bulizni, mert valóban nincs kedved, vagy mert ott lesz Liam is? - nézett rám mindentudó nézésével. Rá tapintott a lényegre. Miatta is, meg magam miatt is... Nem tudom, hogy elakarok-e menni. Látta rajtam, hogy nem tudok mit hozzá fűzni a kérdéséhez ezért nem bombázott tovább a témával.

Tegnapi napomra nem igazán emlékszem. Valami kimaradt, valami meg nem. Nem tudom? De azt tudom, hogy részegen felhívtam Liam-et és beszélgettünk. Majd pár dolog megint kimaradt, pedig nem hiszem hogy annyit ittam volna. Egy üveg volt ott bent nálam és az annyira kiütött volna, hogy apró részletekre sem emlékeznék? Az még meg van, hogy Liam majomkodott újból és betessékelte magát a szobám ablakán, de többre nem. A teraszon gondolkodva - miután haza értünk és kipakoltunk, leültem ide és azóta csak agyalok - azon kapom magam, hogy ugranak be emlékek. Jézusom. Ennyire magabiztos lettem volna, hogy Liam előtt vetkőznék le. Te jó ég. A meglepődöttségtől a fejemet fogom és még magamtól is megijedek, hogy ilyet tettem. Te jóságos ég! Jobb lesz ha ezt az egészet elraktározom az agyam legalsó lyukába és ott marad végig.

Élvezettel és nagy mosollyal sütőgettünk. És együtt volt a család ez a legfontosabb! Emily is a családunk része, és örülök, hogy vele ünnepelhettem.

Emily kérdése számtalanszor át futja az agyam, hogy Liam miatt nem-e megyek el a holnapi buliba. Megmondom az őszintét... nem tudom. Viszont amit értem tett - az este folyamán, hogy  - nem hagyta bármilyen hülyeséget is tegyek - meg kell neki köszönnöm. Nem akarok önző lenni, hogy nem köszönöm meg neki, hogy nem hagyta, hogy bolondot csináljak magamból előtte, de ha a közelében vagyok, akkor a régi sebek újra előtőrnek és az érzés ami iránta kavarog... Nem tudom legyűrni.

Halálosan szerelmes vagyok Liam Herrisonba!

És ezt... erre, akkor jöttem, mikor pár hónapja a szobámban járt és elmondta mit érez, pedig én is ugyan úgy éreztem akkor is, mint ő. De akkor még nagyon fájt a tette. Lehet naiv vagyok, tudom is magamról - ha Liam kerül szóba -, de már annyira hiányzik a közelsége: a mindene; hogy a megbocsátás már itt van a nyelvem hegyén és csak a kimondásra vár. De úgy tűnik, hogy erre várnom kell...