Az, amit most Tony el mondott mindnet meg fog változtatni. Mindig is vágytam egy igazi családra ahol együtt ünnepeljük a szülinapokat vagy épp a karácsonyt. Hogy nyáron el menjünk kirándulni, mint a többi normális család. És most egy csapásra szinte minden az ölembe hullott. Most esélyem lett egy új életre. És élni fogok a lehetőséggel.
- Diana - szólalt meg Péntek miközben a szobám felé tartottam- Fury igazgató mindenkit hivat a tárgyalóba.
- Köszön Péntek!- mondtam és sietős léptekkel meg indultam a tárgyaló irányába .
Ahogy oda értem már mindenki ott volt , már csak rám vártak . Elnézést kértem és amilyen csendben csak tudtam le ültem a Nat mellett lévő üres székre.
- Köszönöm, hogy ilyen gyorsan ide fáradtak.- kezdte el Fury a mondandóját. - Az ügynökeink vissza tértek a küldetésről , ugyan akkor el kell mondanom valamit.- emelte rám a tekintetét.
- Rumlow parancsnok nem tudok vissza jönni.- ez volt az a mondta amitől a leginkább féltem. Éreztem ahogy a levegő kiszorul a tüdőmből, a kezem remegett és könnyek gyűltek a szemembe.
- Mi történt?- kérdeztem magam elé bámulva és éreztem ahogy Nat kezét az enyémre helyezi.
- A küldetés ugyan sikeres volt , de vissza kellett mennie a Hydrához , hogy ne bukjon le . Ezt küldi önnek.- mondta és át nyújtott egy lejátszót én pedig meg nyomtam a play gombot.
Hello kislány!
Tudom meg ígértem , hogy vissza megyek hozzád de a dolgok nem épp a tervem szerint alakultak. Csak így tudlak biztonságban tartani és így nem fognak gyanút. Már nem vagy az a kislány mint régen, már sokkal erősebb vagy és több mindent ki bírsz, mint bárki akit ismerek. Most nagyon erősnek kell lenned bármi is történjen . Nem tudom , hogy meddig kell távol maradnom lehet hetekig vagy hónapokig, de az is lehet hogy évekig . Kérlek bocsáss meg nekem de ez lesz a legjobb neked is . Veszélyt jelenthetek rád és azt nem akarom , ez az én döntésem és kérlek téged fogadd el . Még egyszer nagyon sajnálom. Szeretlek kislány!
Ezzel vége lett a felvételnek. A könnyeim megállíthatatlanul hullottak az arcomon . Lehet , hogy soha többé nem látom azt az embert akit mióta az eszemet tudom velem van és vigyáz rám. Ez valami rossz vicc. Azt kívántam bárcsak soha ne hozott volna ki onnan , akkor még mindig vele lehetnék még ha bezárva is . A pániktól hirtelen fel ugrottam és még a széket is fel döntöttem amin az előbb ültem. Ahogy hátráltam a könnyeim továbbra is folytak és szinte már elhomályosították a látásom. Egy kemény mellkasnak ütköztem és ahogy meg fordultam Tony szomorú szemeivel találtam szembe magamat.
- Semmi baj drágám- mondta csendben - nem lesz semmi baj ígérem.
Amilyen szorosan csak tudtam a mellkasába fúrtam a fejemet ő pedig át ölelt és hagyta , hogy a könnyeim eláztassák az ingjét.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
