Unexpected Love ( Szünetel)

Randi?

  Hihetetlen érzés volt újra a levegőben lenni. Samet már négy kör után le nyomtam így ő a vereség bűzével vissza ment a többiekhez. Én nem mentem vele, ki akartam élvezni a szabadságot amit olyan rég vártam már. Tettem pár kört a birtok körül és egyenesen is fel a felhők fölé, ahonnan gyönyörű volt a kilátás. Sose láttam még ennél szebbet. Ahogy a nap be ragyog mindent és a felhők olyanok mint a vatta cukor rá jöttem, hogy már nem tudnék nélkülük élni.

Bármennyire is fájdalmas volt az, ahogy a hydra az erőmet adta nem cserélném el semmire. Már a részem és ez így van jól.

Még egy kicsit gyönyörködtem a tájban, utána rá jöttem, hogy ideje vissza menni.

A csapat még mindig kint volt és engem várt valószínűleg, közben pedig boldogan beszélgettek valamiről.

Ahogy le szálltam melléjük mind felém kapták a fejüket. Kissé erőteljesebben sikeredhetett a le szállásom, mert Wanda kissé meg billen és Pietro tartotta meg, a többiek pedig a szemüket takarták a por miatt.

- Ki repkedted magad angyalom? - kérdezte vidáman apa.

- Igen, asszem ki- mosolyodtam el én is.

- Akkor menjünk még vacsorát kell csinálni - indult meg Nat és a többiek követték. Én hátul le maradva ballagtam utánuk még mindig boldogan.

- Most én kérdezem meg azt, amit te tőlem a múltkor - tűnt fel mellettem Bucky, amitől kissé meg lepődtem.

- Mégpedig? - néztem rá kíváncsian miközben föl zárkózott mellettem.

- Szabad? - kérdezte és a szárnyaim felé bökött a fejével.  Csak most esett le, hogy még mindig nem húztam őket vissza.

- Persze-  mondtam és meg álltam vele szemben. Először csak tanulmányozta, majd óvatosan az emberi kezét végig húzta rajta. A szeme és az arca sem árult és semmit de az enyém minden bizonnyal sokat. Ahogy meg érintette, mintha minden porcikámat simogatta volna.

- Olyan mint a madár toll csak sokkal nagyobb és erősebb a fogása is - tűnődött el, de még mindig simogatta.
Lassan mögém sétált és meg érintette ott, ahol a szárnyak a hátamhoz csatlakoznak. Engem pedig szinte azonnal ki rázott a hideg amit észlelhetett mert egyből el kapta a kezét.

- Ne haragudj - mondta és láttam a kétségbeesést az arcán - nem akartam fájdalmat okozni.

- Hisz nem okoztál - mosolyogtam rá amitől meg nyugodni látszott.

- Akkor mi volt a baj? - kérdezett tovább.

- Hát épp ez az - mondtam - nem volt semmi baj. Sőt inkább jó érzés volt- ismertem be.

- Tényleg? - lépett hozzám közelebb.

- Tényleg - mosolyogtam még mindig rá. - Gyere, menjünk be - mondtam neki és meg indultam a többiek után akik már jóval előttünk jártak.
- Te nem jössz? - néztem vissza rá, mert még mindig ott állt ahol eddig.

- De - tért észhez - jövök - mondta és ezzel utol érve engem együtt sétáltunk vissza.

Visza érve a bázisra Nat el ment Pepperrel vacsorát készíteni, Steve az edző terembe ment, apa és Bruce a laborba a többiek pedig a kanapén voltak. Ki a tévét nézte ki pedig olvasott vagy beszélgetett.

Miután vissza értünk a szárnyakat is vissza húztam és el menem egy kényelmesebb ruhát fel venni. Mikor el váltunk Buckyval a bejáratnál össze futottam Wandával így együtt mentünk a szobámba.
El mondta, hogy egyre közelebb kerülnek Visioval és szerinte Natnek be jön Steve bár néha Bruceval is flörtöl.

- Na és mi van veled? - kérdezte mikor a szekrényem előtt állva kereste egy ruhát.

- Hogy - hogy mi? - fordultam felé.

- A vak is látja, hogy oda van érted akkor mire vársz? - állt fel és mellém sétált.

- Nem tudom Wan, én csak várom a megfelelő pillanatot.

- Azt várod, hogy ő lépjen igaz? - nézett rám felvont szemöldökkel.

- Igen, hisz ő a férfi ha akar valamit akkor szedje össze magát és mondja a szemembe.

- Mi lenne ha most én választanék neked valami ruhát? - nézett rám reménykedve.

- Csak tessék - hagytam egyedül a szekrényemnél és le ültem az ágyamra. - Én már fel adtam a keresgélést.

- Ez lesz az - vett ki egy fehér ruhát és a kezembe nyomta - menj és vedd fel aztán muti magad - tessékelt be a fürdőbe.

Én tettem, amit mondott hisz csak tudja, hogy mit csinál. A ruha a combom közepéig ért, egy hosszú ujjú szűk ruha volt elől a dekoltázsnal pár gombbal. De meglepően kényelmes volt és otthoni viseletnek sem volt sok egyáltalán. Az alakomat is tökéletesen ki emeltem és ezért is tetszett.
Még gyorsan tettem egy enyhe sminket és a hajamat elfogadható állapotba raktam.

Mikor ki léptem a furdőből Wanda sunyi mosollyal nézett végig rajtam.

- Tökéletes, csak még hiányzik valami - mondta és a kezembe nyomott két arany fülbevalót és egy fehér szőrös papucsot, mivel otthonra felesleges lett volna magassarkú és ez pont passzolt a ruhához. - És még ez - nyúlt a dekoltázsom felé és ki gondolt két gondot - nem mutat sokat és pont jó.

- Minek ez az egész? - néztem rá.

- Bízz bennem és most gyere menjünk le a többiekhez - húzott az ajtó felé.

Reménykedtem benne, hogy tudja mint csinál ezért követtem ki a nappaliba. Steve már vissza tért át edzésből és egy könyvet olvasott Bucky pedig épp Sammel és Clintel nevetett valamin, mikor be léptünk.
Jobban meg figyelve egy fekete farmert és egy ugyan olyan színű fekete rövid ujjú volt rajta, amiben tökéletesen latszottak az izmai.
Mikor le ültünk Wandával egymás mellé és el kezdtünk beszélgetni feléjük tévedt a tekintetem.

Bucky már nem nevetett a többiekkel, hanem engem figyelt komoly arccal. A szemében érdekes csillogást láttam, amit talán még korábban nem.
Ahogy még látta, hogy figyelem meg eresztett egy mosolyt felém, amit viszonoztam. Még egy darabig néztük egymást mikor fel állt és meg indult felénk.

Végig tartotta a szem kontaktust és én már Wanda szavaira sem igazán tudtam figyelni. Mikor oda érte szó nélkül le ült mellém Wanda pedig mosologyva rám fel állt és ki ment a konyhába a lányokhoz.

- Mizu? - fordultam Bucky felé úgy, hogy az egyik lábamat magam alá tettem és azon ültem.

- Kinek öltözél így ki? - kérdezte és végig nézett rajtam.

- Senkinek- mondtam egyből - vagyis talán magamnak. Amúgy tetszik a hajad így sokkal jobb - mondtam neki.

- Hát igen már kellett a változás - mondta és bele túrt fém kezével a rövid hajába.

- Lassan gyertek enni- kiáltott oda nekünk Pepper.

- Arra gondoltam- kezdte és el kezdte a tarkóját vakargatni, mintha ideges lenne-, hogy nem e lenne kedved vacsora után be menni a városba. Természetesen vigyáznék rád - mondta és lágyan rám nézett.

A kérése váratlanul ért de titokban nagyon is örültem neki.

- Most randira hívtál? - mosolyogtam rá egy ezer vattos mosollyal.

- Asszem igen- nevetett fel kínosan és várta a válaszomat.

- Ami azt illeti de, nagyon is lenne kedvem - adtam neki választ még mindig mosolyogva.

- Akkor vacsora után a bejáratnál? - kérdezte lelkesen.

- Ott leszek - mondtam neki és fel állva ki sétáltam a konyhába.