Unexpected Love ( Szünetel)

Közelebb

Ahogy néztem Pietro szemébe rá jöttem, hogy még Bucky szeme sem ennyire kék. Ez már szinte természet ellenes volt. De hamar észhez térítettem magam és meg szakítottam vele a szem kontaktust. Elég nyűg van a nyakamon és erre aztán tényleg nincs szükségem még ha ilyen csodás szemei vannak akkor sem.

- Jól vagy? - jött oda Bucky és kétségbe esetten nete az előbb még törött kezemet.

- Persze, ne aggódj gyorsabban gyógyuló, mint az átlag. Ami azt illeti sokkal gyorsabban- nyugtattam meg egy halvány mosoly kíséretében, amitől meg nyugodni látszott.

- De most így ki nyert? - tárta szét a kezeit Clint.

- Szerintem meg egyeztetünk döntetlenben - ajánlotta Bucky.

- De csak most az egyszer, mert legközelebb nem engedek- mondtam ő pedig hangosan fel nevetett.

- Jól van hercegnő úgy legyen - mondta és ki ment a teremből a többiekkel a nyomába.
Már csak én, Wanda és Pietro maradtunk.

- Nem tudtam, hogy van egy testvéred - mondtam Wandának és közben Pietrora pillantottam.

- Hát igen egy hosszú küldetésen volt és nem volt az eszembe, hogy esetleg érdekelhet ne haragudj - mentegetőzött Wanda.

- Ugyan semmi baj, örülök, hogy meg ismerhettelek téged is - mosolyogtam Poetrora aki ezt viszonozta és én is ki mentem a többiek után a szobámba.

Egy gyors zuhanyzás után kényelmesebb ruhába bújtam ami egy melegítőből és egy a méretemnél nagyobb pólóból állt.
Mivel az ebédet már le késtem és éhes sem voltam annyira, úgy döntöttem, hogy meg látogatom apát a laborban.
Kissé szokatlan még nekem ez az apa lánya dolog, de nagyon örülök, hogy kaptam egy rendes családot. Már csak Brock hiányzott innen, de igyekeztem rá kevesebbszer gondolni, hogy könnyebb legyen.

Mikor le értem a laborhoz az üveg ajtó automatikusan ki nyílt előttem és elém tárult a sok kütyü és páncél.

- Szia kincsem - lepődött meg apa és egyben én is a megszólításon, de be kell valljam nagyon jól esett. - Hát te?

- Gondoltam le jövök és meg nézem, hogy mivel töltöd a legtöbb időd persze csak ha nem baj - sétáltam közelebb hozzá. Épp egy nagy monitor előtt ült és erősen koncentrált valamire és ahogy közelebb mentem meg láttam egy orvosi szék feleségen ülve Buckyt.
Póló nem volt rajta így tökéletes rá látásom nyílt ki dolgozott felső testére.

- Baj van? - léptem Bucky mellé és a fém kezére pillantottam, amit épp apa vizsgált.

- Nem, csak párszor le kell jönnöm, hogy Tony meg nézze minden rendben van- e vele.

- Ó, értem - mondtam és le ültem melléjük egy székre.

- Láttam villám mcqueennek fel keltetted a figyelmét - vigyorodott el apa és közben valamit el kezdett matatni a fém karral.

- Miért hívod így? - érdeklődtem.

- Mert gyors - mondtam helyette Bucky -, ami azt illeti nagyon gyors. Az egyik pillanatban még itt aztán már ott. Ez is a hydra műve.

- Mi nem? - kérdeztem inkább magamtól, mint tőlük.

- Ma Nat és Wanda filmezős estét akarnak, már meg randelték a kaját. Remélem benne vagy - nézett rám apa - Pepper is át jön és szeretném, ha meg ismernéd.

- Papper a barátnőd? - kíváncsiskodtam.

- Igen, valami olyasmi - vakarta meg a tarkóját.

- Szívesen meg ismerem ha szeretnéd és jó ötlet a filmezés is. Még nem volt részem sok ilyenben. Sőt ami azt illeti csak egyszer vagy kétszer - tűnődtem el, de gyorsan témát váltottam, mert ez is csak rá emlékeztetett.
- Te is jössz? - néztem Buckyra és próbáltam a szemét nézni és nem a mellkasát vagy a kidolgozott hasát.

- Igen, régen én sem láttam sok filmet de az ilyen estéket bírom - mosolygott és látszott rajta, hogy élvezi hogy mennyire próbálom tartani a szem kontaktust.

- Kész vagy katona- állt fel apa - jobb, mint új korában.

- Köszönöm - mondta Bucky halkan még is hálásan.

- Jól van bogaram én most el megyek Pepperért, egy fél óra és itt is vagyunk - indult meg apa feltételezem a garázsba. Mi pedig Buckyval ki mentünk a laborból és csendben sétáltunk a folyosón a szobák felé.
Ő még mindig póló nélkül volt, gondolom feleslegesnek gondolta fel venni magára hisz csak a laborba ment le.

- Nem fáj? - kérdeztem hirtelen a karjára utalva.

- Már nem, olyan mintha már a részem lenne, ami nem a legjobb de meg lehet szokni. Kénytelen vagyok - mondta és meg álltunk a szobám ajtaja előtt.

- Szabad? - emeltem fel a kezemet, hogy meg érintsem. Ő csak halványan bólintott én pedig óvatosan végig húztam a kezemet a karján. Ahol a karja csatlakozott a vállához kissé tétováztam, de végül meg érintettem. Éreztem, ahogy meg feszül a kezem alatt de nem állított le.

- Szerintem menő! - jelentettem ki mind kettőnk meg döbbenésére.

- Menő? - nevetett fel. - Ha tudom, hogy így tetszik előbb meg mutattam volna- nézett a szemembe.

- Mutass valami mást - mondtam, de egyből meg is bántam. - Mármint nem úgy értettem, csak ki csúszott tényleg, hagyjuk inkább- szinte éreztem ahogy el vörösödök.

- Még minden meg lehet - hajolt közel hozzám és bele suttogta a fülembe. Majd meg forult és be ment a saját szobájába ott hagyva engem a gondolataimmal.