Unexpected Love ( Szünetel)

Testvér

Nagy nehezen el szakadtunk egymástól és be mentünk a bázisra. Bent már valószínűleg mindenki a szobájában volt, mert az egész hely csendes volt. A folyosókon sétálva váltottunk pár lopott csókot egymással, hol hosszabbat, hol rövidebbet.

- Még egyszer köszönöm - fordultam felé már a szobám ajtaja előtt. - És ezt is - emeltem meg a mackót a kezemben.

- Nekem kéne meg köszönnöm, már mondtam - tűrt egy tincset a fülem mögé. - Csodálatos lány vagy és én hálás vagyok, hogy velem töltötted az idődet.

- Örömmel tettem és még tenném is - vallottam be kissé szégyenlősen.

- Hát ezen segíthetünk majd- mosolygott rám boldogan. - Pihenj le, biztosan már fáradt vagy. Reggel pedig találkozunk.

- Renden - mondtam, mert már tényleg fáradt voltam, de mind ez idáig fel sem tűnt.

- Jó éjt Diana - hajolt le és lágy csókot nyomott a számra.

- Jó éjt - mondtam és még egy utolsó mosoly kíséretében meg fordultam és be mentem a szobámba. Már épp a hang nélküli öröm ujjongásom következett volna, de teljesen le dermedtem mikor egy alakot láttam az ágyamon ülni.

- Wanda?! Mit keresel itt? - kérdeztem kissé meg nyugodva az előző kisebb sokk után.

- Ne haragudj, nem akartalak meg ijeszteni- kuncogott. - Csak hallottam, hogy meg jöttetek és gondoltam itt meg várlak. Ami így utólag nem volt egy okos ötlet, mert lehet épp együtt jöttök be kitudja mit csinálva.

- De bolond vagy - nevettem fel és le tettem a macit az ágyam mellé.

- Gondolom a vásárba vitt- nézett a macira és végig simitott a puha szőrmén. -  Na mesélj.

- Tökéletes volt! - mondtam egy szóval és le dobtam magamról a csizmát és a ruháimat pedig vissza tettem a szekrénybe.

- Részleteket kérek csajszi - dobott nekem egy párnát.

- Jólvan jólvan - emeltem fel a kezeimet meg adóan.
Miközben el kezdtem mesélni fel vettem a pizsamámat ami egy nagyobb számú pólóból állt és le mostam a sminkem.
Mindent szóról szóra el mondtam Wandának, hiszen mire vannak a barátnők nem igaz?

- Meg kérdezte, hogy meg e csókolhat? - kérdezte már az ágyamban feküdve mellettem.

- Igen, és ami utána jött arra nincsenek szavak - fordultam felé csillogó szemekkel.

- Irigyellek - csapta meg a karomat. - Egy úriember, méghozzá nem is akár milyen. És látszik, hogy bármit meg tenne érted. Hiszen még macit és kaptál egyből az első randin.

- Vízió? Bármi haladás? -  fordultam az oldalamat, hogy szembe legyek vele és ő is így tett.

- Nem tudom Dia - sóhajtott fel. - Fogalmam sincs mit tegyek, néha ilyen, néha olyan.  El hívott moziba most szombaton.

- Na, ez már haladás. Jó lesz hidd el, majd segítek. Ki csinosítunk és még a szava is el fog állni.

- Köszönöm - fogta meg a kezemet és rám mosolygott.

- Ahogy én is - komolyodtam el. - Az elejétől kedves vagy velem. A többiek is persze, de te különösen. Veletek érzem, hogy van családom. Brockal is éreztem, de nem ilyen volt.

- Hiányzik? - kérdezett rá?

- Nagyon is - vallottam be. - De már máshogy. Szerettem őt, bár ez nyilván tudtad , de már nem vagyok biztos semmiben.

- Bucky az oka?

- Igen. Azt hiszem jobban kedvelem, mint hittem - ismertem be.

- Ez csak jó, hisz kölcsönös és ő lépett is.

- Igazad van, nem fogom el cseszni. Ezt nem.

- Ajánlom is - mondta és egyszerre nevettük el magunkat. - Tudod jó, hogy lett egy lány testvérem is.

- Ennek és is nagyon örülök - mondtam neki. - Itt maradsz?

- Persze - mondta. Még beszélgettünk egy ideig de végül mind a kettőnket el nyomott az álom, és együtt aludtunk el, mint két testvér amire mindig is vágytam.