Ismét be lépve a szobámba csak Bucky szavai jártak az eszemben. Ha vele vagyok vagy a közelében olyan más minden. Nyugodt, mintha el tudná egyetlen pillantásával feledtetni minden gondomat. De ugyan akkor ott van Brock akivel a jó ég tudja mi van és ez ki készít. Ő volt életem első szerelme és azt hittem, hogy az utolsó is. De már semmit sem tudok, ő el ment és valószínűleg többé nem is látom. És itt van a katona akivel minden más és mégis jó. Lehet, hogy kéne egy esély adnom magamnak és új és boldog életre. Ami volt már el múlt és azon már nem lehet változtatni - ezekkel a gondolatokkal a fejembe sétáltam ki az erkélyre és néztem az emberektől nyüzsgő várost.
- Be jöhetek? - hallottam az ajtó felől egy kedves hangot.
- Persze, gyere csak - hívtam be és oda sétált mellém.
- Min merengsz ennyire? - kérdezte Nat, de a szemét nem vette le a városról.
- Az életen - mondtam röviden és egyszerűen - és az új esélyeken.
- Mindenki meg érdemel egy új esélyt - nézett most már rám. - Tudom jól Brockon jár az eszed - mosolyodott el szomorúan. - De hidd el így lesz a legjobb neked is és neki is, így biztonságban lesztek.
- Hiányzik - gördült le egy könnycsepp az arcomon. - Nekem csak ő volt annyi évig csak ő. És most nincs itt. Nincs velem és nem tudom mi van vele. Jól e van vagy él e még egyáltalán.
- Ha bármi baj lenne Fury már értesített volna ne aggódj jól van - ölelt meg Nat - csak nem tud jelentkezni, mert nem akarja, hogy bajod essen.
- Tudom - öleltem vissza szorosan.
- Érdekel a véleményem? - kérdezte és finoman el tol magátód, de egyik karjával még mindig át karolt.
- Persze- mosolyogtam rá hálásan és vártam, mit fog mondani.
- Szerintem túl kéne lépned - mondta egyszerűen. - Tudom nehéz, de nő vagy és egy nő nem törhet meg egy férfi miatta ezt sose feledd. Legyen az bárki, el kell fogadnod a döntését és tiszteletben tartani. Ideje arra koncentrálnod ami neked jó nem pedig másnak.
- Igazad van - töröltem le a könnyeim - köszönöm Nat.
- Ha már a jónál tartunk- nézett rám mindent tudóan - mi van veled és a katonával?
- Ezt, hogy érted? Nincs semmi - pirultam el kissé.
- Hát hogyne Clint pedig papnak tanult nem tudtad? - kérdezte szarkasztikusan.
- Nat mondom, hogy nincs semmi - mosolyodtam el.
- De még lehet - lökött meg kissé - látom, hogy néz rád. Bármelyik percben képes lenne meg védeni bármitől. Amióta itt vagy más, sokkal vidámabb.
- Őszinte leszek, nem tudom mit csináljak - sohajtottam fel.
- Adj neki egy esélyt - mondta - és meg látjuk mi lesz - még utoljára meg simitotta a karomat és magamra hagyott.
Lehet, hogy igaza van ideje azt néznem ami nekem jó. Már nem a Hydránál vagyok ahol meg mondják mit kell tennem és kivel. Már a magam ura lehetek és ideje kezdenem a helyzettel valamit.
أنت تقرأ
Unexpected Love ( Szünetel)
أدب الهواةEz a történet egy lányról szól, aki mindent felkavar a Bosszúállók és egy bizonyos katona életében.
