- 🦋 -
|Harry|
Az álmatlan, végig forgolódott éjszaka után semmi kedvem sincs ahhoz, hogy kikeljek a puha takarók alól, csak elnézem a felkelő Napot, mely gondtalannak tűnik, őt nem gyötri a szerelem. Engem viszont igen, egészen azóta, hogy tegnap délután Louis a tenyerembe élvezett. Emlékszem a halk sikolyra, mely elhagyta akkor rózsaszín ajkait, s bennem él a tudat is, miképp teste annyira remegett közben, hogy muszáj volt magamhoz szorítanom őt, nehogy gyenge térdei feladják a szolgálatot. Emlékszem az illatára is, ami annyira erős és kábító volt, hogy szinte szédültem tőle. Aztán ott volt még a folyamatosan visszhangot verő szívem is, mely azóta is képtelen a nyugvásra.
Mindeközben az íróasztalomon pihenő Romeó és Júlia kötet jót nevet rajtam, míg én magamba szívom a kintről beszűrődő kávé aromájának jellegzetes illatát. Bizonyára már a kék szemű is felébredt.
Egy csíkos pólót magamra húzva állok a tükröm elé, melyből most nem egy sápadt arcú, boglyas hajú kis nyavajás pillant vissza rám, most igazán erősnek és pulzálónak érzem magam, hogy még mosolyogni is kedvem van hozzá. Nem ágyazok meg, ma felhagyok a monotonitással.
Halkan sunnyogva a konyhába kommandózok, a kócos épp a tűzhely előtt áll, jó szokásához híven vidáman dúdolgat, míg lábai veszetten a ritmusra járnak. Szemeim rögtön a hamutartóban felejtett cigarettára tévednek, mely árván füstölög ott, érdekes aromáját a levegőbe engedve. Fogalmam sem volt róla, hogy Louis cigizik, bár ... Szívesen kipróbálnám én is.
Lassan az ujjaim közé veszem, végig ügyelve arra, nehogy lebukjak. Szinte még az ajkaimhoz sem érintem azt, máris őrjítő köhögés tör rám, és már érzem is az enyhe legyintést, ami a szálat tartó kézfejemet éri.
- Harold Styles, mégis mi a ... cica!
Köhögésem rögtön hangos kacagásba csap át, nevetve nézem végig, miként bosszús tekintettel elnyomja a szálat, melynek még több, mint a fele meg van, és most ő az, ki igazán egy kiscicára emlékeztet.
- Edward.
- Tessék?
- A középső nevem.
- Oh -bólint miközben kezeit rosszalló mozdulattal a csípője köré vonja. - Majdnem egy egész szálat pocsékoltam el miattad ...
Közben az asztalra ülök, csuklójára markolva a lábaim közé húzom őt, majd jól átölelem, nehogy a végén még menekülőre fogja.
- Szívesen.
- Mit is? -érdeklődik, míg orrát a nyakamra tapasztva kezd el szagolgatni, finom csókokat érzek felhevült bőrömön végig futni.
- Megszabadítottalak egy rossz szokásodtól.
Aztán hirtelen a hajamra markol, majd annyira hátra húzza a fejem, hogy érzem, miképp ádámcsutkám szinte átszúrja a nyakam. Mélyen a szemeimbe néz, s nemes egyszerűséggel végig nyal az ajkaimon. Egészen őrültnek is nevezném eme tettét, ha nem élvezném annyira ...
- Te vagy a rossz szokásom, Harry.
Aztán csók és cigaretta ízét érzem végig, míg ő vadul szeretget.
- 🦋 -
ez most direkt egy rövidebb rész lett, mert szerettelek volna igazán elkápráztatni titeket, hiszen ma lett a visszatérésem hivatalosan is egy éves :))
csak egy szó; köszönöm ♡
büszke vagyok rátok, angyalok ♡
szeretlek titeket ♡♡♡♡♡
