- 🦋 -
|Louis|
Míg Harry gondosan a szobájába zárkózik, addig én gyorsan leugrom a boltba. Kezembe veszek mindent, aminek magas a cukor tartalma és egészségtelen. Természetesen nem vásárolom fel a fél boltot rögtön, csak pár doboz kekszet és néhány csomag gumicukrot vásárolok, melyeket bevezetésnek szánok a göndörnek. A reggelijét sem ette meg és azóta már eltelt jó néhány óra is, szóval nem érdekel a kifogása sem, ha vissza érek, megetetem.
Út közben rengeteget gondolkodom, agytekervényeim a reggel történtek körül forognak. Az tény, hogy nem értek semmit, de így, hogy még Harry sem szólt egy szót sem hozzám, az egész egy nagy, foltos paca. Talán majd az édességek jobb kedvre derítik őt.
Máris az ajtó nyitást követően egy loknis kiskutya szalad belém, mintha csak a gazdája lennék. A zöld szemű hangosan liheg, és úgy szorít, mintha az élete múlna rajta. Meglepődöm, nagyon is ... Kezeim közül azonnal kiejtek mindent, majd szorosan a karjaim közé zárom. Fejét gyengéden a pulóveremnek dörgöli, néhány szippantást követően lenyugszik, aztán elhúzódik tőlem.
Arca piros, nem néz a szemembe, csak a földet bámulja, közben ujjait tördeli.
- Azt hittem, leléptél ... -súgja halkan, végre magyarázatot adva ezzel előbbi kirohanására.
Nem tagadom, tetszett, hogy így nekem rontott, bele is pirultam egy csöppet, viszont a tudat, hogy hiányolt és attól tartott, hogy csak úgy képes lennék elhúzni innen minden szó nélkül, megmelengeti a szívemet.
- Jaj dehogy, te kis butus. Csak a boltba mentem -mutatok a sarokba ejtett zacskóra.
- Mit vettél?
Látom rajta, hogy igyekszik kommunikálni velem, csak a nehezére esik, amiért nem is hibáztatom. Tudom, hogy a beszéd nem az erőssége, viszont társas lény, szüksége van a kapcsolatra, még az értetlen csevegésekre is néhanapján.
- Édességet.
Erre a kijelentésemre csillogó szemeit rám kapja, íriszei tüzes tőrként szúrják át lelkemet, ajkaimat hápogásra ítélve. Üveges tekintete most, mintha egy kicsit élettel telibb lenne, talán boldogság bújik meg a háttérben.
- Szóval hoztál egy csomó egészségtelen vackot, pedig tudod, hogy nem ehetek ilyeneket, mert ...
Nem engedem, hogy tovább folytassa, egy kicsit durvábban bár, de a szavába vágok;
- Kussolj Harry, kérlek. Az agyamra mész ezzel a koplalós szaroddal!
Tudom, ha húzom az agyát, többet beszél majd, ezzel is szeretnék egyfajta haladást elérni, szeretném kimozdítani a fürtöst ebből a monoton mozgásból, amit magára erőltetett a betegsége miatt. Nem szeretem, ha az emberek bebeszélik maguknak a badarságokat.
- Nem koplalok -feleli komoran, míg odaadó precizitással követi mozgásomat, miként a konyhába sétálok.
- Mikor kimondtam, hogy édesség, úgy néztél rám, mintha még életedben nem hallottad volna ezt a szót, így pontosan tudom, mennyire kívánod már, próbáld csak tagadni.
Rögtön elhallgat, a padlót kezdi el fixírozni, amíg én kipakolok. Lassan mellém lépdel, a pultra kitett cuccok között kezd el válogatni. Nem sürgetem, nem szólok rá, hagyom, hogy kiválassza magának azt, amit ő szeretne. A gumicukrot azonnal arrébb löki, a karamellás csokoládénál elidőzik egy kicsit, végül mégis az oreos keksz mellett dönt.
