- 🦋 -
|Louis|
Már semmi sem az, ami eddig volt. Nincsenek reggeli puszik, laktató étkezések, le kellett mondanom az összebújásokról is, szinte már egymáshoz sem szólunk. Három kínkeserves nap telik el így, ma csütörtök van. Kibaszott csütörtök és a vasárnap egyre csak közelebbinek tűnik, egyre csak véglegesnek. Már feladtam a próbálkozást is, hiszen jól tudom, hogy ezt én szúrtam el. Eltiportam őt, mint réti virágot, megfosztottam gyenge testét az éltető földtől, bántottam Harry-t. Minden múló napot követve egyre csak arra gondolok, mi lett volna, ha ... Bal csuklóm egyre csak viszket, mintha hiánya lenne. Hiányzik neki a kis levendula, sarkában a csinos H betűvel. Hát nekem is hiányzik, rohadtul.
Rossz szembesülni a hibáiddal, a ténnyel, miszerint annak okoztad a legnagyobb fájdalmat, akit igazán szeretsz. De nem tehetek róla, mindig is ilyen voltam; pánikolós. Már egészen kicsi koromtól kezdve. Féltem a barátkozástól, a csevegésektől, az elköteleződéstől. De Harry más ... Tudom, hiszen minduntalan rá gondolok, nem érdemli meg, hogy így bánjak vele.
Gemma reakciója viszont nagyon meglepett ... Mindent elmeséltem neki még hétfő este, mikor Harry csak tíz után keveredett haza és olyan rideg volt, hogy szinte rá sem ismertem. Szóval mindent elmondtam az idősebb Styles-nak, töviről hegyire. Nem bujkáltam, az én mocskosságomat is nyíltan közöltem vele, mert egyszerűen csak jól esett sírva panaszkodni valakinek, még az sem érdekelt volna, ha utána jól leordít. Pedig azt hittem így lesz, készültem is rá, de a szidás elmaradt. Csak annyit mondott, hogy balfaszok vagyunk mindketten és ez az egész rosszabb, mint Harry kedvenc szappanoperája. Nem adott tanácsot sem, csak megkért, hogy ha lehetséges, akkor ne nagyon öljük meg egymást, mert neki most nincs kedve temetéshez, ugyanis már túllépett a fekete korszakán. Azt is kinézem belőle, hogy aztán bosszúból direkt egy koporsóba rak minket a fürtössel, hogy még a föld alatt is csak veszekedjünk az örökkévalóságig ...
Tudom, hogy jóvá kell ezt tennem valahogy és már van is egy ötletem.
- 🦋 -
|Harry|
Ezek a napok egyre rosszabbak ... Hétfőn még utáltam, mint a kecske a kést, kedden is utáltam még, mint a véres rongyot, szerdán már kicsit hiányzott, de attól még mindig utáltam, mint a légy a szart, viszont ma csütörtök van és ... Egyáltalán nem érzek semmi mást, csak hiányt. Tudom, hogy ő a hibás és azt is látom rajta, hogy nagyon szenved, viszont én is szenvedek és ez kompenzálja ezt az egész űrt, hogy azért mégse bolonduljak a kék szemű után annyira.
Nem mellesleg a drágalátos nővérem is megbolondult, szerinte mindketten barmok vagyunk, ő nem segít, oldjuk meg mi magunk a problémánkat, nem vagyunk már kisgyerekek. Picit össze is kaptam vele, de a végére már csak zokogtam, könnyeimbe fulladva meséltem el neki, mennyire is szeretem én Louis-t. Végighallgatott, majd lassú lenyugvásom után csak annyit közölt, hogy menjek át és szopjam le a kócost, mire én úgy éreztem; épp itt az ideje, hogy ezt a beszélgetést szépen lezárjam.
Azóta minden egyre rosszabb. A gondolataim kuszák, és én annyira nem akarok rá gondolni, hogy még a tananyaggal is előre haladtam. Egész pontosan kerek egy hónappal járok most előrébb, mint az osztálytársaim ... Mások biztosan őrültnek titulálnának, de az algebrában és az ógörög lírában legalább nem Louis-t kerestem, végre menedéket találtam a nyers sorok között. Viszont mint minden más, úgy ez is kezd kicsit unalmassá válni számomra egy idő után ...
Már nem is haragszom rá, hiszen nincs is miért. Hirtelen felindulás volt az egész, tudom, hogy valójában nem is gondolta komolyan a dolgokat, melyeket akkor dühösen a fejemhez vágott. Kezelhettem volna másképp is, nekem sem kellett volna úgy felkapnom a vizet ... De ez már a múlt, az ember a hibáiból tanul igazán, és én rohadtul megtanultam, hogy nem lehetek ennyire önfejű és makacs, hagynom kell kibontakozni a másik felemet is, vagyis Louis-t. Megértem, hogy megijedt, talán túlságosan is gyorsan akartam mindezt.
Mi lett volna, ha csak egy kis sétát tervezek a közeli parkban? Mi lett volna, ha csak fagyizni hívom el? Mi lett volna, ha nem lettem volna ennyire kishitű és akaratos?
Megannyi kérdés, melyek miatt most magamat hibáztatom ... Nem tehetek róla. Megijesztettem őt, választás elé állítottam, pedig nem lett volna szabad ... Ő mégis itt van és vigyáz rám, mint azelőtt.
S én annnyira szeretem Lou-t.
- 🦋 -
egy kicsit összeszedetlen rész, de helyet kell adnunk a gondolatoknak, hagyjuk kibontakozni őket 🙃
mit gondoltok, vajon mi lesz majd lou engesztelő ötlete? 😏
