- 🦋 -
|Harry|
Eddig sosem tapasztalt magányt érzek át, ami most gyötrő unalommal is társul, nekem pedig fogalmam sincs, mit tehetnék ellene ... Van még kerek öt órám Louis munkaidejének a végéig, ha nem számoljuk az elpazarolt másodperceket, melyeket lélegzéssel töltöttem. Már néztem tévét, ettem is, megszagolgattam Louis ruháit, sőt; még a szekrényébe is bezártam magam egy fél órára, az egész magával a mennyország érzésével ért fel. Most viszont itt vagyok, épp az ágyban fetrengem. Talán meg kéne lepnem őt valamivel, nem?
Igazán felnőttnek érzem magam, egy görbe este biztosan jól esne neki is. Viszont mégsem ... Holnap is dolgoznia kell, nyűgös lenne. Akkor csak szimplán meglepem, igen.
Hajamat egy laza kontyba kötve pattanok fel, hogy a konyhába igyekezzek; mazsolás zabkekszet sütni. Már volt alkalmam ilyet készíteni egyszer, Gemma oda meg vissza volt érte és örült, amiért kalóriaszegény édességhez juttattam őt.
Nem nehéz elkészíteni, a sütése sem sok idő. A végeredmény pedig isteni.
Egy jó fél óra múlva már az előre kikészített tálcán pihennek a frissen gőzölgő kekszek, a mosogatógép is halkan zúg már, mindennel végeztem.
Most van még kerek négy órám Louis munkaidejének a végéig ... Viszont nem üthetem el az időt azzal, hogy csak sütögetek, még a végén cukrászdát nyitnánk.
Telefonomat elővéve keresek tippek után a neten, egyszerűen csak érdekel, hogy mások mit tanácsolnak, mivel érdemes igazán meglepni a párodat. Mikor a már vagy századik igencsak pajzán ötletet olvasom el, úgy döntök, hogy inkább hanyagolom ezt ... Az igaz, hogy ezzel legalább egy fél órát töltöttem el, de hasznot nem szereztem nagyon belőle, csak fülig pirulást.
Úgy döntök, talán jobb lesz, ha csak lustulok tovább. Így hát visszafekszem a pihe-puha ágyikóba, a plafont kezdem el kémlelni. Aztán eszembe jut, hogy tegnap óta még nem igen volt alkalmam arra, hogy kipakoljak, pedig a kék szemű még egy polcot is előkészített nekem a szekrényében, ahová egyébként be is bújtam nemrég ...
Már az ötödik csíkos pólónál járok, mikor hirtelen előkerül a kis, fekete noteszem, ahová egyébként a titkaimat szoktam írni, na meg a gondolataimat ugyebár. El is felejtettem, hogy magammal hoztam!
Louis szerelme teljesen megőrjít ... Megfeledkezem a kipakolásról, miközben a rendezettség a lételemem, míg elfelejtem azt is, hogy magammal hoztam egy olyan fontos dolgot, ami egyébként az életemet írja le ... Tényleg bugris vagyok, a kócos is mindig így hív. Inkább leszek felmosórongy fejű, mintsem egy kerti törpe!
Miután végzem a ruháim elrendezgetésével, a noteszt kezdem el lapozgatni, majd végül megállok a Louis címkénél, ahová egy hónap leforgása alatt sikerült sokkal többet összegyűjtenem, mint máshova mondjuk egy év alatt ...
Először is itt a listám róla, ahol felmértem őt. Kapott egy imádom és egy utálom szakaszt is, végül a szívecskés oldal úgy betelt, hogy a halálfejes táblát meg kellett feleznem, majd aztán oda is az előnyeit írkáltam, amiket úgy imádok benne.
A következő lapon megpróbáltam lerajzolni őt, de csak a haja részletezéséig jutottam el, na meg sikerült még egy mérőszalagot is lerajzolnom a kis alak mellé, ahová aztán bejelöltem a pontos magasságát, még azt is odaírtam felé, hogy picike.
