Finn Wolfhard vagyok (BEFEJEZETT)

6. rész

Szeptember 2. Csütörtök

Ma csak 6órám volt így viszonylag gyorsan szabadultam. Laura már nem bírta ki,hogy ne "pattogjon" az izgatottságtól.
-De ne kezdj el kiabálni,sikongatni, és képet kérni!-oktattam ki a barátnőmet, hogy tisztában legyen vele.
-Jajj Napsi ne legyél már ilyen. Csak köszönök,bemutatkozok és megölelem-mondta olyan hangsúllyal mintha ez normális lenne. Vagyis vadidegen fiúkat ölelgetni.
-Najó ezt most felej....-de nem tudtam befejezni, mert rohanni kezdett és ráugrott Finnre. Következő lépése az volt,hogy SZÁJON azaz SZÁJON puszilta.
-Öhm..Szia akkor gondolom te Laura vagy-hámozta le magáról Laura ujjait és törölte meg a száját.
-Igeeen-nyújtotta el a szót.
-Hát öm.. én azt hiszem örültem a találkozásnak. Napsi nem mehetnénk? Gyorsan-majd segítségkérően pillantott rám.
-Ja persze szia Laura nekünk sietnünk kell-kapcsoltam rögtön, majd intettem a hitetlenkedő lánynak. Miután tisztes távolságba értünk Finn törte meg a csendet:
-Nem hiszem el,hogy tényleg ezt tette-bámult maga elé, mint ha nem is vele történt volna meg.
-Csak egy szájrapuszi nem leszel herpeszes nem kell aggódnod.-nevettem mire vállba ütött amolyan haver stílusban.-De és mégis hova megyünk?-tértem a lényegre egy kis hallgatás után.
-Hát fogalmam sincs-nevetett kínosan- Valami ötlet?-várta tőlem a "megoldást".
-Pizzázó?-ez tűnt a legelfogadhatóbb hely ami eszembe jutott.
-Tökéletes-mosolygott,mire levettem róla a napszemüvegét és felvettem.
-Szerintem nekem jobban áll-tettem vissza a zsebtükröm a táskám mélyére.
-Elhitted.-azzal visszavette tőlem a szemcsit de kicsit későn..
-Finn Wolfhard?-kezdett sikítozni az egyik osztálytársam.
-Anna.. te mit keresel itt?-kérdeztem váradtan ugyanis nem álltunk túl közel egymáshoz.. Utáltuk egymást.
-Kérlek ne sikíts. Shhh!-kezdte csitítgatni Finn.
-Kérhetek egy képet?!-kiabált Anna.
-Öhm persze de létszi ne szólj senkinek arról,hogy hol láttál.-kérlelte, engem pedig hirtelen elkapott a bűntudat. Ha nem veszem el a szemüveget nem ismerik fel és nem lesz ez.
-Na akkor megcsináljuk a képet?-türelmetlenkedett tovább a lány.
Finn megcsinálta a képet majd sietősen tovább haladtunk. Felvették a rendelésünket miután megtaláltak az egyik eldugott sarokban. Jól elvoltunk Finnel sokat nevettünk. A suliban nincs sok barátom és a pizzázóban úgy éreztem,hogy minden tökéletes. Négányszor megbámulták az asztalunkat Finn miatt de ez ezzel jár. Nem volt ilyenben részem de megtudom érteni. Nagyon jól telt az idő de aztán Finnek haza kellett menni úgyhogy hazakísért és elment.

November 27.Szombat

Az elmúlt hónapok nagyon jól teltek. Finnel minden héten találkoztunk. Mégjobb barátok lettünk. Otthon is minden jó volt nem veszekedtem a testvéreimmel sem a szüleimmel. A suliban csak jó jegyeket kapzam nem szekáltak. Bár Laurával romlott a barátságunk, miután találkozott Finnel elkezdett hanyagolni. Kihasznált.. és ez fájt. Ma ismét találkozunk a fiúval.
-Szia-köszön majd megölel.
-Szia Finn-viszonzom ölelését.
-Gyere mennyünk-nyaggattam mert a köszönésben kimerült a beszélgetésünk.
-De olyan álmos vagyok. Hova akarsz ilyenkor menni?-ásította.
-Finn..Délután 3óra van..-maszíroztam az orrnyergemet-Ne fárassz odaadom a gitárom,játssz nekem valamit!-Szedtem le a hátamról a gitártokomat majd a kezébe nyomtam.
-De mit?-kezdett el idegesíteni.
-Nem tudom valami olyat amit nem ismerek-adtam "segítséget".
-Ezzel sokra megyek.-majd levágta magát a padra és leültem mellé. Egymás felé fordtutunk és játszani kezdett. Nem tudom,hogy mit de nagyon jó volt hallani. Gyönyörűen énekel és gitározik.Eljátszott három dalt mikor megkérdezte,hogy mit szeretnék hallani.
-Fogalmam sincs talán valami lassabbat.
És játszani kezdte. A szövegének a felét értettem amire nagyon büszke voltam.
Mikor befejezte rám nézett és minden lelassult...