Finn Wolfhard vagyok (BEFEJEZETT)

33. rész

Március 2. Hétfő

11 órakkor már boldogan ültem a kisbuszban és úton voltunk a forgatás helyszínére. Mindenki izgatottan nézte a kinti tájat, senki nem tudta a pontosan, hogy hova tartunk. Egy idő után egymás társaságát is meguntuk így csak csendben elfoglaltuk magunkat. Finn vállára hajtottam a fejem és behunyt szemmel pihentem. Egyetlenegy megállóhely nélkül értük el a célt úgy 2 óra után. Mindenki boldogabb lett, ahogy kiszállhattunk a kocsiból. Berongyoltunk az ideiglenes lakohelyünkre és a már megszokott duókra oszlottunk. Ismét Millie szobatársa lettem.
-Gyere énekeljünk valamit!-tartotta elénk Millie a telefonját és neki kezdett egy Nirvana számnak.
-Nem is tudtam, hogy ezt ismered.-csodálkoztam rá mire csak vállat vont.
-Ez alap szám. Mindenki ismeri.-nevette el magát végül. Kora délután lévén az egész nap előttünk állt így egy röpke pihi után a város nyomába eredtünk. Finnel kézenfogva sétáltunk, és felváltva vlogoltunk egy kis kamerába beszélve. A nap csodálatosan sütött, de az idő korántsem volt melegnek mondható.
-Képzeld..!-ölelt át Finn.-Ma 6 órakkor hozzák a közös projektet nyilvánosságra. Mi lenne, ha a videó klipp is kijönne?-nézett rám hatalmas csillogó barna szemekkel.
-Úristen! -sikítottam fel és olyan boldognak éreztem magam, hogy körbe tudtam volna futni a világot. A hírtől fel lelkesülve pattantam fel a padról és a többiek után indultam. Hirtelen az univerzum legboldogabb lányának gondoltam magam. Van egy csodálatos barátom, remek családom és olyan munkám amit immár 16 évesen gond nélkül tudok csinálni. Ilyen gondolatok közepette sokkolódtam le, amikor az éneklős videó Millie instáján kötött ki. Idegesen néztem végig a felvételt és vettem fel a csörgő telefonom.
-Igen tessék? -szóltam bele félve, amikor láttam az ismeretlen számot.
-Napsi Rainerrel beszélek?-hallottam egy mély férfi hangot.
-Öhm igen én vagyok az.-válaszoltam félénken és egyre kíváncsibb lettem.
-Remek! Cole Hudson vagyok a Victoria Records-tól. -Ez volt az a pont amikor lesokkolódtam totálisan.
-Miben segíthetek? -csúszott ki a számon. A mellettem álló Gaten értetlenül nézett rám, mire megráztam a fejem jelezve, hogy nem fontos. De azért ott maradt.
-Eljutott hozzám egy videó. Amiben énekelsz. Segítek az énekes pályafutásod megkezdésében és utána a menedzsered lennék.
-Huh... Öhm köszönöm. De ez egészen biztos? Most kell döntenem? Mi lesz a sorozattal?-hadartam a telefonba idegesen.
-Ezen a számon hívhatsz és egy személyes konzultáció után dolgozni kezdhetük. Ott mindent megbeszélünk. Viszhal.-tette le, én pedig megrökönyödve álltam Gaten jobb oldalán.
-Mi történt? -ölelt meg gyorsan látva az ijedt arcomat.
-Egy menedzser hívott.. Azt mondta énekest csinál belőlem..-zokogtam el magam és a földre rogytam. Gaten még mindig ölelt amikor Finn és Sadie érkezett hozzánk, miután elmentem valamiért.
-Napsi! -rohant hozzám a barátom és rögtön az arcomat kezdte vizslatni. Szorosan a karjaiba zárt.-Mi történt?-nézett felváltva rám és Gatenre. A fiú szólásra nyitotta a száját de én gyorsabb voltam.
-Csak anya hívott.-mondtam hamar és Gaten értetlen pillantását figyelmem kívül hagyva folytattam:-Azt mondta....Azt, hogy a nagy papám beteg. De ő már nagyon idős és lehet, lehet, hogy nem éli túl. -kezdtem újra zokogni és ekkor jöttem rá, hogy igazi színész vagyok. Nem azért mert hazudtam, hanem mert el hitték. Finn a hajam simogatta, a zokogásom pedig abba maradt. Megnyugodtam és a felhőtlen boldogságnak engedtem utat. Nehezen de sikerült meggyőznöm a srácokat, hogy minden rendben mert az orvosok tudják, hogy mit csinálnak. Vissza értünk a szállásunkra és egy kis pihit követően eggyütt gyülekeztünk a földszinten. Finn a laptopjával a kezében ült, a jobb oldalán én a többiek pedig mögöttünk álltak. A videó be töltött ami azt jelezte, hogy egy gombnyomás és felkerül a YouTube-ra. Hangosan üvöltve számoltunk vissza 10-től, és amikor a nullához értünk megnyomta a gombot. A videó fent lett az interneten, mindenki éljenzett, az első likek és kommentet pedig megérkeztek. Hosszas csókot váltottunk Finnel és a vissza jelzéseket figyeltük,  amik nagyjából abból álltak, hogy "jajj de cuki vagytok", "sokáig", "kedvenc zene". 8 órakkor már épp eléggé voltunk fáradtak, ráadásul holnap indul a forgatás. A szöveg egy részét már megkaptuk de a többit csak holnap fogják odaadni. A telefonomat forgattam a kezemben, végül tárcsáztam.
-Oh Miss Rainer!Már vártam a hívását.-üdvözölt Cole.
-Holnap délután megfelel Önnek? -tértem rögtön a tárgyra és a hely, idő leszögezése után letettem a mobilt. Idegesen mentem vissza az erkélyről és írtam egy gyors üzenetet Gatennek, mert ő tud mindenről. Miután megígérte, hogy el kísér szó szerint bele zuhantam az ágyamba. Millievel pár szót beszéltünk, válaszoltam Finn üzenetére és elaludtam.

Sziasztok! Sajnálom,hogy későn volt rész de ezen a héten szeretnék hozni még egyet. A következőben, vagy az utána lévőben tuti számíthattok egy nagy BUMM-RA, hogy a barátnőm szavával éljek. Várom a véleményeket!💕