Finn Wolfhard vagyok (BEFEJEZETT)

9. rész

December 16. Csütörtök

Reggel izgatottan ébredtem ugyanis az eredményt ma teszik közzé, hogy kit válogattak be bármilyen szerepre. Muszály volt suliba mennem pedig szívem szerint otthon maradtam volna várni az eredményt .
-Kötelező az iskola 15 évesen!-veszekedtem anyával.
-De anya kérlek tudod ,hogy mennyit jelent ez nekem-kérleltem tovább.
Végül ő nyert így rosszkedvűen mentem suliba. Megbeszéltem Finnel, hogy amint meglesz az eredmény ír vagy felhív.
-Sziaaaaa-ugrott a nyakamba Laura.
-Öhm helló. Egy hete nem keresel. Haragszol? Pedig semmit nem csináltam.-kezdtem de közbe vágott
-Nagyon sajnálom csak kicsit összejött minden.-biggyesztette le a száját.
-Najó akkor mennyünk órára-majd karon ragadtam és behúztam a termünkbe.
3.óra közben üzenetem jött Finntől, hogy amint tudom hívjam fel.
Szünetben már hívtam is a második csengésre vette fel.
-Szia megvannak az eredmények-kezdte de a hangjából nem tudtam semmire sem következtetni.
-Jaj Finn ne húzd már totál ideges vagyok.
-Najó de bármi is lett nagyon ügyes voltál.
-ez volt az a pont ahol sírni támadt kedvem.
-Bejutottál!-kiabálta a telefonba mire én sírva fakadtam. Annyira megkönnyebbültem, mint még soha. Lerogytam a lánywc padlójára és olyan boldognak éreztem magam, hogy semmi nem tudta volna élvezni ezt tőlem. Becsengettek. Így sietősen elköszöntem Finntől és letettem a telefont. Rohantam az osztályba majd Laura nyakába borultam.
-Mi..Mi a baj?Napsi?-faggatta
-Én én bekerültem...-kezdtem nagy levegőkkel visszatartva a feltőrni készülő sírásom.
-Ez nagyon király hova?
-Egy sorozatba
-És ezzel mi a baj?-folytatta.
Eddig bírtam elkezdtem zokogni.
-Amerikába költözök.-sírtam mégjobban.
-Hogy mi?-döbbent le teljesen. Megszólalni nem tudtam csak tovább sírtam. Valahogy végül csak összeszedtem magam. Napsi egyszerre volt szomorú és boldog
Örült annak, hogy sikerült de azt mondta , hogy hiányozni fogok neki.
Hazaérve ledobtam a cuccom és már rohantam is anyáékhoz. Anya először nem hitte el de aztán megmutattam neki a videót és később kaptam egy mailt a felvételről. Elmondtam neki mindent. Arról, hogy költöznünk kéne vagy legalábbis nekem. Nagyon csalódtam a szüleimben de pozitívan. Segítettek gratuláltak és örültek nekem. A költözés téma egy kicsit neccesebb volt. De mindenen sikerült gyorsan túlesni. Én nem hittem volna, hogy ez velem történik. A szüleim szinte mindenben egyetértettek velem. A kérdés még mindig csak az, hogy hova költözzünk. Mintha anyáék már tudták volna, hogy bekerültem a sorozatba. Sírva aludtam el. Nem jöttem rá, hogy az örömtől vagy a szomorúságtól

December 17. Péntek

Kiderült,hogy holnapi repülővel kell mennünk ha szerepelni szeretnék. Így ma S.O.S. pakoltunk ,mindent dobozoltunk. Nem hittem volna,hogy ilyen gyorsan is lehet költözni. Anyáék még csütörtökön este kinéztek egy házat Amerikában. Odatelefonáltak,hogy mennénk megvenni. Így leszállás után rögtön oda mentünk. Nagyon izgatott voltam. Finn is velünk jön majd. Ma bepakoltam a maradék ruhákat és a fontosabb dolgaimat. Gondolok itt a könyveimre vagy a gitáromra. Végig videóhívásoztam Finnel. A beszélgetést nem fogom ideírni mivel semmi különös nem volt. De megnyugtatott ahogy ő is a bőrönd előtt ült és pakoltam bele a cuccait.
Elköszöntünk egymástól majd letettem a telefont. Elbúcsúztam utoljára a szobámtól majd lefeküdtem aludni.

December 18. Péntek

Reggel könnyekkel a szememben ébredtem fel. De rögtön elfelejtettem a szomorúságom ugyanis az adrenalin szintem megnőtt és a vér a fülemben lüktetett. 10:00-kor indult a gép (Igen olyan korán) így 8-ra oda kellett érnünk. Finnel a repülőtéren találkoztunk. Izgatottan álldogálltam mellette és meglepődtem mikor magyar lányok jöttek oda hozzá képet csinálni. Felszálltunk a gépre. Egyik oldalamon Finn ült a másikon a húgom. Eddig csak egyszer repültem és tériszonyos is vagyok szóval mély lélegzetvétellel próbáltam megnyugtatni magam. Végül egész jól elvoltam. Képet csináltam Finnel amit kitettünk instasztoriba amolyan összekulcsoljuk a kezeinket és nem látszik rajta,hogy ki kicsoda. Nem telt el 2 perc záporoztak az "ő a barátnőd?" és a "ki ez a lány?" kérdések. Leszállás után azonnal a házhoz mentünk. Először a szobámba mentünk. Finn segített kipakolni így a nagyjából kész lettem. Vasárnap volt a személyes "beszélgetés" ezért hamar elaludtunk. Anya először engedte meg , hogy valaki nálam aludjon. De örültem neki. Mivel holnap Finn is velem fog jönni.

December 19. Vasárnap

11-re hívtak be így bőven jutott időm mindenre. Nyugisan kikészítettem a ruhám. Majd felvettem egy fekete melegítő nadrágot egy Nirvana pólóval. Finn még aludt így csendben pakolásztam. Fél órával később mindenki fenn volt ezért lementünk a "konyhába" mindenhol doboz volt de valahogy eligazodtunk. Találtunk egy kis kekszet és ásványvizet így ez lett a reggelink. Fél 10-kor elkezdtem készülődni. Feltettem egy kis sminket ami szempillaspirálból és szájfényből állt. Felöltöztem, fekete magasderekú farmert vettem fel egy napsárga pólóval. Negyedórá van a házunktól a megbeszélt hely így nem siettünk. 10:40-kor indultunk. Anya és Finn jött velem amitől tartottam. Nem szerettem volna ha a barátom miatt bélyegeznének meg ezzel neki is ártva. Beléptünk a kis irodának tűnő helységbe majd bemutatkoztunk. Finn persze nem elvégre őt ismerik. Idegesen szorítottam a barátom kezét közben próbáltam figyelni az angol mondatokra. Mivel nincs stabil nyelvtudásom ezért minden koncentrációmra szükség volt. Nagyjából értettem mindent. Annyi volt a lényeg, hogy biztos vállalom-e hogyha esetleg a külsőmön kell változtatni meg elmondták a menetrendet. Az olvasópróbák és forgatás idejét. Kaptam róla egy kis füzetet is. Majd mielőtt kimenet utánunk szóltak,hogy szép pár vagyunk. Vörös fejjel motyogtam egy thank you-t majd sietősen kiléptem az ajtón.