Finn Wolfhard vagyok (BEFEJEZETT)

40. rész

Április 20. Hétfő

Az a nyamvadt időeltolódás! Fáradt szemekkel és életképtelenül keltem annyira, hogy azt leírni lehetetlen. Halkan, hogy senkit ne keltsek fel a fürdőbe vettem az irányt majd gyorsan felöltöztem és halkan becsuktam magam mögött az ajtót. Az órámra pillantva konstatáltam, hogy 7:24 van. Király... És ilyenkor mehetek suliba. Útba ejtettem egy Starbucksot majd sietősen mentem a suliba. Ilyen fura érzésem sem volt még. Mintha tavaly lett volna, de mégsem mert már van Finn és Stranger Things az életemben. Félve kinyitottam a nagy fehér épület ajtaját és beléptem rajta. A diákok nem változtak, végig nézték rajtam, majd megvetően tovább mentek. Enyhén szólva ideges voltam. Sietve beléptem az osztályomba és leültem a leghátsó padba. Természetesen mindenki észrevett, úgyhogy ezt sem úszhattam meg. Laura volt az első aki oda jött hozzám, de rögtön elhajtottam. Azután amit csinált úgy voltam vele, hogy inkább egyedül, mint vele. Tuti bepipultak rám. A tanár bejött be csapva maga mögött az ajtót. Köszöntünk, majd vissza ültünk a helyünkre.
-Örülök, hogy ennyi idő után is megtalálta az iskolát -nézett rám Tóth István ofőnk. Hangjából sugárzott a gúny, tudtam,hogy el ítélik azt amit csinálok, de szeretnének a helyében lenni.
A nap szörnyen telt. Miután felkeltek a srácok szünetekben folyton sms-eztünk. 2-kor értem vissza és fáradtan dőltem az ágyamra. Túléltem egy napot az ötből. Király. Átöltöztem és mindannyian ki léptünk a napsütésbe.
-Gyertek! -ragadtam meg Millie kabát ujját, ő pedig húzta maga után a többieket. Első nap csak a Tropicariumot tudtuk megnézni, kürtőskalácsot enni és máris rohantunk vissza. Mivel egyébként még mindannyian gyerekek vagyunk nem tűnhettünk volna el egy fővárosban, de mázli, hogy semmit nem történt. Kivettek nekünk egy házat erre a hétre persze nem csak ki laktunk ott hanem Matt, Ross, Sky és a többi stylist. Igen elég szoba volt, így kettesével elfértünk egy hálóban. Pénteken csatlakozik majd hozzánk Winona, Natalie, és David.
-Oké mindjárt ott vagyunk!-tette zsebre Noah a telefonját. -Nagyon sietnünk kell -húzta el a száját és mindannyian dupláztuk a lépteink sebességén. A telefonból hallgattuk, hogy mégis merre kell menni, tekintve,hogy még én sem tudtam az irányt. Végül egy nagy szürke épület előtt álltunk meg. A fotocellás  ajtó ki nyílt előttünk. Milliónyi ruha, néhány tini és a stylistok várnak rájuk. Máris a szombatra kell készülni. Ez pont nem hiányzott mára. De méga hétre sem.
-Sziasztok!-köszöntött mosolyogva Sky majd útjaink szét váltak. Én követtem őt, a srácok pedig más irányba indultak el. Egy kis fülkébe léptem telis tele ruhákkal.
-Melyik tetszik?-vágott bele a stylist. Oda léptem az állványra akasztott anyagokhoz és sorban végig néztem őket. Egyszerűt kerestem, lehetőleg nadrágot.
-A többiekkel össze kell öltözni?-tettem fel félve a kérdést. Nemet intett, mire rögtön lekaptam a kiválasztott ruhám. Azonnal fel is próbáltam, legnagyobb sajnálatomra nagy volt rám, úgyhogy lebigyesztett szájjal néztem a tükörbe.

Bár azért elsőre nem is rossz. Persze felvettem másik 6 outfitet is de ragaszkodtam ehhez. Szegény Skyt már előre sajnáltam, ahogy arra gondoltam,hogy varrhatja nekem a nadrágot. 7-kor engedtek el minket, senki nem gondolná, hogy a ruha próba ilyen fárasztó tud lenni. Holnap pedig smink és haj. Hurrá. Ledobtam a cipőm és az ágyamra ugrottam. Sadie szobatársaként megtanultam ki használni minden egyes szabad pillanatot tekintve, hogy olyan hangosan horkol, hogy nem tudom elhinni hogy bír aludni. Senki nem volt jó kedvében, az álmosság uralkodott felettünk. Egyetlen szó nélkül váltunk el egymástól, de azért Finnel titokban találkoztunk néhány elhanyagolhatatlan momentumra.