Finn Wolfhard vagyok (BEFEJEZETT)

42. rész

Április 22. Szerda

Ma délután 2-kor robbant a hír, hogy ST találkozó lesz Magyarországon. A közösségi oldalainkon az aktivitás megnőtt a követők részéről, a jegyek roham tempóban fogyni kezdtek rögtön az első nap és mindenki faggatni kezdett minket, a szereplőket. Kivétel nélkül mindannyian kikapcsoltuk a mobilunkat, és bekapcsoltuk az ilyen esetekben használt telefont. Ebből csak egy van összesen, mert amúgy is eggyütt lógunk. Semmi nincs rajta, csak hívni tudnak minket. Szokásomhoz híven rohantam ruha próbára, ahol Sadie és Sky már várt rám. Megkaptam az immár kisebbre varrt darabokat és a tükör előtt állva nézegettem magam, amikor Sadie és egybe szoknyába kilépett az öltözőből. A ruha smaragd zöld volt, térdig érő, elől rövidebb, hátul hosszabb. Derékban egy öv fogta ami kiemelte vékonyságát, a felső része hosszú bő ujjú volt, egyszerű, de nagyszerű.
-Imádom! -terült el egy hatalmas mosoly Sadie arcán. Gyönyörű volt abban a ruhában, mintha rá öntötték volna. Sky le fotózta, majd már vissza is öltözött. A ruha próba szokásosan másfél órát vett el a napunkból, de az idő fogy és a találkozó közeledik. Idegesen rágózva rohantam, magam után rángatta Sadiet, aztán össze szedtünk Milliet is, aki a Florence ügyeit intézte a Magyarországi botokkal kapcsolatban.
-Ez kész! Az üzlet amit néztem, elkelt és nem találok másikat...-fújtatott hangosan. A megmentője Gaten lett, aki a stúdió előtt várt ránk.
-Keressek neked? Tudod,  vannak magyar kapcsolataim -kacsintott egyet, Millie pedig hálásan bólogattam elfogadta a segítséget.
-Többiek? -fordultam a fiú irányába.
-Már fent vannak -vont vállat. Beléptünk a két hatalmas ajtón és ami bent fogadott az még a srácokat is meglepte, hiába a sok évnyi ST. Nem kétszáz ember volt bent, hanem jóval több, és mind azt intézte, hogy legyen műsor. Hálálkodva pillantottam körbe, majd a liftet mentünk és a legfelső szinten kötöttünk ki. Anita már várt ránk így mikor megláttuk rohanásba kezdtünk. Két percet késtünk, de csúnya nézésen kívül semmit nem kaptunk. Csupán szemkontaktussal köszöntöttem Finnt, és máris jobb kedvem lett miután megláttam a hatalmas mosolyát.
-Oda tegyék a székeket! A foteleket pedig fel a színpadra!-osztotta a parancsokat Anita. Dermedten álltunk várva a ránk vonatkozó részekre.
-Ti pedig -kerültünk sorra- Újabb hang próba, utána pedig kamera próba és egy gyors live a rendezvény honlapján. Fáradtan néztünk össze, aztán csinaltuk a dolgunkat. Felmentünk a színpadra, levágtuk magunkat egy-egy fotelbe és vártunk. Egy kamerába néztünk, aztán a másikba, végül pedig a 11-es számúba, és ez ment még vagy egy óráig. Közben persze nem maradtak el a hatalmas nevetések, és hülyülések. Például Noah kapott egy vödör vizet a nyakába, természetesen Calebtől. Ezekután kisebb harcba kezdtek a hatalmas tér közepén, és persze a kamera, Gaten és Finn gondoskodott arról, hogy az utókor számára Legyen erről elég emlékünk. A live előtt kaptunk fél óra pihit, amiben Millie és Sadie tiktok videót csinált, Gaten evett, Noah és Caleb pedig azon nevettek ahogy a lányok táncoltak, és őket utánozták, Finn bealudt, és nem bírtam figyelmen kívül hagyni, hogy mennyire aranyosan alszik. Egy pillanatra elkalandoztam és a lányok kuncogására lettem figyelmes. Elpirulva vissza kaptam a fejem a házimra, és tovább írtam égő vörös fejjel. Negyed órával később az arcomba tolt telefonra emeltem fel a fejem.
-Mit csinálsz Napsi?!! -kiabált rám Noah.
-Házit írok -húztam el a számat.
-Milyet?-kérdezte Gaten.
-Magyart...-fehéredtem le egy pillanat alatt.
-Minek? Úgy is beszéled a nyelvét -röhögött ki Finn, aki ezt persze magyarul mondta. Én is felnevettem, a srácok pedig csak kapkodták köztünk a fejüket.
-Imádom, hogy csak mi értjük ezt- mosolyodtam el és megöleltem Finnt.
-Huppsz... -szólt Caleb
-Mi lett?- kezdett aggódni Millie.
-Khm..A kommentelők tudni szeretnék, hogy Finn és Napsi eggyütt vannak -e.
Finnel egymásra kaptuk a tekintetünket, és szavak nélkül beszéltük meg az egészet, végül megszólalt:
-Nem, nem vagyunk eggyütt. De lerendeztül a múltbeli hibáinkat és újra barátok vagyunk- vigyorgott, és átkarolta a vállam.
Így néztünk ki mi a nagy hazugok.  Ha minden jól megy egy nap mindenki tudni fogja az igazságot. Ebben tisztában volt, de azzal nem számolt, hogy ilyen gyorsan...