Finn Wolfhard vagyok (BEFEJEZETT)

43. rész

Április 23. Csütörtök

Álmosan ébredtem kemény 4 óra alvás után, de aztán megláttam az értesítéseimet rögtön jobb kedvem lett. Millietől jött két kép, az egyiken csak Finn volt ahogy aludt, a másikon pedig szintén aludt, de én néztem őt. Gyors hátterkép csere után elkészültem a sulira és 8:00-kor bent is ültem a hatalmas épületben. Üzenem anyának, hogy minden okés ne aggódjon majd kezdetét vette a 7 óra szenvedés. Az osztálytársaim most több figyelmet szenteltek nekem, megkérdezték, hogy mizu van a közönség találkozóval.
-Semmi, szervezés alatt van aztán majd lesz -mondat szűkszavúan, mert semmi kedvem nem volt ehhez az egészhez. Ennyivel békén hagytak, majd 14:10-kor hatalmas levegő vétel és megnyugvás után kiléptem az iskola kapuján. Amilyen gyorsan csak tudtam sétáltam vissza az ideiglenes lakohelyünkre. Egyedül voltam, a többiek ruha próbán vagy stúdióban. Furcsának találtam, hogy kb négy napja vagyunk itt, de nem néztünk még meg egy látványosságot sem. Hamarosan már a srácokkal eggyütt vártunk Anitát, aki mint mindig most is pontosan 3-ra érkezett.
-Akkor most díszlettel eggyütt! -kiabált, mi pedig elfoglaltunk egy-egy fotelt és bekapcsoltuk a kezünkbe adott mikrofont.
A bal oldalon Finn, a jobbomon Noah ült, úgyhogy hangosan nevetve hülyéskedtünk, amikor hatalmasat kiáltottam, és iszonyú fájdalom nyílalt a bal lábamba. A szemem sem tudtam kinyitni, először a meglepettségtől, utána pedig a sírástól. Egy hatalmas valami zuhant a lábamra. A hirtelen néma csendet csak az egyre hangosodó zokogásom törte meg, ahogy fájlaltam a lábam. Mindenki mellettem termett és leszedték az óriási zsákot rólam és rögtön orvost hívtak. Finn karjába kapaszkodva, kisírt szemekkel tűrtem ahogy vizsgálnak, néha - néha fel szisszenve. Nem hazudok, baromira fájt, és én csak ültem és szorítottam Finn kezét és ettől az egész szebbnek tűnt, nem szólt, hogy túl erős a fogásom, csak állt és adta az energiát. Negyed óra után megállapította a doki, hogy szerencsésen "csak" egy nagyobb zúzódást kell elviselnem. Ettől függetlenül, fel lettem mentve a mai próba alól, úgyhogy nem sokkal később már egy kocsiban ültem Sadievel (csak őt engedték) úton a kórházba, hogy azért mégiscsak kapjak egy gipszet. Beültem az orvosi szobába, majd röpke háromnegyedóra után már a lábamon volt a fehér massza. Sadiet átkarolva battyogtam ki a fehér épület ajtaján, majd ültem be a kocsiba. Hosszas vita után végül kiharcoltam magamnak, hogy vissza mehessek a többiekhez. Finn hosszasan megölelt, és végig fogta a kezemet. A baleset következtében felmerült a kérdés, hogy szombaton részt vegyek -e vagy sem. A srácokkal az élen született döntés, hogy végük részt vehetek. A lábam, minden egyes alkalommal égett amikor rá léptem, hiába fogták két oldalról, így sem tudtam elkerülni, hogy rá helyeztem a súlyom. A napom egyetlen fény pontja az volt amikor Finn segített és így akaratlanul is fizikai kontaktusban voltunk.

Április 24. Péntek

Sikeresen letettem minden fontos vizsgát, úgyhogy hatalmas vigyorral a fejemen vonszoltam ki magam a suliból. Sosem fogom elfelejteni azt, ahogy a tanárom nézett rám,  mikor kikaptam a viszgát.  Amennyire tudtam siettem, ugyanis egy utsó ruha próba mindig kell. Mondjuk, ez most pont jól jött.
-A gipsz miatt nem vehetsz fel nadrágot. Maradtak a szoknyák -mondta Sky, és egy kicsit elszomorodtam, de rögtön új ruha után néztünk.
-Ez! -álltam meg egy képnél, és azonnal megtetszett az össze állítás. Piros kockás szoknya, fekete garbó és bandás póló, én vagyok de mégis szoknya. A modellen így nézett ki:

És elmaradhatatlan a bakancs. Ezekután gyorsan felvettem a ruhát, és végre jól éreztem magam egy szoknyában. A sminket és haját is ellenőriztünk, és már készen is voltam. Irány a stúdió másik szintje. A srácokhoz tipegtem, majd Finn fogott meg, és végre elengedhettem magam egy kicsit. A szokásos hang műsor próba után együtt léptünk ki a hatalmas ajtókon. Egy Starbucksot vettünk úticélnak, majd a rendeléseket kíkérve levágtuk magunkat a leghátsó asztalhoz. Hatalmas nevetés közepette, jött hozzánk egy csapat velünk egykorú képet készíteni. Pontosabban csak a srácokkal. A telefonjaikat elővették, majd a széles vigyor és lett még egy kép instára. Bő fél órával később már elindultunk kifelé, amikor Finn megállított és az ellenkező irányba húzott. Szó nélkül követtem, és hatalmas meglepettséggel konstatáltam, hogy hol is vagyunk valójában. A Budapest Eye... Értetlenül néztem Finnre, ő pedig csak nevetve megölelt és kézen fogva beléptünk a kis kabinba. Nem volt éjszaka, de a nap már lement így csúcs helyről nézhettük a kivilágított várost. Finn az üvegnek döntött háttal nézett ki, én pedig kapva az alkalmon egy lesi fotót csináltam. Finn elnevette magát, majd magunk elé emelte a telefont, átkarolta a derekam és egy gyors puszit nyomva az arcomra készített egy képet.
-Ha publikusan leszünk eggyütt kiteszem -nevettem fel és ezzel egyet értettünk. Mire vissza értünk a szállásunkra, a fotót már az instagrammon nézegette sok millió lány.
Így telt hát, az utolsó este a magyar Stranger Things találkozó előtt...

Sziasztok! Itt egy újabb rész, tudom elég unalmas de 23:53 van úgyhogy ennyire futotta 😅 a következőt hosszabbra szeretném írni, és izgalmasabbra, sok bumm lesz és remélem tetszik. Nyomj egy csillagot és kommentet! <3
Helyesírási hibákat nézzétek el