| LOKI | - Gyásztánc (Complete)

"Idiosyncracy"

"And the dark seems to light my way
 And the path is deceiving
 And the end is so far away
 It might just defeat me
 But I gotta take my time
 And I won't let it take me away
 And it never got the best of me

You've chose to walk a thin line
Replaced the hurt without healing mine
You hold disgust in your heart
You just fucked with me, idiosyncrasy"

¤ - ¤ - ¤ - ¤ -¤ - ¤ - ¤ - ¤ -¤ - ¤ - ¤ - ¤ -¤ - ¤ - ¤ - ¤ -¤ - ¤ - ¤ - ¤

Voltak időszakok,amikor tisztán látott. Ezek legfőképpen a nappalok voltak,de nem mindig..nem...nem tudta mikor mi a valóság,már azt sem tudta mi a képzelet és mi a hazugság. Pedig ő a hazugság istene,és őt is rútul becsapták. Már hetek óta egy vékony pengén táncolt,és minduntalan csak megvágta magát. 

Fogalma sem volt,hogyan keveredett a nagy,oszlopokkal szegélyezett trónterembe. Az emelvényen állt,fején a súlyos korona amit örökölt a mostohaapjától,és amiről Thor lemondott. Vállán palást,kezében jogar. Olyan nehéznek érezte mindet. Az összegyűlt népeket nézte,akik a teremben csendben őt figyelték. Várnak tán valamire? Nem értette. Igazából fogalma sem volt hogyan került ide....fogalma sem volt hogy került ide....fogalma sem volt hogy került ide....fogalma sem...

-Éljen Asgard új királya!-hangzott a tömegből a kiáltás. Többen is csatlakoztak,Loki felnézett,hátulról glória ragyogta be a fejét,éppen oda sütött a nap,majd elsötétült az egész. Szinte beborította a sötét fellegek által kreált árnyék. Felemelte a kezeit,és az összegyűltek letérdeltek. 

Loki lehunyta a szemeit,mély levegőt vett,és oldalra pillantott,a trónt látta meg. Megfeszült  minden tagja,remegés lett úrrá a térdein,és a kezein. A gyomra összeszűkült,színtiszta félelem zongorázott a lelkén,és öröm. A viszontlátás öröme. 

A lány a trónon ült,azt simogatta,a feketeség, a sötétség csak úgy áramlott belőle. Loki lépett egyet felé,óvatosan. Ki akarta mondani a nevét,de ekkor a régen oly szeretett lány megmarkolta a királyi trónt,és a körmeit a karfába vájta. Rávigyorgott Lokira. 

Ne...ne..ne ne ne ne megint elhitte,nornák kegyelmezzenek. Térdere esett,és eltakarta a fejét. 

-NE!-mindent zengő,fájdalomtól törő és karcos ordítás volt ez. A tömeg,akik a koronázáson részt vettek szinte csak pislogni tudtak. Nem értették. A király lerogyott és ordított...talán..talán valami ami eszébe jutott...nem értették...összesúgtak,értetlenül és bizonytalanul.

Loki a füleire tapasztotta a kezét, a sötétség egyre csak közelített,minden fölé magasodott és ő olyan apró volt....és a sikolyok....az az egy sikoly....nem bírta elviselni. De hirtelen elhalt. Az újdonsült király fenézett és eltűnt a trónból a jelenés. A sikoly tompa zengését hallotta még, a füléhez nyúlt és vért tapintott. 

Ebből a nemesek csupán azt látták,hogy a fekete hajú a füléhez nyúl,és döbbenve nézi a semmit. Loki pedig felkelt,és méltóságteljesen kivonult. Senki sem állította meg,érdeklődéssel vegyes félelemmel és tisztelettel néztek rá míg utat adtak neki. Loki még az őröknek sem intett,hogy jöjjenek ki vele. 

Aznap este a trónterem halálkiáltosoktól zengett. Mindenki bent égett. 

Loki este sikolyok nélkül aludt. 

Olyan jól aludt....