Táncra fel!

14. Pesti srác

Már csak arra eszméltem, hogy valaki szólongat, és gyengéden ülőhelyzetbe segít.

- Mi történt? – kérdezgetett. – Hol ütötted meg magad? Mondj már valamit, kérlek.

- Nincsen semmi bajom – próbáltam elhúzódni, amikor rájöttem, hogy Rick úgy szorít magához, mintha nem is az előbb veszekedtünk volna. – Hagyj!

- Te nem vagy magadnál – mondta bosszúsan, amikor kiharcoltam, hogy eleresszen. – Csak segíteni akarok.

- Ne segíts – vágtam rá, és megpróbáltam felállni.

Amikor meg szerettem volna kapaszkodni a korlátba, és felhúzni magamat, azonnal felkiáltottam a kezembe hasító fájdalom miatt. Rick azelőtt kapott el, mielőtt újra a földön találtam volna magam, így végül félig rajta landoltam.

- A kezed fáj? – kérdezte ijedten kapkodva a pillantását a szemem, és a jobb csuklómat szorító balom között.

Egyelőre nem tudtam megszólalni a fájdalomtól, ezért a lélegzetem visszatartva próbáltam megbirkózni vele.

- Nincsen semmi baj – próbált megnyugtatni, és a homlokomon végig simítva kiseperte a hajamat a szememből.

Olyan gyengéd volt ez a mozdulat, hogy könny szökött tőle a szemembe, bár ezt a csuklóm folyamatos lüktetésére fogtam inkább.

- Gyere – támasztott meg a hátamnál, másik kezével pedig a térdem alá nyúlt, és a következő pillanatban pedig már felegyenesedve a karjaiban tartott.

- Te meg mit csinálsz? – hüledeztem.

- Orvoshoz kell menned.

- Lehet – mondtam, fészkelődve a karjaimban. – De ahhoz nem kell, hogy fogdoss.

- Most az egyszer félre tehetnéd a büszkeségedet, és elfogadhatnád a segítségemet.

Mérges tekintetét az enyémbe fúrta, nekem pedig úgy dobogott ismét a szívem, mintha ki akarna ugrani a helyéről. Ahhoz képest, hogy néhány perccel ezelőtt azt hittem, hogy meghaltam, ez igencsak jó teljesítmény volt. Rick közelsége egy pillanatra elfeledtette velem a fájdalmat, és azt is, hogy éppen írtóra ki vagyok rá akadva. Zavarba jöttem attól, ahogy magához szorított, és úgy tartott a karjai között, mintha valami könnyű pehelypárna lennék.

- Letennél? – kértem fojtott hangon.

Legnagyobb meglepetésemre eleget tett a kérésemnek, és óvatosan leültetett a lépcsőre, majd leguggolt elém, és fürkészni kezdte az arcom.

- A fejedet nem ütötted meg?

- Nem – feleltem. – Csak a kezem.

- Mutasd – fejtette le finoman másik kezemet sérült csuklómról, hogy szemügyre tudja venni a zúzódást.

Élesen szívtam be a levegőt, amikor megláttam, hogy mennyire megdagadt és a hatalmas foltot, ami az ütődés helyén kezdett belilulni. Szerencsére nem vérzett, de valahogy azt éreztem, hogy ez talán még annál is rosszabb, mint hogyha vérezne.

- Úgy látszik a tanárok már nagyrészt leléptek – mondta Rick, amikor óvatosan körbe tapogatta a zúzódást. – Ezt viszont látnia kell egy orvosnak.

- Jézusom – kiáltottam fel.

- Mi...Mi a baj? – nézett rám rémülten.