Táncra fel!

4. Egy egyszerű lány miként válik udvarhölgyé egy este leforgása alatt

Az én korosztályom nem viseli valami kitűnő türelemmel a kijárási tilalmat. Az egész évfolyam ki volt akadva már az első hét közepén, egyszerűen nem tudtunk semmit kezdeni magunkkal a koliszobákban, a tanulószobán pedig még úgy sem, ami a suli könyvtárában volt, a legfelső emeleten. Minden egyes nap 2 órától 4 óráig ott voltunk. Talán túlzásnak tűnik, de BORZASZTÓ volt. Sőt, még annál is borzasztóbb. Semmit nem tudtunk csinálni. Tanulni kellett volna, de ahhoz senkinek nem volt kedve. Ültünk a padokban és halálra untuk magunkat. Ha jobban belegondolok, ez sokkal rosszabb volt, mint az hogy nem járhattunk ki a koliból. Jó, nyílván mindenkinek hiányzott, hogy a suli után elmehessen valamerre a barátnőivel vagy a haverjaival, de mire hazaértünk, addigra már úgy sem tudtunk volna sehova menni. Tél volt és már 4 órakor sötétedett, ilyenkor hamar bezárják a kapukat, hogy sötétbe ne mászkáljanak ki a diákok. De a tanulószoba... Kedvünk lett volna a padba verdesni a fejünket, és az idő sem segített rá a dologra, nyomasztó, rideg idő volt abban a két hétben, de mit is vártunk, hisz tél volt.

Az egymás mellett ülő diákok akasztófáztak, a lányok teszteket töltöttek ki, a fiúk pedig skicceket rajzoltak a füzeteikbe. Egy nap - szerdán - egy leleményes 9. osztályos - a jó ég áldja meg a kreativitásáért - elindított egy papírost egy névvel a tetején. Ismeritek a „Ki, kivel, hol, mikor, mit csinál?" nevezetű játékot? (Gyors talpaló annak, aki nem ismerné ezt a játékot: a lényeg az, hogy a játékosok válaszolnak a kérdésekre. Sorban minden kérdésre más játékos. Ha leírták a választ, behajtják a papírt, hogy a következő ne lássa meg mit feleltek az előző kérdésekre. A végén, amikor elolvassuk az irományt, általában valami vicces jön ki. Pl.: Julcsi egy kutyával a Titanicon születésük napján rappel.) A végén már mindenki elindított egy papírt és az előttünk ülőknek adtuk tovább. Volt pár iromány, ami irtó vicces volt és alig bírtuk leplezni röhögésünket. Bála, egy b-s srác, úgy elkezdett röhögni a végeredményen, hogy lefordult a székről. A tanár természetesen észrevette, és amikor megkérdezte tőle, hogy mi ilyen vicces, azt válaszolta, hogy nem tudja miért, de néha, minden ok nélkül, rájön a röhögő görcs. Ezek után muszáj volt óvatosabban bánnunk az írásokkal, és senki nem mert már egy mukkot sem szólni a végeredményekre, csak magában nyugtázta, hogy ez aztán hú de vicces.

Ha az ember 2 hétig bezárva - vagy majdnem bezárva - él, akkor tudja csak igazán értékelni a szabadságát. December 12. Ez volt az a nap, amikor 2 hét után először kitehettük a lábunkat Nórival a koli és az iskola területéről. Mivel Beka a másik évfolyamba jár, ő már egy héttel hamarabb is kimehetett volna, de a tanszoba miatt, ő is velünk indult útnak először. Nagy szerencsénkre a könyvtárban valami találkozót tartottak, és ez azt jelentette, hogy elmarad a tanulószoba. Így a szabad délutánunkon elmentünk a plázába, kicsit vásárolgattunk, majd megnéztünk egy filmet a moziban.

A következő hét elég mozgalmas volt a 9. évfolyam számára. A mi feladatunk volt megszervezni az iskola karácsonyi buliját. Egész héten munkálkodtunk, válogatást szerveztük, hogy kik léphetnek fel az egész napos műsoron és kik nem. A végén egy tök jó kis műsort dobtunk össze, emellett pedig a saját számunkat is próbálnunk kellett. Bekával és Nórival 100%-san kivettük a részünket a szervezésből, a válogatás mellett felügyeltük a hétre kihirdetett versenyek állását, plakátokat ragasztgattunk ki és a hét végére mézeskalácsot osztogattunk a diákok között. Az idei év karácsonyi bulijának fő témája a jégkirálynő és jégkirály választás volt. Már 2 héttel a buli előtt létrehoztunk egy szavazást a gimink honlapján, ami által a diákok szavazni tudtak a jelentkező társaikra. A hecc kedvéért mi is jelentkeztünk Bekával, majd a tudta nélkül Nórit is felírtuk a listára és annyi szavazatot küldtünk rá, amennyit csak tudtunk. A héten minden szünetben üvöltöttek a karácsonyi dalok a folyosóra kihelyezett hangszórókból, na, meg a szavazásra felhívó reklám.