Pokoli szerelem

Hideg zuhany

Le sokkoltam. Most ez mi volt? Megcsókol, aztán itt hagy, ez most komoly? Nem gondolhatja azt, hogy kezes báránya leszek, ha ezt teszi velem. Gyorsan felöltöztem a szobámban miközben az ajtókat csapkodtam, hátha utánnam jön bocsánatot kérni, majd kiindultam a városba. Azt akartam, hogy bánja amit tett. Ha valami gagyi filmben lettünk volna, ez lenne az a rész, ahol utánnam fut és ott folytatjuk ahol elkezdtük. Kár, hogy ez az elcseszett valóság. Egy teljesen új szokatlan úton indultam el. Itt nem csak lakóházak voltak, hanem kis erdő részek és közutak, sőt puszta is. A közutakon szörnyű baleseteket láttam újra és újra megtörténni. A pusztán viszont egy árva lelket sem láttam, pedig nem volt túlzottan nagy rész és sík terep lévén az egészet beláttam. Ráléptem a pusztának a kis részére és körbejártam megnézve, hogy itt milyen borzalmat követhetett el valaki. Semmit sem találtam egészen addig amíg le nem feküdtem a sárga fűre és kiabálást hallottam. A terület legközepéről jött a hang. Ezek szerint a föld alatt van egy kis helyiség? Tudtam, hogy nem szabadna mindig a kíváncsiságomnak győznie, de mivel ismerős hangot hallottam, muszáj volt megnéznem. Középre érve leguggoltam és egy pince lejárót találtam elzárva. Kinyitottam és lesétáltam rajta. Az ismerős kiabálás a volt iskolám legnagyobb ribancától Tifanitól jött. Pár évvel fiatalabb volt talán 14 éves lehetett még itt. Ott ült egy rozoga fa asztalon talpig rózsaszínben és most csak sírt. Megjelent az ajtóban  egy férfi félmeztelen és megindult felé, mire Tifani felordított.
-Kérlek apa ne csináld!-ordítozta torka szakadtából. A férfin, aki ezek szerint Tifani apja volt látszott, hogy teljesen részeg és dühös.
-Te nem vagy az én lányom!- vágta pofon. Tifaninak fel repedt a szája és vér kezdett csepegni le az állán.-Anyád megcsalt engem nem hallottad? Most mondta el, azért hoztalak ide. Mindig is a lányomnak tekintettelek, viszont mivel nem vagy az, rajtad töltöm most ki, amit anyádon nem tudtam.
Tifani le akart ugrani az asztalról, menekülni próbált, de a pasas lefogta a karjait. Lehúzta a saját és a lány nadrágját is és megerőszakolta. Nem bírtam nézni, így felszaladtam a pincéből. Ott leültem a pázsitra és a térdemet átkarolva sírni kezdtem. A sulimban ezt a lányt mindenki gyűlölte azért, amilyen. Egyetlen egy lány foglalkozott vele, a többiek gúnyolták és kiközösítették. Senki sem ismerte igazán, maximum az az egy lány. Senki sem tudta milyen borzalmak történtek vele, mégis mindenki lenézte. Nem foglalkozott senki a lány érzéseivel. Köztük én sem.. Ugyan olyan voltam vele én is, mint a többiek. Elítéltem tudatlanul. Persze tudom, nem mentség a viselkedésére, de sok mindent megváltoztat. Gondolataimat léptek zaja törte meg. Brad volt az, és az arcát elnézve elég dühös volt. Felálltam, leporoltam magam amíg odaért.
-Otthagytál, dühös lettem ezért..-kezdtem el magyarázni, miért vagyok itt, de csattant a keze az arcomon és ez megállított a folytatásában.
Kezemnél fogva vissza rángatott a házába. Bár nagyon dühös és sértett voltam csendben maradtam amíg visszaértünk. Amint beléptünk az ajtón kitéptem a kezemet a szorításából és szembe fordultam vele. Láttam a tekintetén a dühöt. Valószínűleg ő is látta az én sértettségem, mégsem tett semmit. Miért nekem kellene a jónak lenni, aki bocsánatot kér? Ez egy igazi seggfej, nem èrdemel tőlem semmit. Csak azért vagyok itt, hogy megmentse anyámat. Arról nem volt szó, hogy ezt el kell viselnem.
-Most ezt miért kellett?-ordítottam rá.-Ott hagytál miután megcsókoltál, aztán megütöttél kint. Mire volt ez jó?-álltam az arcába. Tudom, hogy abba kellett volna hagynom, de a makacs természetem ellenállt.
-A csók csak lecke volt, hogy tudd én mindig megszerzem amit akarok-nevetett rám- vissza pedig azért hoztalak, mert nem engedtelek ki. Túl sok minden lett neked megengedve és elkényelmesedtél. Most megtanulod, hogy az van amit én mondok.- húzta ijesztő vigyorra a száját. Megmarkolta a hajamat és annál fogva vitt el a szobámig. Út közben rugdaltam és ütni próbáltam, de hiába. A szobámban ledobott az ágyra és bezárta maga után az ajtómat. Nem is tudtam hogy van kulcsa.
Ott állt az ajtónál és elkezdett lassan felém lépdelni. Mintha egy vadász lenne én pedig az áldozat. Remegni kezdett a testem a félelemtől.
-Meg.. meg akarsz erőszakolni?- dadogtam aztán az ágy legvégébe kúsztam.
Már majdnem az ágyhoz ért, de a kérdésem megállította. Sértetten nézett rám.
-Sohasem fogok tenni ilyet, csak ha látom, hogy te is szeretnéd. Egyenlőre nem járunk annál a résznél. Most ha nincs ellenedre..-húzta ismét félmosolyra a vonzó ajkait.- segítek az emlékeid vissza szerzésében. Nem lesz rossz, sőt..- mászott most már négykézláb felém az ágyon. Csak akkor állt meg, mikor már felettem volt. Ahogy lenézett rám a fekete haja picit az arcába omlott. Csillogni kezdett a szeme, ahogy engem nézett, mintha igazán boldog lenne.
-Tudod, az első csókunk alkalmával pont ugyan így helyezkedtünk el. Igaz, az nem csak egy csók lett végül, de egyenlőre ennyivel is beérem.
A légzésem felgyorsult. Egyik kezét becsúsztatta a fejem alá, másikkal pedig az ágyon támaszkodott továbbra is. Már csak pár centire volt a számtól. Gyűlöltem őt, de csókolni akartam. Nem is, sokkal többet akartam, mint egy csók. Vágytam rá. Hogy megérintsen, hogy végig csókolja a testem. Le akartam feküdni vele. Hirtelen túl lassúnak éreztem a közeledését. Átkaroltam a nyakát és lehúztam magamhoz. A szája most sokkal tökéletesebbnek tűnt, mint a korábbi csókoknál. Azok nem voltak ennyire őszinték és nyersek. Az összes porcikám érte kiáltozott. Elkezdtem lehúzni róla a pólóját...