Pokoli szerelem

Magyarázatok

Korábbi kis túraim során rájöttem, hogy vagy nincs egyáltalán kijárat, vagy jobban el van rejtve, mint hogy én megtaláljam. Tudtam, hogy hiába futok nem menekülhetek sehova, de ott kellett hagynom. Vonzódtam hozzá, viszont nem adhattam meg neki azt az örömöt, hogy ezt nyilvánvalóvá tegyem. Ő a kibaszott ördög és így is egy nagy szar itt lenni, mi lenne akkor, ha még reménytelenül bele is szeretnék? Nem akarok még nagyobb bohócot csinálni magamból és elég egyértelmű, hogy maximum éjszakák erejéig fordítaná rám a figyelmét. Az is lehet hogy szadista és bántana, elvégre ő maga mondta, hogy az összes legrosszabb tulajdonsággal rendelkezik a legkomolyabb szinten. Nem szabad elcsesznem még jobban az életem. Gondolataimból kirántott a tudat, hogy elértem a legalsó szintre. Az egész ház egy hatalmas panel volt, szobák végig mind az 5 emeletig voltak, viszont minden emeletnek voltak más-más részei is. Például az edzőterem a 4. emeleten volt, ahol az én szobám is. Volt még itt uszoda a legalsó szinten ahol most voltam, meg persze játék szoba is. Nem voltak zárt szobák. Az ördög szobája a legfelső szinten volt a hatalmas teremmel együtt, ahová ideérkezésem napján vittek. A szobámtól ide kellett volna már érnie. Nem is akart utánnam jönni?-gondoltam magamba. Lehet hogy a kirohanásom után csak simán visszament a szobájába és most tiszta hülyének néz. Mintha nem lennék az...
Elindultam vissza, hiszen úgysem érdekeltem annyira, hogy utánnam jöjjön. Éppen a második emelet lépcső fordulójába kanyarodtam, ahogy az ismerős mellkasnak ütköztem.
-Meguntad a futkározást édesem?-nézett le rám komoly tekintettel, de láttam ahogyan mosoly játszik a szája szélén.-Mert akkor akár eljöhetnél velem és körbe vezethetnélek a városomban. Sőt, mesélek is neked a történetéről.
Most vettem észre, hogy átöltözött. Izmos mellkasára egy fekete pólót húzott és felette bőrkabátot viselt. Farmerja pedig szintén fekete volt, mint mindig annyi különbséggel, hogy ez sokkal jobban feszült rajta. Basszus éppen stírölöm.
-Igen Theisz kurvára úgy nézel rám, mint aki mindjárt leteper, pedig ha jól tudom mikor lehetőség lett volna rá elfutottál.-mostmár haragos volt a tekintete és a mosoly is eltűnt az ajkairól.-Szóval szeretnél velem tartani?
-Igen, szeretnék. Hideg lesz kint?-mutattam a bőr kabátjára.
-Nem hinném, de én hőmérsékletet csak az emberi dolgokon érzékelek, úgyhogy ha fázol, vagy meleged van majd szólj.
És ezzel elindult. Hosszú izmos lábai és hatalmas háta volt, szóval muszáj volt mellette mennem, hogy lássak valamit, viszont szinte futnom kellett, hogy lépést tudjak tartani vele. Most legalább megtudom, hogy hogyan lehet kijutni innen..
-Ó drágám hidd el, amint megmutattam a várost, soha többé nem akarsz kijönni ide. Tudod, ez a pokol, itt nem épp a jó embereket tartjuk.-nevetett fel.
Visszaértünk a legalsó szintre és az uszoda felé vette az irányt. Ez a hely is gyönyörű volt, bár inkább tudnám elképzelni a TV-ben egy olimpiai versenynek helyt adó uszodaként, mint itt az ördög házában. Bementünk, elhaladtunk a víz mellett, és egy keskeny ajtó elé léptünk. Basszus én azt hittem, hogy az egy szertár. Rám nézett, majd kitárta előttem az ajtót és közölte, hogy ha nem maradok mellette végig be fog zárni a szobámba. Kiléptünk. Az ablakomból már láttam a helyet, de sokkal érdekesebb volt innen nézve. Tényleg nem volt hőmérséklet. Nem fáztam, és nem is volt melegem. Brad megfogta a karom, és közelebb húzott magához.
-Bármikor is soknak éreznéd a látottakat, csak szólj nekem, és azonnal vissza viszlek. Rendben?-kicsit aggódó volt a tekintete, ezért elkezdtem félni, de ennek ellenére bólintottam.
Romos épületek álltak teljes össze-visszaságban. Nem volt az épületek között utca, csak rés, ahol el lehetett haladni. Mintha csak ledobálták volna ide ezeket a házakat.
-Régen, összevesztem apámmal, amiért nem jutalmazott meg engem a világ teremtésében való segítségemért. Átvertem Ádámot és Évát, így az összes embert kiűzték a paradicsomból. A Biblia miatt gondolom rémlik a sztori.-nézett rám, majd a bólintásom után folytatta.- Szóval engem apám leküldött ide, és örök kárhozatra ítélt. Létre jöttek a rossz és jó tulajdonságok is ezzel együtt, amik minden emberbe benne vannak. Ide azok az emberek kerülnek, akik szinte csak a rossz tulajdonságaikat használják ki, és bűnösök. Szeretném, ha tudnád, hogy nagyon nagyon rossz embernek kell lennie valakinek ahhoz, hogy ide kerüljön, vagy alkut kell kötnie velem..-jelentőség teljesen rám nézett. Megértettem a mondandóját.
-Miért csak Amenaren és én vagyunk a házadban?-kérdeztem.-Biztosan volt még több ember is, aki alkut kötött veled..
-Ne felejtsd el Theisz, hogy te az én démonom vagy. Téged mi küldtünk a földre, és azért vagy az én házamban, mert oda tartozol, ahogyan Amenaren is. Más emberek akik alkut kötöttek velem.. Nos, mindjárt meglátod, hogyan jártak. Persze elmondanám, hogy rajtad kívül egy olyan ember sem volt még, aki más javára áldozta volna fel az életét. Az emberek gyarló, büszke lények, akik csak a saját érdeküket nézik még akkor is, ha ez nem így tűnik.
Brad megállt egy ház előtt, ahonnan szörnyű hangok hallatszódtak ki. Kinyitotta előttem az ajtót és beléptünk a házba. Első látásra minden teljesen normálisnak tűnt. Egy teljesen átlagos amerikai konyhában voltunk. A falak méz-sárga színűek voltak, barna bútorok és konyhai eszközök díszítették a helyiséget. Aztán megláttam.. egy nő volt a konyha sarkában térdelve, és egy csecsemőt szorított magához sírva. Ordított a lelkét maró fájdalomtól, ugyanis a karjában lévő csecsemő halott volt. Pár pillanattal később megváltozott kicsit a történés. A magas szőke hajú hölgy éppen besétált a helyiségben karjába a gyermekkel, és a telefont az állához szorítva. Vitatkozott valakivel. Elkezdte túlságosan erősen szorítani a babát egészen addig, amíg meg nem fulladt. Majd észre véve mit tett összeesett a sarokban és keservesen sírni kezdett. Éppen újra kezdődött volna ismét a tragédia, de Brad kivitt a házból.
-Ez a nő többször is a gyermein vezette le a feszültséget ez után az esemény után, míg végül 40 éves korában az akkori fia megmérgezte. Lekerült ide a pokolba, és azóta is a legnagyobb fájdalmát kell átélnie.
Sokkolt amit láttam..
-Igazad volt nem akarok többet látni. Vissza mehetnénk kérlek?- néztem fel rá. Bólintott és vissza indultunk.
-Nem kell többet ilyet látnod. Mint mondtam borzasztó emberek vannak és kiérdemlik a büntetésüket amiket kapnak. Van itt több olyan szörnyeteg is, aki egy tettét sem bánta meg és az olyanokat a teremtett démonaim kínozzák. Számukra csak fizikai fájdalom létezik. És nem Theisz, nem kell aggódnod, te sohasem kínoztad ezeket az elvetemült embereket. Pont az ilyenek miatt szeretném, ha nem mennél ki nélkülem sohasem a házamból. Nem szeretném, hogy bármi bajod lenne.
Megálltam és felé fordultam. Már a ház bejáratánál voltunk, viszont volt valami amit nem értettem és nagyon gyorsan szerettem volna kideríteni.
-Hogy lehet az, hogy te, aki a leggonoszabb teremtmény vagy elviekben a világon, legalábbis nekünk ezt tanították, képes vagy aggódni értem, és bár azt mondtad benned vannak a legrosszabb tulajdonságok a legnagyobb mértékben, mégsem vagy annyira gonosz mint azok, akik lekerülnek hozzád?-karba font karral álltam előtte. Azt hittem meg fogja érinteni a kérdésem, de csak megfogta a kezem és mosolyogva válaszolt.
-Drága Theisz, bennem létre jöttek az alap rossz tulajdonságok, így az önzőség, a becsvágy, a féltékenység, és még sok egyéb más is. Ahogyan mondtam ezek minden emberben benne vannak, és már csak a saját életük es döntéseik, amiket hoznak alapozza meg azt, hogy ők milyen emberré válnak. Igen, meg vannak bennem ezek a rossz tulajdonságok, de az összes jó is, és csak ritkán van, hogy a rossz tulajdonságaim törjenek elő. És ne felejtsd el édesem, hogy én egykoron angyal voltam.