-Ezt hogy a kurva életbe képzelted?- állt fel pillanatok alatt egy hatalmas pofon kíséretében. Visszaestem a földre, odakaptam a kezem az égő arcomhoz. Égett a szégyentől, és a fájdalomtól is.
-Fölöttem hiába vagy te az Ördög..vagy Brad..vagy akárki, akkor sem fogsz uralkodni!-kezdtem el ordítani miközben felkeltem a földről. Ránéztem és láttam hogy vigyorog. Ez meg mi a szarért vigyorog? Előbb még dühös volt, most meg rajtam szórakozik?! Megfogtam a karjánál és kivezettem a szobából, meglepődve, hogy együtt működően velem tart, aztán rájöttem miért. Amint bevágtam az ajtót és megfordultam ott állt közvetlenül előttem.Körülbelül egy fejjel magasabb volt nálam, de így, hogy lehajolt szem magasságban voltunk. Már csak mosolygott, de persze nem kedvesen. Ebből a mosolyból csak a rosszindulat sugárzott.
-Most szépen velem jössz.-mondta miközben karomnál fogva, úgy, ahogy én őt kihúzott a szobából. A szobámhoz, mint kiderült egy szürke kövekkel kirakott folyosó vezetett. Tisztára dejavu érzésem van. Vajon jártam már itt?
-Öhm..Most hová megyünk?-kérdeztem-Nyugodtan elengedheted a kezemet tudok járni.-kiabáltam rá, majd elkezdtem rángatni a kezem, hogy kiszabaduljak a szorításából, persze fölöslegesen, mert túl erősen tartott.
-Bemutatlak valakinek.-nézett rám szórakozottan a béna szabadulási próbálkozásom miatt.
-Igen? És kinek?-érdeklődtem.
-Nemsoká meglátod.-mondta monoton hangon, ezzel lezárva a beszélgetést. A folyosó végén jobbra fordulva egy ónix ajtó zárta utunkat. Ahelyett hogy másik irányba indultunk volna, vagy esetleg megpróbálná kinyitni az ajtót csak állt. Egy pár pillanatnyi várakozás után ránêztem és csak akkor vettem észre,hogy engem bámul kíváncsisággal a szemében.Mikor a döbbent arckifejezésemen kívül mást nem látott,kinyitotta az ajtót. Belépve a hatalmas, díszteremhez hasonlítható terembe bódító, sőt boldog érzés rohant meg. Ismerem ezt a helyet.
-Itt már jártam álmomban-csodálkoztam el
-Waó, micsoda felfedezés- válaszolt szarkasztikusan, majd elkezdett röhögni.-Komolyan még csak most jöttél rá? Gyermekkorod óta bocsáltjuk rád az álmokat, hogy mikor anyukádat utoléri a betegség és végre ide kerülsz, felismerd az otthonodat. Tudom, még nem hiszed el, de jártál már itt, sőt, itt születtél. A te igazi neved Theisz és démon vagy, akit én teremtettem. Bármit amit szeretnél még tudni Amenaren elmondd.-közölte majd eltűnt, ott hagyva engem a hatalmas helyiségben a gondolataimmal.
Emlékszem erre a helyre, de csak az álmaimból. Kizárt, hogy itt születtem volna. Na meg mi az, hogy démon vagyok? Oké, rengeteg embert utáltam, de nem öltem meg senkit, maximum gondolatban..
-Üdvözöllek Theisz!-szakította félbe a gondolat menetemet egy férfi.-Amenaren vagyok, bár Brad már biztosan említette, velem fogsz tanulni az elkövetkezendő időben. Elmondok mindent amit szeretnél tudni, és megtanítok mindent, amit tudnod kell.-mondta, majd odaállt közvetlen elém. Szintén nagyon magas, akárcsak Brad, de közel sincs olyan erős kisugárzása. Barna haj, barna szemek, átlagosnál éppen helyesebb arc, normális testalkat.. Túl átlagos férfi.
Sziasztok! Elfelejtettem nem sokkal a 2. rész után a jelszavamat, így nem tudtam belépni, másik fiókról meg nem szerettem volna folytatni, nehogy azt higyje bárki, hogy loptam a történetet. De mostmár itt vagyok végre, és folytatom.
ESTÁS LEYENDO
Pokoli szerelem
Romance-Ki vagy te?- kérdeztem remegő hangon, bár már tudtam a választ. -Szerinted ki vagyok?-vigyorgott rám ördögien. Határozottan olyannak képzelnénk őt,mint a rémtörténetekben:csúnya, hatalmas mégis erős lénylek aki több millárd ember halálát okozta és...
