Pokoli szerelem

Másik oldal

Miközben a pólóját húztam le zihálni kezdett. Elváltunk pár pillanatra egymás ajkától és a szemébe nézve őrült vágyat láttam. Lehúztam róla a pólóját. Újabb csókba akart kezdeni, de nem engedtem. A füléhez hajoltam.
-Te komolyan azt hitted, hogy lefekszem veled, miután megütöttél?-nevettem halkan és selymesen a fülébe. Ledermedt egy pillanat alatt és mikor ismét a szemembe nézett az elvárt harag helyett csak csalódottságot láttam a tekintetében.
-Miért ingerelsz ennyire?-vágta hozzám. Elkezdett feltápászkodni az ágyról. A pólóját még szerencsére nem vette vissza, így láthattam a kidolgozott felsőtestét. Kár, hogy ekkora paraszt velem. Talán ha normálisabb lenne előbb utóbb megkedvelném vagy megszeretném.
-Miért nem viselkedsz velem normálisan? Amíg te nem kezelsz úgy, ahogyan elvárnám, te se számíts sokra. Ugyan úgy tudok én is gonosz lenni, csak máshogy, mint ahogyan te.-vágtam vissza.
-Ahhoz képest mennyire utálni próbálsz a tested elég érzékenyen reagált minden érintésemre és csókomra.-nézett rám szórakozottan. Az ágy mellett közelebb sétált az arcomhoz és felém hajolt. A levegőt azonnal kapkodva kezdtem venni, a szívem pedig ezerrel vert miatta.
-Lefogadom, hogy ha hozzáérnék most a szemérem ajkaidhoz az ujjaim tocsognának a nedvességedtől.-mosolyodott el.
Ez azonnal kirángatott a heves érzelmeim viharából. A kezembe eső első tárgyat rögtön hozzá vágtam. Szerencséjére az csak egy párna volt.
-Perverz kéjenc vagy!-ordítottam rá.-Kifelé!
Feltápászkodtam és ütni kezdtem. Egyre hangosabban nevetett. Megfogta a kezem és magához húzva átölelt. Annyira ledöbbentem, hogy elfelejtettem az eredeti célomat is pár pillanatra és csak álltam csendben miközben hagytam, hogy öleljen.
-Kezdelek megkedvelni te lány.-súgta halkan a fülembe.- Örülök, hogy nem adod könnyen magad, így nagyobb öröm lesz mikor végre megkaphatlak.
Engedett az ölelésén és én kapva az alkalmon kiszabadultam a karjaiból majd gyorsan hátrább is léptem.
-Egy öntelt barom vagy!-kiabáltam rá továbbra is távolságot tartva. -Összezavarsz teljesen azzal amit teszel. Ne ölelj és ne csókolj addig, amíg nem érzel irántam semmit, kérlek. Brad kezeit a háta mögött összekulcsolta és töprengve nézett rám. Ahogy őt néztem nem tudtam mit kellene gondolnom róla. Egyik pillanatban felgyújtanám, aztán csak örülök a közelségének és azt várom, hogy megcsókoljon. Nem tudom mi ez most velem. Tudom, hogy hallod amit gondolok Brad. Kérlek ne szólj most semmit, csak hagyj magamra. A szememet elhomályosították a könnyek amiért ennyire nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Elkezdtem a padlót bámulni és csak vártam. Pár másodpercig még a szobában állt az ördög aztán egyszerűen kinyitotta a bezárt ajtómat és kiment. Körülbelül egy teljes napig nem is találkoztam vele ezután. Ha véletlen kimentem a szobámból és sétáltam a házban, akkor sem éreztem a jelenlétét sem. Volt időm gondolkodni erről az egészről. Rájöttem, hogy bár nem szeretem őt, hiányzik a jelenléte és bármennyire is letagatom saját magamnak is, örültem az érintésének. Ezek után összefutottam Amenarennel a házban. Kötelezően mennem kellett gyakorolni az edző terembe, ahol még Braddel küzdöttem. Gyorsan átöltöztem és már szaladtam is a folyosón. Végre kicsit hasznossá tudom tenni magam miközben még a rengeteg felgyülemlett stresszt is levezethetem. Beértem a terembe és rögtön azt kezdtem nézni, hogy vajon Brad ott van e. Természetesen ott volt az én legnagyobb örömömre. Éppen félmeztelen állt háttal nekem az ablaknál. Ahogy észrevettem a gondolataim bukfencet vettek, amit érzékelve Brad azonnal hátra fordult és rám nézett. A múltkori gyengédnek mondható érzelmeknek már a leghalványabb nyomát se véltem rajta felfedezni. Az egyik legszebb mosolyával nézett rám, ami számomra semmi jót nem jelentett. Remélem ezúttal nem kell vele küzdenem, biztos nem bírnám ki azt, ami legutóbb is történt.
-Oh, dehogynem kicsi Theisz, bár ezúttal kicsit máshogy.-kacsintott rám.-Most nem lesz rajtunk kesztyű és csak birkózni fogunk.
Amenaren ezt a pillanatot választotta arra, hogy végre beérjen a terembe. Bradhez ment, suttogtak pár szót egymás közt majd egy székre leült és csak nézett minket felváltva. Rendben, akkor megküzdök veled ismét.
A küzdő részre sétáltunk mindketten. Ekkor neki rontottam és próbáltam a padlóra vinni eredménytelenül. Tudtam, hogy ez nem hagyományos birkózás. Valahonnan emlékeztem arra, hogy itt nincsenek szabályok és nincs vége addig, amíg valamelyik fél súlyosan meg nem sérül. Brad a hátamra dobott és megpróbált rám ugrani. Hamar kapcsoltam, hogy mit tervez így sikerült blokkolnom. Hm, végre valami, amiben jó vagyok. Bradat blokkolás után a karjánál megfogtam és a bordái közé rugtam. Ez meglepően érte, így sikerült őt a földre kényszerítenem azzal, hogy a rugást követően a térdét átfogva kihúztam alóla a lábát. Ekkor hirtelen egy lüktetést éreztem a fejemben. Megsérültem volna? Brad biztosan hallotta a gondolataimat, mert magára húzott előnyt szerezve azzal, hogy túl közel vagyok és könnyebben megsebezhet. Nem törődve a zavaró lüktetéssel az egyik lábamát átraktam Brad másik oldala mellé, így lovagló ülésben helyezkedve el rajta. Ütéshez lendítettem a karom, amit sajnos elkapott és sikeresen átfordítva felém került. A fejemben ekkor óriási zajt hallottam. Teljesen megkavarta az elmémet. Elhomályosult előttem minden. Utolsó hang amit még sikerült kivennem, az az ördög hangja volt, amint a nevemet kiáltja..