Pokoli szerelem

Ébredés

Elkezdte leszaggatni rólam a ruháimat amíg már semmi sem volt rajtam, majd vadul nekem esett. Először a számat vette célba és a lehető legtökéletesebb csókban részesített, majd elkezdett lejjebb haladni egészen a nyakamig. Ekkor az arcomhoz emelkedett és egyenesen a szemembe nézett egy vággyal telt fekete szempár...
Zihálva ébredtem fel abban az ágyban ahol ide érkezésem pillanatában is. A különbség, hogy most nem voltam egyedül. Oldalra fordultam és Bradet találtam magam mellett, aki éppen engem fürkészett.
-Mit álmodtál, ami miatt ilyen zaklatott lettél?
-Nem teljesen mindegy neked? Vége, elmúlt, és valószínűleg nem mostanában lesz a következő álmom.-válaszoltam miközben felkeltem az ágyból remélve, hogy lecsutakolhatom magam. Nem jött utánam, pedig vártam hogy kérdezzen még. Remélem nem mondtam vagy csináltam semmi kínosat álmomban.
Mikor odaértem a szobámba az ágyamon feküdt Mr.Faszfej.
-Te mégis mit keresel itt, és hogyan csinálod ezt a teleportálós izét?-háborodtam fel.-Szeretnék lezuhanyzozni úgy, hogy a közelemben sem vagy.
Brad felkelt az ágyamról és egyenesen elém sétált. Eddig még nem is éreztem, de mennyei illata van.
-Szerepeltem az álmodban?- kérdezte vidáman, de kacérság csillogott a szemeiben. Mostmár nem arra volt kíváncsi, hogy mit álmodtam. Furcsa.
-Nem, és remélem soha többé nem is fogsz. Bőven elég az, hogy itt látlak.-feleltem flegmán. A száját összeszorította, sikerült ismét felbosszantanom a viselkedésemmel. Lehet tényleg be kellene már fognom, vagy nagyon rosszul járhatok. Ki tudja mikre képes maga a sátán. Nem válaszolt csak haragosan nézett, én meg úgy döntöttem nem foglalkozom vele, ha maradni akar úgysem tudom kidobni. Gyorsan vettem ki a szekrényből ruhát és megindultam a fürdőszobába. A fürdőszoba elnöki lakosztályhoz méltóan felszerelt és fényűző volt, az egész teteje fekete csempékkel volt kirakva. Ahogy rávilágított a lámpa fénye és pontokban csillogott olyan volt, mintha a Földi éjszakai égboltot bámulhatnám. Lepakoltam a cuccaimat, levettem a fehérneműt ami rajtam volt és vettem egy forró fürdőt, ami segített kicsit felélénkülnöm és frissnek éreznem magam. Órákat tudtam volna tölteni itt, de volt egy olyan sejtésem, hogy Brad még mindig kint vár, és a szemtelenkedésem miatt nem fogja annyiban hagyni a témát. Valószínűleg sejti, hogy szerepelt az álmomban. Felvettem egy szimpla fekete pólót egy kék farmernadrággal és örültem, hogy végre nem szinte meztelenül kell kóvályognom itt. Miután befejeztem az öltözködést és rendbe szedtem magam a teljes alakos tükörre meredtem. Sohasem voltam elégedetlen a külsőmmel annak ellenére, hogy nem voltam a fiúk álomnője. Tökéletesen kerekedtem ott ahol kellett, mégis karcsú voltam. Szív alakú arcom volt, nagyon minimális bőrhibával. Az ajkaim teltek voltak, a szemeim nagyok és még az orrom sem volt ogre szerű. Jól néztem ki mindig is, ez azóta sem változott. Na nem mintha sok hasznát venném ennek már itt a pokolban.. Nekem már sohasem lehet szerelmem vagy gyerekem, így teljesen mindegy, hogy nézek ki. Annyira gondolkodtam az öngyilkosságom következményein, hogy észre sem vettem, hogy kinyílt az ajtó. Természetesen az életem megkeserítője állt az ajtóban, de nem lépett be. Kinyitotta az ajtót és kitessékelt rajta engem. Még mindig látszódtak rajta a düh apró jelei, de már nem volt annyira indulatos, mint mielőtt lefürödtem. Az ágyra mutatott jelezve, hogy üljek le. Keresztbe tett kézzel járkált fel és alá, miközben engem nézett.
-Elárulnál nekem valamit?-kezdte, elég mérgesen ahhoz, hogy picit megijedjek az ágyon ülve. Válaszomat meg sem várva folytatta.-Mégis ki miatt kellett nyögdécselned álmodban?
Ledöbbentem. Már akkor tudtam, hogy csináltam valami nagyon gáz dolgot álmomban, amikor felkeltem és mosolygott, de maximum horkolásra gondoltam nem pedig erre. Éreztem ahogy az arcom felforrósodik és elönti a pír. Nem tudtam mit válaszolni erre. Abbahagyta a járkálást és mostmár teljességgel csak engem figyelt.
-Azt mondtad nem én voltam, úgyhogy szeretném hallani, hogy ki szerepelt az álmodban?-folytatta tovább a mondandóját. Mostmár igazán a válaszra várt és tudtam, hogy úgysem tudnék szabadulni addig, amíg nem válaszolok. Rájöttem, hogy az edzőtermi vetkőzésem után nem igazán tudok mélyebbre süllyedni, és maximum kinevet, úgyhogy felesleges lenne hazugságokat mondanom.
-Te voltál az, Brad. Te szerepeltél az álmomban. Nem értem mi miatt vagy ennyire kiakadva, de sajnálom. Az álmaimat nem én irányítom.
Brad végre megnyugodott és közelebb jött hozzám. Leguggolt elém és mélyen a szemembe nézett.
-Drága Theisz, én vagyok a legrosszabb és a legerősebb tulajdonságok démona, tehát rajtam képesek eluralkodni a legjobban.-halványan elmosolyodott közelebb és közelebb hajolt- Szerinted az erotika szenvedélyével nem rendelkezik pont a legrosszabb teremtmény? Vagy a féltékenységgel? Ezek a tulajdonságok bennem a legerősebbek és mikor nyögdécselni hallottalak magam mellett, majd közölted, hogy aki ezt okozta az álmodban nem én voltam, ideges lettem. Ráadásul korábbi álmaidból következtetve tudtam, hogy nem vagy egy perverz lány. Kiborultam mikor azt hazudtad, hogy nem én voltam az, aki miatt a fantáziád mocskos gondolatokat szült. Most, hogy tudom nem kell senkit elpusztítanom akár szívesen átélném veled újra az álmod.
Brad két keze közé fogta az arcom és meg akart csókolni. A vágyaim ellenére, amik szívesen éltek volna a lehetőséggel eltoltam magamtól. Nem akartam ezt, legalábbis nem így és nem most. Felálltam.
-Az én nevem Karen, nem pedig Theisz.-kiabáltam rá, majd kiszaladtam az ajtón és futásnak eredtem.