Szobatitok

S2 3. rész

Ádám szemszög

Az előbb majdnem megtettük.  Majdnem lefeküdtünk. Ha Patrik nem nyit ránk akkor most tuti nem a folyosón mennék. Végül is nem hibáztatom Patrikot, sőt talán még jókor volt jó helyen. Akkor abban a pillanatban teljesen ellepte a köd a fejem, és nem tudtam irányítani a gondolataimat. Ahogy Bence hozzám ért ahogy testünk egymásnak simult,
nem azt mondom, hogy nem élveztem mert hazudnék ha azt mondanám, de így visszagondolva. Félek. Félek mivan ha fájni fog? Mivan ha nem leszek elég jó? Mivan ha csalódást okozok neki? Mivan ha mindent elrontok és emiatt eldob mint egy rongyot? Ezek után nem tudnék a szemébe nézni. Különben is ő bárkit megkaphat, miért pont egy hozzám hasonló kis szűz fiúval feküdne össze?

-Úristen!- csúszott ki a számon, ugyanis most esett le mit csináltam az előbb. Gyorsan körbenéztem de szerencsére senki se volt a folyosón. Hatalmas levegőket véve próbáltam megnyugodni de nem ment. Szívem hevesen vert és mellkasomban éreztem egy szorító fájdalmat. Baszki nem kaphatok a folyosó közepén pánikrohamot. Meg kell nyudnom. Jéghideg kezeimet tarkómra vezettem, így is nyugtatva magam. Szememet becsuktam és megpróbáltam jó dolgokra gondolni.

-Hé, minden oké? -tette kezét vállamra valaki. Gyorsan megfordultam és Dominikkal álltam szembe aki közönyös fejjel engem nézett.
-I..igen.-mondtam szaggatottan. Éreztem, hogy kezdek újra levegőhöz jutni és nagyjából meg is nyugodtam.
-Biztos? Mert nem kérdezem meg mégegyszer.-mondta ugyan olyan közönyös hangon mint az előbb.
-Biztos.-válaszoltam röviden.
-Akkor oké.-válaszolta és hátrébb lépett egyet.

Tényleg, az a homlok erőszakolós incidens óta nem is beszéltünk. Még mindig nem értem miért tette azt amit. Vajon csak szivatni akart?

-Hé ne vágj már ilyen fejet-mosolyodott el és összeborzolta hajam. -utálom látni ha szomorú vagy.

Oké vázolom a helyzetet. Ennek a srácnak nagyobb hangulatingadozásai vannak mint nekem.

-Jó..- mosolyodtam el. Erre mégis mit válaszoljak de komolyan? Gyorsan témát kellene váltani... -hogyhogy itt vagy? Ilyenkor nem lent szoktatok lenni a pályánál?-kérdeztem rá mire lefagyott a mosoly az arcáról. Hát mondom én komoly hangulatingadozásai vannak.

-De, ott vagyunk csak visszajöttem a power bank -omért.-válaszolta felemelve az adott tárgyat. -és te mit keresel itt egyedül? Nem Bencével kellene lenned? -kérdezte gúnyos hangon majd miután kimondta, tágra nyíltak a szemei és gyorsan elkapta tekintetét rólam. Mivan ezzel? Nem is tudja, hogy járunk. Igaz mostanában többet vagyunk együtt de nem értem. És mi volt ez a szarkasztikus hang. -na mindegy.-szólalt meg mielőtt válaszolhattam volna.-én megyek mert várnak, szia.
-Szia. -mondtam mire elviharzott.

Egyre furább itt minden. De most mennem kell Emmához. Oda érve a lányok folyosójára jeleztem az ügyeletes tanárnak, hogy melyik szobába megyek kihez és meddig leszek ott. Komolyan ilyen durva "biztonsági szabályok" vannak itt pár percel ezelőtt az épület másik felében meg majdnem csináltuk. Röhejes. Bekopogtam Emmához majd egy 'gyere' után bezártam az ajtót. A szoba rengeteg mindenben különbözött a miénktől. Az első szembetűnő dolog, hogy nincs dögszag és nincsenek zoknik szanaszét dobálva, hanem finom levendula illat van, és a szoba is gyönyörűen ki van dekorálva. Olyan kellemes itt.
-Bocsi a kupiért- állt fel Emma a székéről és leült a szoba közepén levő fehér szőnyegre.
-Hol van itt kupi? Voltál már te a mi szobánkban?-kérdeztem leülve elé.
-Sajnos. -mondta öklendezve.
-Hé, egy idő után megtudod szokni azt a szagot.- mondta neki egy vigyort erőltetve arcomra ami azonnal lefagyott róla. Nem megy. Nem tudom magam tovább boldognak tettetni.