Szobatitok

KÖSZÖNÖM

Én.. el sem hiszem, hogy befejeztem ezt a történetet.

NÉGY évig írtam, és el sem hiszem, hogy tényleg vége, hogy lezártam.

Annyi mindent köszönhetek ennek a történetnek, és NEKTEK is. Nektek a legtöbbet. Még emlékszem mennyire remegtem mikor láttam, hogy már 10-en elolvasták az első részt, és szorgosan dolgoztam a következő részen. A sok pozitív visszajelzés, privát üzenetek és kommentek rengeteget jentettek/jelentenek nekem.

Számomra ezt a könyvet írni egy terápia volt. Egy kis bezárkózás ebbe a világba. Mindig imádtam ide menekülni és talán ezért is volt ilyen fájdalmasan nehéz és hosszú megírni az utolsó részeket, mert nem akartam. Nem akartam, hogy ennek vége legyen. De úgy éreztem, hogy itt az idő..

Ha az első résztől olvassátok ezt a könyvet, szerintem meglátszanak rajta az évek. Nem akarom újra írni vagy javítani (ezt egyszer 2 éve megtettem, de most nem fogom), hiszen látszik rajta a fejlődésem, hogy hogyan tanultam folyamatosan írni.

Visszatérve RÁTOK. Egyszerűen imádtam ahogyan megszerettetek egy karaktert, bátorítottatok és vártátok a fordulatokat.. a részeket.

Köszönöm, hogy velem tartottatok ezen a hosszú úton, és mégegyszer nagyon, nagyon, nagyon köszönöm, hogy vagytok nekem!!! ❤️❤️❤️❤️

És...
Gondolom mindannyian tudjuk, hogy Ádámnak meg Bencének tökéletes élete lesz együtt ❤️ (hiányozni fogtok fiúk❤️ köszönöm nektek is, mindent)

Resiameli