Szobatitok

S2 10. rész

-Apa, anya.... Ádám és én,
járunk.

-Akkoj ti most szejelmesek vatytok? -kérdezte Barbi amit megmosolyogtam. Olyan édes.
-Nem kicsim. Ez beteg dolog, a testvéred csak szórakozik, két fiú nem lehet szerelmes mert az nem normális. -mondta apa rideg tekintettel a húgomnak.
-Bálint! -szált be anya is. -ne beszélj így a fiadról!
-Nekem egy buzi nem a fiam! -csattant fel megint.
-Bálint! -kiabált rá anyu.
-Bence, miért? Eddig csak lányokkal kavartál! Vagy... -fordult Ádám felé -te csináltál buzit a fiamból?!
-Na most állj le! -léptem közelebb apámhoz idegesen.
-Ilyen hangnemben nem beszélsz velem!
-Akkor te se beszélj ilyen hangnemben a párommal!
-Ne röhögtess. Fiúk ez hülyeség és remélem nem gondoljátok komolyan. Majd elmúlik! -nevetett fel gúnyosan.
-Mekkora egy fasz vagy! -üvöltöttem rá.
-Ne beszélj így az én házamban! -emelte fel úgy a hangját, hogy Barbi sírva szaladt Rebi karjai közé és erre csend lett az egész házban, és a levegő is szinte megfagyott.

-Vagy szakítotok és felszedsz valami csajt vagy takarodsz a házamból. -mondta teljesen nyugodt hangnemben.
-Nem teheted! -állt közénk anya. -Csak idő kell neki kicsim. -fordult felém anya.
-Szeretlek anya. -mondtam majd adtam egy puszit a nálam másfél fejjel alacsonyabb anyukámnak majd hátat fordítva az egész családnak ragadtam meg Ádám csuklóját és kabátjainkat felvéve mentünk ki a házból.

-Annyira sajnálom. -sírta el magát Ádi miután kiléptünk az ajtón. -ha én nem lennék a családod most nem utálna.
-Ne legyél már te is hülye. -öleltem magamhoz. -ez is benne volt a pakliban. Ha szeretnek úgy szeretnek ahogyan vagyok és a boldogságom nekik az első, és ha apa nem fogadja el akkor bassza meg a szűklátókörű életét.
-Szeretlek. -suttogta alig hallhatóan.
-Én is téged. Mindennél jobban.
-És most mit csinálunk? Vissza nem mehetünk... -tolt el magától Ádám visszanézve a házra, de én csak nemlegesen ráztam a fejem ugyanis ötletem sincs mit csináljunk.

Már a lehetséges opciókon kezdtem gondolkodni mikor kinyílt a bejárati ajtó és egy olyan személy lépett ki rajta akire egyáltalán nem számítottam.
-Mit akarsz? Jöttél kárörvendeni? -fordultam testvérem felé aki csak csendben odalépett hozzám majd a kezemet megfogva a markomba nyomott egy kulcsot.
-Sajnálom srácok... Ilyenkor tényleg szégyellem az apám... -hajtotta le a fejét.-ezek a lakásom kulcsai menjetek nyugodtan hozzám aludni azt hiszem nemsokára indul busz. Én megpróbálok beszélni apával.
-Köszönjük. -szólalt meg Ádám.
-Miért? -kérdeztem rá egyszerűen. -a család kedvence tökéletes gyerek miért akar segíteni a buzi öccsének?
-Mert az öcsém vagy, és szeretlek, és teljesen leszarom, hogy kivel fekszel le ameddig boldog vagy. Oké lehet nem tökéletes a kapcsolatunk mert te utálsz engem... De én téged is szeretlek, meg Ádámot is megkedveltem.
-Nem utállak... -szóltam el magam-csak...... -mondtam volna tovább gondolataimat de ő belém folytotta a szót mikor közelebb lépett és megölelt.

•••••••••••••••••••••

Ádámmal csendben sétáltunk a buszmegállóig és utánna néma csendben vártuk a buszt. Nem kellett mondanunk semmit... Mindketten tudtuk, hogy a másiknak mi jár a fejében.
A busz lassan megjött és felszálltunk rá. Ádámot előre engedve ültem be mellé mert tudom, hogy szeret az ablak mellé ülni.
Körbenézve a buszon láttam, hogy rajtunk kívül még vagy négyen ülnek és mindannyiuknak szomorúságot tükröz az arca úgy mint nekünk.

Gondolataimból Ádám repített vissza a valóságba mikoris fejét a vállamra hajtva hunyta le szemeit.

A szeretet ünnepén egy túlfűtött buszon a szerelmemmel, család nélkül.
Ilyenkor az ember nem is tudja, hogy mégis miért sírjon.....

2. fejezet vége

•

•••••••••••••••••••••••
••••••••••••••••••••••••

Sziasztok!
Remélem tetszett az évadzáró és nem csalódtatok🥺🥰
Remélem mindenki várja a S3 -at❤️

Majd jelentkezem❤️ addig is jó nyarat❤️❤️❤️