Tiszta Metafizika

We are giants

Két napig hallgattam James és Lily anekdotáit egymásra találásukról. Persze ezt csak akkor, mikor nem éppen utánam rohangásztak, hogy béküljek Siriusszal. De hát elég nehéz olyasvalakivel kibékülnöd, aki úgy döntött, hogy kirekeszti magát a közéletből, és mostantól kizárólag Hagridot veszi emberszámba.

Ami engem illet, abbahagytam a próbálást Perselusszal, és egy ideig képtelen voltam a terem közelébe menni. Végül Ati mosott fel a padlóról szokás szerint, és elvitt hippogriffeket simogatni.

Ismét elérkeztünk a péntek estéhez. Másnap reggel kviddics meccs volt, a Hugrabug és a Hollóhát játszott egymás ellen, így a többiek korán lefeküdtek, én meg még a klubhelyiségben rajzolgattam.

Éjfélre járt az idő, mikor elkezdtem összepakolni, és úgy döntöttem, hogy én is felmegyek aludni.

Megálltam a kandalló előtt, és néztem a tüzet, amikor egy árnyék suhant el mögöttem.

Sirius kifelé igyekezett a klubhelyiségből, lassú, határozott léptekkel. A szeme csukva volt. Alva járt.

Egy kicsit haboztam. Utána menjek, vagy ne? Elég nagy a Roxfort, mi van, ha találkozik valami olyasmivel, amivel ilyen állapotban nem kellene?

Elindultam a fiú után, és egy méterrel lemaradva tőle követtem.

Úgy tűnt a csillagvizsgáló felé veszi az irányt, én pedig egyre izgatottabb lettem. Főleg, mikor megpillantottam a folyosó végén Mrs. Norrist.

Basszus... Sirius alszik, és le fog bukni.

Láthatatlanná váltam, és hangosan, zajt csapva magam után csaltam a macskát, majd két emelettel később bevágtam egy szekrénybe, és rázártam az ajtót.

Természetesen Sirius addigra már sehol sem volt, így futva indultam el a torony irányába. Rosszat sejtettem.

Kettesével szedtem a lépcsőket, még pont hallottam, ahogy a fiú becsukja maga után az ajtót.

Kivágtam, és kirohantam a nyitott erkélyre. Pont úgy történt minden, ahogy gondoltam.

A fiú felállt a falra, széttárta a kezét, és szép lassan előre dőlt.

Most már nem érdekelt, hogy mennyire lesz összezavarodva, ha felébred, odarohantam, megmarkoltam az inge hátulját, és teljes erőmből visszarántottam.

ENGEDJ! – ordította. – HALLOD JAMES?! FLOVER A MÁSIK OLDALON VAN! TUDODKI ELVISZI!!

Itt vagyok! – kiabáltam, és elkezdtem pofozgatni. – Sirius? Sirius, itt vagyok! Én vagyok az!

Végre valahára kinyitotta a szemét, de még mindig dobálta magát, majd hirtelen két kezébe fogta az arcom, és megcsókolta a homlokomat.

Álom... szép álom – motyogta, és már hajolt volna, hogy máshol is jelet adjon szeretetének.

Nem álmodsz. Ez a valóság.

Végre kitisztult a tekintete, és rájött, hogy ébren van. Szerencsére, mivel már csak centiméterekre volt a számtól.

Értetlenül pislogva megdörzsölte a halántékát, és nekidöntötte a hátát a falnak, és elhúzódott tőlem. Újra fel akarta venni azt a zárt maszkot, amit mostanában viselt ellenünk, de én elé térdeltem, és felemeltem az állát.

Mit álmodtál?

Miért akarod tudni? – kérdezte. – Nekünk nem kellene beszélgetnünk...