Tiszta Metafizika

Fel

Mi történt veled? – értem oda hozzá.

Semmi említésre méltó – sziszegte.

A szívélyes hangnem tulajdonosa az előttem görnyedező Perselus Piton volt. Nem esett nehezemre kitalálni, hogy kivel futott össze.

Figyelj, ne haragudj, de éppen segíteni szeretnék – mondtam. – Tudom, hogy érdekes szituáció, de akár még hagyhatnád is.

A fiatal Piton biccentett, lassan kiegyenesedett, és rá kellett jönnöm, hogy nem is annyira ronda, mint amilyennek elképzeltem. Egy új frizura, némi stílusváltás, meg egy kis napozás jót tett volna neki, de egyébként nem hasonlított a lapos hajú, ferde orrú Rowling karakterhez. Fekete szemeivel most engem vizsgált bizalmatlanul, miközben összeszedegettem a könyveit.

Sajnálom – néztem rá. – Miért kötött beléd?

Csak úgy – vont vállat a fiú. – Sajnos Blackre gyakran fura rohamok törnek rá, és ellenállhatatlan késztetést érez rá, hogy rajtam élje ki őket...

Igen, kicsit öntörvényű – morogtam.

Ha ezt így hívod – eresztett meg egy félmosolyt.

Egyébként Flover vagyok – mosolyogtam rá. – Tegnap este érkeztem.

Tudom, Lily mindent elmesélt. Meg azt is, hogy Black rád van állva.

Felhorkantottam.

Ha te ezt így hívod – vigyorogtam rá. – Tizenöt perc múlva órám van McGalagonnyal, de fogalmam sincs, hogy jutok oda – mutattam az órarendem. - Tudnál segíteni?

Arra megyek én is – mondta Per, miközben átvette a könyveit, majd óvatosan a táskájába tette őket. – Feltéve, hogy nem probléma velem mutatkoznod.

Majd becsukom a szemem, hogy ne lássanak – vigyorogtam.

Per eltakarta a karját, én viszont felhúztam az ingét, és vetettem egy pillantást a sebre. Egy nem mély, de rendkívül csúnya vágás húzódott a felkarján, ami körül felvörösödött a bőr.

Te jó ég...

Nyugi, ez semmiség – tűrte le a fiú az ingujját. – Csalánártást küldött rám, és allergiás vagyok rá.

Aha, és előtte mit használt? – csattantam fel.

Per nem válaszolt, úgy festett, nem egy anyámasszony katonája. Látszólag könnyedén tovább siklott az égető viszketésen, ami jó pár napig kínozni fogja, bennem viszont egyre inkább gyűlt a vágy, hogy beverjek egyet Siriusnak.

A fiatal Perselus Piton személyisége teljesen új volt számomra. A Harry Potter könyvek semmit nem írtak róla, csak arról a zord bájitaltan tanárról, aki állandóan ki akart cseszni szegény Harryvel. Ez a Perselus Piton viszont egy viszonylag nyitott és értelmes srácnak tűnt, meg is értettem, Lily miért kedvelte ennyire. Per eleinte próbált visszafogottan viselkedni, kitérő válaszokat adni, de ahogy telt az idő egyre jobban megnyílt nekem, és körülbelül öt perc múlva már teljesen belemelegedtünk a beszélgetésbe.

Lilyn kívül nem akadt más barátja, a mardekárosok is inkább csak megtűrték maguk között, részben Lily miatt, részben pedig eldönthetetlen volt, kinek az oldalán is áll. Azt hiszem, egy ideje ő sem tudta.