Bella és Tómi már hosszú percek óta görnyedtek az ájult fiú teste fölé. Görcsösen tördeltem a kezem, imádkoztam, hogy összeforrjanak a csontjai, és hogy az energetikai szintjét is sikerüljön az alapra visszaállítani.
Kész is vagyunk – morogta Voldemort. – Áfás számlát parancsolsz?
Te nem vagy normális – horkantam fel. – Jótállás van rá? – böktem az állammal a még mindig ájult fiú felé.
Pillanatokon belül felébred, éppen ezért hitelesen kell előadni ezt a „bejelentést". Úgy kell visszamennie, hogy valóban átálltál – válaszolt a fővezér. – Remélem érted a lényeget.
Arra mérget vehetsz...
Inkább nem tenném.
Fanyarul elmosolyodtam. Atyaég... van humorérzéked?
Voldemort jelentőségteljesen rám nézett, én pedig biztos voltam benne, hogy hallotta minden gondolatomat.
Bella még egy utolsót motyogott a fiú teste felett, majd visszaállt a Nagyúr oldalára.
Ati lassan feltérdelt. Láttam, hogy mennyire meglepődik, hogy működik a lába, és hogy hirtelen van ereje önerőből feltámaszkodnia. Lassan, és inogva kelt fel. A sötét páros kivételesen elővigyázatos volt, nehogy véletlenül bármit is tehessen a fiú hirtelen jött erejével.
Rám függesztette kék szemeit.
Flover meggyőzött róla, hogy az életben maradásod kifejezetten hasznos a jövőnk számára – kezdte Voldemort.
Pontosan – léptem elé lassan, azt képzelve, hogy egy ruganyos vadmacska vagyok, gyilkosan csillogó szemekkel. – Semmi más dolgod nincs, csak részletesen beszámolni mindenről, amit itt tapasztaltál!
Miért csinálod ezt? – kérdezte a fiú, elbizonytalanodva az identitásomban.
Új én, új élet – vontam vállat hetykén.
Nincs szükséged erre – ragadta meg a kezem. – Bármikor kisétálhatsz innen, a többiek, Sirius halálra...
Sirius a halál kezére adott – vágtam a szavába, és most az egyszer igazi düh lángolt fel bennem. – Ha valamiben biztos vagyok, akkor az az, hogy a roxfortos nyápickáknak halál félelme van attól ami rájuk vár, és teljesen megértem őket! Boldogan fogom nézni Blacket, amíg kileheli az orrom előtt a lelkét.
Milyen költőien fogalmazol, bár kicsit sok a halál – gúnyolódott. – Felcsapsz lírikus gyilkosnak?
Bella kikísér – téptem ki magam a szorításából.
Ezt nagyon meg fogod bánni – sziszegte a fiú. – Remélem, majd túl leszel a havi bajodon...
A szemöldököm az égig szaladt, de úgy döntöttem, hogy nem veszem magamra epés beszólását. Bella a tarkójának szegezte a pálcáját, és megindította a kijárat irányába.
Utolsó elhatározásom, hogy tisztára mosom magam a fiú előtt villámgyorsan száguldott végig a fejemen, és tört utat magának a torkomból:
ESTÁS LEYENDO
Tiszta Metafizika
FanficFőhősünk egy teljesen átlagos mugli, köszöni szépen... legalábbis amíg bele nem sétál a székesfehérvári pláza kirakatainak egyikébe, és a Roxfort parkjában ébred. Mikor kiderül, hogy a híres Tekergők korába sikerül teleportálnia, válaszokat keresve...
