Tiszta Metafizika

Örihari öt percig!

Siriusszal karöltve baktattunk McGalagony, és Dumbledore után.

Azon gondolkoztam, vajon hogy folytatódott volna a nap, ha nem szólok vissza Blacknek. A fiú valószínűleg halálosan megsértődött volna, és Jessica az ágyában kötött volna ki.
Valamiért nem akartam, hogy a srácnak megismétlődjenek az eddigi kalandjai. Valahogy többre tartottam őt egy élvhajhász kisfiútól, aki állandóan a bajt keresi, és semmit nem vesz komolyan.

Min gondolkozol? – suttogott oda.

Hogy mennyi egy meg egy – vágtam rá.

Kettő – nézett rám elég furcsán.

Vettem egy mély levegőt.

- Szegény Jessica eléggé csalódott lehet. Nagyon nyomul. Adnod kéne neki egy esélyt – mondtam semlegesnek szánt hangon.

Téged ennyire nem érdekel, kivel járok? – meredt rám.

De – néztem rá komolyan. – Reméltem, hogy Jessica nem szerepel köztük...

Na és ki szerepeljen? – karolt át.

Megállítottam, és szembe fordítottam magammal. Döbbenten fagyott le. Lassan közelebb hajoltam hozzá, majd mikor már csak centiméterek választottak el minket, odasuttogtam neki:

Hisztis Myrtill a nyerő.

El akart kapni, de én előrerohantam McGalagony mellé, mintha semmi nem történt volna, majd rábandzsítottam a fiúra. Jelbeszéddel a tudtomra adta, hogy életveszélyben vagyok.

Dumbledore kinyitotta a könyvtár ajtaját, és előreengedett minket.

McGalagony eltűnt a sorok között, és hozott egy vastag bőrkötésű könyvet.

Itt is van – nyitotta ki. – „Minden világot érhetnek meglepetések. Az évszázadok során megteremtődött rengeteg dimenzió eredete mind a valós világból származnak. Ez a világ az ember alap élete, a realitások talaján áll. A dimenziók megteremtését istenségek, művészek és írók végzik, gyakran tudtukon kívül. A létrehozott dimenziókban lévő történések előremozdításához, gyakran külső segítség szükséges, így előfordulhat, hogy valaki célzott feladattal kerül át egy világba, és hazatér, mihelyt azt teljesítette..."

Oldalra döntött fejjel hallgattam a felolvasást, majd összegezve a tényeket a professzor asszonyhoz fordultam:

Szóval valaki megbízott valamivel, ezért itt vagyok. Mi az, hogy teremtett világ? Akkor ez az egész, amit itt látok, még maguk is, csak kitaláció? – néztem körbe.

Természetesen mi már ugyanannyira valóságosak vagyunk, mint ön kisasszony – nyugtatott meg Dumbledore. – Ugyanakkor valakinek a fejéből pattantunk ki. Az illető pedig Rowling, az írónk.

Nem hiszem, hogy értem... – haraptam be az alsó ajkamat.

Megírt egy történetet, ami a párhuzamos univerzumban létrejött – magyarázta McGalagony. – Ez is a valóság, de nem létezett kezdettől fogva. Olyan, mintha egy végtelen hosszúságú könyvet próbálna írni kitörölhetetlen tintával.

De én miért kellek ide?

A nő sóhajtott egyet. Megszokta már hogy a tanulók számtalan jobbnál jobb kérdést címeznek hozzá, de ritkán kellett univerzális eseményekről és volnákról magyarázkodnia.