Tiszta Metafizika

Potter a négyzeten

FLOOOOOVVEEEERRRR! – Hm... valaki két centiméterre a fülemtől kiabál.

Ez csak két dolgot jelenthet. Hogy Lily Evans a megszokott stílusában, a megszokott időben ébreszt, és hogy a nap többi részében semmit nem fogok hallani.

Kelj fel, mert képes fellocsolni – ásított Lis az ágyam mellett ácsorogva macis pizsamájában.

Máris húsvét? – nyújtózkodtam.

Elárulnád, miért hagytad nyitva az ablakot? – kérdezte Lily.

Elárulnád, hogy neked miért kell mindent észrevenni? – meredtem rá szemrehányóan, és kereső hadjáratot indítottam egy tiszta zokni után.

Majdnem egyenruhát vettem fel, de Lisa megakadályozta ezt a kísérletet, így az aznapi szerelésem végül egy fekete trikó és cicanadrág, valamint egy kötött mályvaszínű pulóver lett. Elmaradhatatlan baglyos nyakláncommal indultunk le hárman reggelizni, azonban csak a lépcsőforduló feléig jutottunk, mert hirtelen elfogyott alólunk a lépcső...

Sikítva siklottunk le a kőcsúszdán. Melyik idióta próbált feljönni hozzánk?

A kérdésemre szinte azonnal választ kaptam, ugyanis frontálisan beleütköztem egy rakás srácba, és Atin landoltam.

Neked a specialitásod félreérthető helyzetekbe keveredni? – hangzott el a kérdés.

Viccelsz? Ezért élek! – vágtam rá.

Remus felsegített. Mint utóbb kiderült, drága barátom megpróbált feljönni hozzánk, hogy szóljon, igyekezzünk egy kicsit. A Tekergők és ő, azaz, mivel már ő is tiszteletbeli Tekergő volt, tehát a Tekergők úgy döntöttek, még reggel megmutatják a halálfalós fényképet Dumbledore-nak.

Persze csak miután Lily és Lis is látta.

Hát ezért maradt éjjel nyitva az ablak – mondtam a James kezét szorongató vöröskének.

Várj. Összegezzük – lépett be elém Lis. – Sirius kiszöktetett az ablakon keresztül a tetőre, és együtt ültetek a csillagfényes égbolt alatt? Ez olyan aranyos! – csapta össze a kezét.

Remus rémülten nézett rám, mivel kicsit tériszonyos, valószínű nem szívesen követte volna el ezt a mutatványt, így mielőtt a szőkeség belekezdett volna, hogy milyen jó lenne, ha ez vele is megtörténne, intézkedtünk Atival.

Ez annyira romiiiii! – legyintettünk plázacicásan, aminek köszönhetően Peter, James és Sirius döbbenetükben összecsókolóztak egy lovagi páncéllal.

Olyan jó, hogy van egy ember, akivel mindig egy rugóra jár az agyad...

Ilyen körülmények között indultunk el Dumbledore irodája felé.

A hatodik emeleten mintegy szerencsés véletlen folyamán összetalálkoztunk Regulusszal, Perselusszal, és az ő kezét markoló Cora Benettel.
Természetesen Lisa agyvize azonnal felforrt, így James és Sirius fogta le két oldalról, amíg Remus lebilincselő varázslatot követett el rajta. Mi meg Lilyvel persze a nyakukba ugrottunk, és sok boldogságot kívántunk. Na meg kevésbé vidáman megmutattam mind a hármuknak a fényképet.

Amikor tizenegy fős hadseregünk megérkezett a kőszörny elé, az a mennyiségtől és a minőségi vegyüléstől igencsak döbbenten jelszót elfelejtve félreállt az útból.