Tiszta Metafizika

Lángoló kedélyek

Ki maga? – tettem fel a kérdést, de már tudtam a választ.

Rowling állt előttem személyesen, és vizsgálódva nézegetett. Hirtelen nagyon ostobának éreztem magam. Mégis mit képzeltem, nekirepülök egy felhőnek, és hirtelen haza kerülök? Különben is, mióta megoldás elrohangálni a problémák elől?

Leszálltam a seprűről, és odamentem az íróhoz.

Azért jöttem, hogy megpróbáljak választ adni a kérdéseidre, és ellássalak pár jó tanáccsal – mondta. – Sétáljunk egyet.

Mit keresek itt? – tettem fel a legfontosabbnak tűnő kérdést, ami zavart elmémben hirtelen előjött.

Fogalmam sincs – válaszolta.

Ezzel most sokat segített – jegyeztem meg ironikusan.

Nem én írtalak ide – vont vállat. – Te igazi vagy, nem az én karakterem. Nem én hívtalak. Úgy néz ki, ez a világ a fejemre nőtt.

Ezek szerint nem tudja, mit kell csinálnom – mondtam. – De hogy lehetséges ez?

A történetnek nem tetszett a folytatása, és szabotálja a jövőjét – vont vállat. – Ez így van rendjén, elvégre minden történet végtelen számú folytatással rendelkezik. De nem gondoltam volna, hogy bevon egy kívülállót.

Sajnos, még nem segített sokat – álltam meg. – Ezeket eddig is tudtam.

Tudok róla – válaszolt. – Talán össze kell hoznod Lilyt, és Jamest, talán végezned kell a Sötét Nagyúrral, vagy ki kell békítened a Roxfort házait. Most, hogy mondtam valami konkrétnak látszót is, boldog vagy?

Nem – mondtam. – Elnézést.

Semmi baj – mondta. – Sűrű napod van. Ebben az egy hétben sikerült megállapítanom, hogy az események tőled függnek. Azért tudod őket befolyásolni, mert kívülálló vagy, és nincsenek kitűzött céljaid. A körülményektől várod a megoldást, holott te alakítod a körülményeket. Nem tudom, mikor mehetsz haza, és hogyan távozol majd. Csak légy türelmes, tedd a dolgot, és jól fontold meg, ki lesz a barátod, és ki az ellenséged. És gondold meg, mihez kezdesz Sirius Blackkel. Tettél vele valamit. Nem ilyennek írtam meg – tette hozzá. – Változást indítottál meg, több karakteremben is. Valahogy elkezdtek... élni.

Tessék?

Mikor oldalra fordítottam a fejem, már nem volt ott. Úgy tűnt el, ahogy jött.

Már kevésbé voltam ideges, mint az előbb, de nem könnyebbültem meg, éppen csak a gondolataim átvándoroltak egy másik problémakör megoldására.

Megpróbáltam rendezni azt, amit hallottam. Én vagyok az irányító, mert az események tőlem függnek, pusztán azért, mert nem tartozom ide.
Milyen lehet Sirius Black igazi karaktere? Mit jelent az, hogy változik? Mégiscsak egy mesekönyvben vagyok, ami most kell életre?
Miért pont én kerültem ide? Mert fanatikusan imádtam a könyveket? Mert úgy ismerem ezt a világot, mint a tenyeremet? Miért?