Amnesia │Ashton Irwin FF│

1.

A telefonom irritáló rezgésére kaptam fel a fejem. Türelmesen, nagyokat pislogva figyeltem, ahogyan egyszerűen "letáncol" az asztalomról, egyenesen a földön lévő szennyesem közé. Gondoltam, majd elhallgat egyszer. Ám a rezgés nem csillapodott. Felpattantam, gyors mozdulatokkal kinyomtam az éppen bömbölő Coldplay számot, nehézkesen, de egyszerűen beletúrtam a ruha halomba.
- Ha ismét valami pasi van a háttérben lerakom... - szóltam bele nemes egyszerűséggel. Barátnőm szokásához híven felkuncogott.
- Skype? - kérdezte, s közben elképzeltem, hogy szőke haját csavargatja.
- Adj fél percet! - Leraktam a mobilom és rekordidő alatt bekapcsoltam az ágyon pihenő laptopomat. A kijelzőjén már nagyban villogott a két legjobb barátnőm neve: Lucy Hemmings; Summer York. Rányomtam a kis zöld gombra, majd a kamerába meredve magamhoz húztam az ágy másik végében heverő fésűt, és megpróbáltam kifésülni a hajfonatom által keletkezett gubancokat.
- Csajok - villantott ezer wattos mosolyt Lucy. - Ma jön! - visította elképesztően magas frekvenciával a kamerába.
- Ki? - horkantottam fel, miközben továbbra is a csomókkal bajlódtam, oda se hederítve barátnőm áradozására.
- Jaj ne! - fogta fejét Summer, nem szeret az ilyenekbe belefolyni. Általánosságban mindig az történik, hogy Lu valami "elképesztően aaahhh" srácról áradozik, én rendszerint megkérdezem, hogy ki Ő, és Sum csak tépi a haját, már amikor nem én tépem, mint ez alkalommal. Ekkor kezdődik Lucy "megzabálom a pofiját" szövege. - Az új srác. Luke idióta haverja, vagy kicsoda. - feleli Summer a szöszi helyett. Felvont szemöldökkel néztem a barnát. Igaz, hogyha a kamerába nézek tulajdonképpen mindkettőjük a szemébe bámulok. Mindegy.
- Oh, és? Mit akartok? - folytattam a beszélgetést.
- Megismerni! Mi mást! - nevetett fel Lucy. - Idióta, vagy nem idióta, ha úgy néz ki, mint a profilképén, akkor hűtök be sört és nyitva hagyom a szobám ajtaját...

Hadd ismertessem a barátnőimet röviden. Lucy Hemmings, szőke, szép, naiv, és imádja a pasikat. A pasik úgy szintén őt. Elég nagy hírneve van. Egy bátyja van, aki történetesen az ikertestvére. Luke. Luke Robert Hemmings, akit a gimnázium tanulói ,,Mr Őrültenszexi Luke-nak" emlegetnek. Igen népszerű a lányok körében és mit mondjak, van mire vernie magát, találó becenevet kapott az biztos. Lucy tipikusan az a lány, aki bármit kérhet, mert megkapja, bármit elhatároz, és azt meg is valósítja. Nem sokan tudnak neki nemet mondani meggyőző természete és látszólagos bája miatt. Summer York, sötétbarna haj, amihez gyönyörű zöldes-kék szempár csatlakozott, hihetetlenül okos, sokszor rácsodálkozunk, hogy ő a mi barátnőnk. Hihetetlen képességekkel áldotta meg az ég, nem is tudom hogyan éltem volna túl a junior évet, ha nincs Summer és a végtelen türelme velem szemben. Az utolsó előtti évünket kezdtük a Laguna High Schoolban - éljenek a Fehér cápák! -, elmondhatatlanul rágörcsölve arra, hogy a senior évünk tökéletes legyen. Mer azután bizony szétszéledünk, és ki tudja kit hová fúj a szél.

- Kösz kihagyom - legyintettem fintorogva. - Nem szeretek kémkedni mások után.
- Grace! Ne már! - nyavalygott az ifjabb Hemmo. - Ez nem kémkedés. Hogy is fogalmazzak, hogy ne bántsalak meg... Légy már egyszer csajos csaj! Lessük meg, hátha...
- ...Hátha tök cuki, meg izé csillámpor és nyalóka. Lu térj már észhez! Több száz alkalommal eljátszottad ezt. Summer... - kétségbeesetten haraptam be alsó ajkam. Erősen összeszorítottam, úgy, hogy lassan érezni kezdtem a vér ízét. Vártam, hogy a másik félről segítség érkezzen. Miden egyes alkalommal hányingerem lesz, amikor ennyire lányos viselkedéssel kell szembenéznem. Nem vonz ez a nyavalygás és dráma királynős viselkedés. Ne erőltessen rám senki semmit, majd, ha eljön az ideje, akkor én megnézem az adott illetőt. Érzelmek nélkül nehezen fognak meg, addig meg felesleges.
- Gracy... - ráncolta homlokát kínosan barna hajú barátnőm. - Igaza van Lucy-nek. Lehetnél, hogy is mondjam? Kicsit lányosabb... Igen a gördeszka meg a Coldplay menő... De hallgathatnál mást is... - ennyit annak, hogy számíthatok Sum-ra. Ebben a kibaszott világban senki nem érti meg az embert. Nem az a fajta vagyok, aki órákat tölt a fürdőszobában, hogy elkészítse a sminkét, vagy éppen egész nap a közösségi hálókon lóg, várva a "srácra", hogy írjon. Nem frissítgetem az instagramot, nem tolom teli képekkel. Legalább is egy jó ideje nem.
- Greenday, Imagine Dragons - vágtam rá reflexből, s büszkén kihúztam magam, hogy fel tudtam sorolni a másik két kedvenc bandámat, nem mintha nem ezt tenném úgy általánosságban.
- Ariana Grande, Selena Gomez - nyögték fájdalmasan egyszerre. Sokszor azt hiszem meghalt bennük a remény és szívük szerint letagadnának. De tulajdonképpen ezért annyira jó barátnők, még mindig mellettem állnak pedig számtalan okuk lett volna otthagyni engem. Nem csak a viselkedésem miatt, úgy együttesen az előző éveim problémái miatt.
- Miért akartok olyasmivé változtatni, ami soha nem voltam? – kérdeztem elhúzva ajkaimat.
- Nehéz lesz az utolsó éved, ha ilyen mentalitással vágsz neki a dolgoknak – kontrázott Lucy.
Elkerekedett szemmel készültem robbanni a kamerába, amikor ajtónyikorgás hallatszódott valamelyik féltől, ezzel megakadályozva azt, hogy kifejtsem véleményemet arról, hogy nem fogok megváltozni azért, hogy az utolsó évemben összeszedjek egy kevésbé épkézláb srácot, vagy azért, hogy így felkészítsem magamat azegyetemre. A lányok erősen aggódnak amiatt, hogy nem fogok tudni beilleszkedni a viselkedésem miatt.