Amnesia │Ashton Irwin FF│

3.

Fejemet fogva röhögtem fel Lucy egyik régi történetén, amiben természetesen a bátyja volt a főszereplő. A rövid sztoriban Luke-nak egy kis nézeteltérése akadt az akkori szomszéd nénivel, amikor ugyanis szuperhősnek képzelte magát és a vízipisztolyával szépen lelövöldözte a néni muskátlijait a verandáról. A néni értelemszerűen nagyon pipa lett rá és befogta egy egész hétre segíteni a mi kis hősünket.

- És tudjátok mi lett a vége? - törölt le könnyeit barátnőm az arcáról. Lehetséges, hogy a sztorit amúgy egy teljesen normális esetben fapofával végig ülöm, de az alkohol megtette a hatását. A ,,mindenen nevetünk" fázisban álltunk, amikor magától értetődően minden apróságon nevetgélni kezdünk (ciki de még azon is, hogy egy légy a poharam szélére szállt, és ha sokáig ott marad, akkor ő is ,,beszív" az alkoholtól). A Szöszi nem nagyon foglalkozott azzal, hogy lassacskán beáll egy olyan stádiumba, amivel nem illik fiúk közé menni, ismét öntött magának egy adag erőset és mintha vizet inna, egy huzamba lenyomta. - Olyan rosszul dolgozott, hogy az öreg Mrs Miller soha többet nem kívánta a kertjébe őt, sőt - mutatott fel ujjával -, még a birtokáról is kiűzte és megtiltotta, hogy Luke a háza közelébe merészkedjen.

A kisebbik iker beszámolóját hatalmas vihogás követte, patakokban folytak könnyeink és az állapotunk is kezdett elfajulni. Summer annyira röhögött, hogy nem bírta megtartani saját súlyát és egyszerűen összecsuklott a konyhapult mellett, kezében egy üveg gyümölcsitallal - ami amúgy totálisan felesleges volt, mert azt is felhígították valamilyen méreggel.

- Itt meg mi a fasz történik?! - állt meg egy alak a konyha másik felében. Reszelős, éles hangja arra késztetett, hogy magamhoz térjek és legalább én tudjak értelmesen, nem a nevetésbe fulladva válaszolni.

Luke-ra vezettem tekintetemet és először meggyőződtem róla, hogy biztosan csak egyet látok belőle, majd miután igazat adtam magamnak (mert mi mást csinál egy félrészeg?), tengerkék szemeibe fúrtam az enyéimet és megindultam felé. Hallottam mögülem barátnőimet, ahogyan a nevemet utánam kiáltják. Pár lépés választott el tőle, amikor fejembe élesen belehasított valami, enyhén meginogtam, pont annyira, hogy elveszítsem egyensúlyomat és összerogyjak.

- Luke merre találom a mos... - lágy, ismeretlen férfihang szólt a Szőke mellől. Mondatát nem sikerült befejeznie, felkiáltásba torkollott. - Vigyázz! - Pillanatok alatt körém fonódtak az karjai. Lehunyt szemekkel ismételgettem magamban, hogy vajon ez nekem, vagy neki kínosabb? Esetleg Luke-nak, aki végig követte az eseményeket és talán lesben állt, hogy majd ő kap el. Erősen a srác mellkasának simultam és kezeimmel, amilyen erősen csak lehetett a vállába kapaszkodva átöleltem testét. Még mindig éreztem a hasogató érzést fejemben, ami nem kívánt megszűnni, s féltem, hogy esetleg ismét összeesek megszédülésemben.

Az ismeretlen fiú még mindig csípőm köré fonta karjait és érezte, hogy szorításom nem hagy alább ezért ő is erősen magához húzva tartott. Miközben kapaszkodtam észrevettem, hogy mennyire izmos is, és, hogy hasa is rendesen ki van dolgozva. Arra eszméltem fel, hogy rendesen végig taperoltam.

- Lucilla Emma Hemmings! Mégis mi a rákot művelsz te itt? - hallatszott Luke indulattal teli hangja a háttérből, ahogyan veszekedést kezdeményez ikertestvérével.

- Nyugi bátyuskám! Csak egy picit szomjasak voltunk. Ne hidd azt, hogy csak neked szabad ilyet játszanod! - Lucy beszéde zavaros volt és sokszor nem igen lehetett kivenni, hogy mit akart kifejezni. A szavakat rossz sorrendbe rakta bele a mondatba, vagy csak simán kihagyta őket, így teljesen értelmetlen frázisok jöttek létre. Míg Hemmingsék veszekedtek, addig én pihentem új, ismeretlen ismerősöm karjaiban.

- Szép fogás! - hallottam meg Calum hangját, ahogyan közelebb lépett hozzánk.

- Szó szerint - tette hozzá Mikey. Nem sokkal később a fiúkból is kitört a röhögés. Miért gondoltam azt akkor, hogy valami teljesen baromságra gondoltak, aminek köze van esetleg a srácok csajozási szokásához?