Hitetlenkedve nézett arra az emberre, aki azt állítja, hogy a bátyja, hogy nem kell többé egyedül lennie, hogy lesz aki segít majd, és lesz családja.
Nem hitt neki. Túl szép lett volna.
De még egy képpel is alálámasztotta. Egy képpel, ami még gyerekkorukban készült.
De a lány nem bírta a képet nézni. Arra emlékeztette, amit elvesztett. A boldogságot, és a szüleit. Régen ,még
csak 9 éves lehetett, amikor egy reggel arra ébredt, hogy nincsenek a szülei, hogy eltüntek. Csak abban reménykedett hogy a bátyja még ott van, de ö sem volt ott. Csak vadászni ment, de Szilvia ezt nem tudhatta.
Könnyek szöktek a szemébe, de letörölte öket. Egy kemény és erös harcos volt, nem egy sírós kisbaba!
Mindent megbeszéltek, hogy mi történt velük, hogy mit fognak tenni.
Elhatátozták hogy visszamennek a királyság szívébe. És ami a legfontosabb: EGYÜTT.
